„A mindenséget ígérte” – kezdi legújabb Facebook-bejegyzését Gyurcsány Ferenc, amelyben a lírai én nagyívű fogadalmait boncolgatja. „Ő hitt magában, ők hittek neki.
Mindketten tévedtek” – folytatja a politikusból lett költő, egyből kihúzva a talajt a túl sokat ígérők alól.
Na de mi is ez a titokzatos és megfoghatatlan létezés?
A mindenség, melynek ígérete oly vonzó?
A volt miniszterelnök szerencsére erre is azonnal megadja a választ.
A mindenség, ha van, belül van.
Nem lehet adni.
Nincs, ki adja.
Fel kell fedezni – írja körül a volt miniszterelnök Douglas Adams Bölcs Elméjét megszégyenítő leleményességgel. „A vágyók keserű ébredése új ígéretet szül” – teszi hozzá, egyszerre utalva a legszemélyesebb vágyódásokra és fogalmazva meg kőkemény társadalomkritikát.
Az egykori miniszterelnök a mélyenszántó sorok mellé egy olyan fényképet csatolt, amelyen egy padon ülve réved a távolba.
A helyszínválasztás természetesen nem véletlen.
A pad, mint költői kép, régóta a magyar irodalom szerves része – elég csak Tóth Árpád Egy pad elégiája című művére gondolnunk.
Gyurcsány Ferencnél a pad azonban nem a költő megtestesítője, hanem a külső szemlélő pozíciója, ahonnan rezignáltan figyelheti a világ folyását.
De amikor már épp kezdenénk eggyé válni a természettel, felfedezni magunkban a mindenséget, a szerző hirtelen visszaránt minket a rideg valóságba.
Hajnal csendet egy kutya ugatása harapja ketté – zárja posztját az exkormányfő, bemutatva, hogy zajos világunkban nincs idő a belső mindenséget keresni, csak a nyers pillanat uralása számít.
Vélemények és hozzászólások
Vitatkozz a témáról kulturáltan. A hozzászólásokra a közösségi irányelveink és az adatvédelmi tájékoztató vonatkozik.