Bordács Ferenc 1926. január 20-án született Budapesten.

Szülei, idősebb Bordács Ferenc , valamint a teljes huszadik századot megélő Barics Erzsébet négy gyermeket neveltek, akik közül a későbbi fotográfus volt a harmadik.

Szakmai tanulmányait az Ybl Miklós Építőipari Technikumban végezte, ahol megalapozta azt a sajátos műszaki érdeklődést és látásmódot, amit későbbi fotográfiai munkásságában is kamatoztatni tudott. 1947-ben kötött házasságot a Franciaországban nevelkedett, majd kényszerűségből a második világháború idején hazatérő Bezselics Annával .

Pályafutása kezdetén Bordács Ferenc még messze a fotográfiától, az alkalmazott művészetek egy speciális ágával, az üvegfestészettel foglalkozott.

Ezt a hivatást azonban egészségügyi okok miatt meg kellett szakítania.

Szervezetében ólomérzékenységet, illetve az ólommérgezésből fakadó tüneteket diagnosztizáltak, ami összefüggésben állt a korabeli üvegfestő műhelyekben használt alapanyagokkal.

Gyermekkorukból az unokák máig őrzik emlékeikben a nagyszülők budai, Frankel Leó utcai lakásából azokat a népi motívumokat és figurális alakokat ábrázoló, ajtókba épített üvegkompozíciókat, melyeket nagyapjuk készített.

Ez a kényszerű váltás terelte vissza Bordács Ferencet az építőipar területére.

Technikumi végzettségével az 1960-as évek elején építésvezetőként helyezkedett el a Kőfaragó és Épületszobrászati Vállalatnál, ahol az országos jelentőségű állami építkezések kőburkolási munkálatainak irányításában vett részt.

Szakmai útja akkor vett újabb fordulatot, amikor a vállalat igazgatóját követve 1967-ben átment a Középületépítő Vállalathoz.

Mivel jó képességű és innovatív gondolkodású autodidakta fotós volt, a műszaki fejlesztési csoportban kapta feladatául az építkezések dokumentálását , illetve a hivatalos vállalati események fotózását, ami innentől pénzkereső hivatásává vált.

Bordács Ferenc / Fortepan 1971.

Bordács Ferenc / Fortepan Az V. kerületi Nyáry Pál utca torkolatánál 1970-ben.

Szemben a Molnár utca Irinyi utca, Március 15. tér felé vezető szakasza.

Bordács Ferenc / Középületépítő Vállalat (Kreszán–Koczka–Kemecsei) / Fortepan 1973.

Történeti szempontból fontos tisztázni, hogy a Középületépítő Vállalat (Közév) a korszak egyik legnagyobb kivitelező cége volt, így élesen elkülönült a tervezési feladatokkal foglalkozó, részvénytársasági formában mind a mai napig működő Középülettervező Vállalattól (KÖZTI).

Bordács Ferenc feladata a fizikai megvalósítás, a szerkezetépítés és a technológiai fázisok képi dokumentációja volt; emellett felvételei rendszeresen jelentek meg a korabeli szaksajtóban, de különféle albumok és kiadványok is közölték képeit.

Munkája során sok más mellett megörökítette a nemrég elbontott Körszálló, a Hotel Duna Intercontinental, számos műegyetemi épület, illetve az ugyancsak megsemmisült Kossuth téri MTESZ székház építését, a várbeli építkezések, köztük a Budavári Palota újjáépítésének különféle fázisait.

A Középületépítő Vállalat Fortepanon található képanyagának jelentős része ugyancsak Bordács Ferenc munkája, így ezekből az építkezésekből onnan is hű képet kaphatunk.

Munkakörülményei pontosan lekövették a vállalati fotózás infrastrukturális fejlődését.

A kezdeti években a Közév József Attila utcai székhelyének egyik hátsó lépcsőházi pihenőjéből leválasztott, kisméretű, finoman szólva is minimalista sötétkamrájában végezte a filmek kidolgozását és a papírképek nagyítását.

Később, a vizuális dokumentáció súlyának növekedésével, a vállalat a Molnár utca 19. szám alatti új irodaházának legfelső szintjén biztosított számára professzionálisan felszerelt stúdiót és laboratóriumot.

Ez a műterem megjelenik mind a vállalati fotók, mind Bordács személyesebb hangvételű felvételei között, sőt az előszeretettel fotografált pesti háztetőkről készült képeinek jelentős része is ide köthető.

Bordács Ferenc / Középületépítő Vállalat (Kreszán–Koczka–Kemecsei) / Fortepan Kilátás az V. kerületi Molnár utca 19-es számú házról 1971-ben.

Előtérben a 17-es számú épület tetőzete, távolabb a Belgrád rakpart 26. tűzfala látható.

Bordács Ferenc / Középületépítő Vállalat (Kreszán–Koczka–Kemecsei) / Fortepan A Pest Megyei Bíróság építkezése a XIV. kerületi Thököly út 97–101-ben 1970-ben.

Bordács Ferenc / Középületépítő Vállalat (Kreszán–Koczka–Kemecsei) / Fortepan 1973.

Bordács Ferenc / Középületépítő Vállalat (Kreszán–Koczka–Kemecsei) / Fortepan Az állami külkereskedelmi vállalatok székházának tervezett irodaház (Spenótház) építkezése az V. kerületi Széchenyi István (Roosevelt) téren 1973-ban.

Háttérben a Budavári Palota (egykor Királyi Palota).

Bordács fotóin a hangsúly zömmel nem a reprezentatív, statikus épületportrékon van, hanem a szerkezeti elemek geometriáján, az állványzatok ritmusán és az építőanyagok – elsősorban a nyers vasbeton és a faragott mészkő – textúráján, valamint magukon a dolgozó munkásokon.

A sötétkamrában több technikai innovációt alkalmazott, üvegfestő múltjából hozott kézügyességét pedig a negatívretusálás során is hasznosította.

Autonóm munkáiban előszeretettel alkalmazta a formák és a fények újragondolásaként a szolarizáció technikáját, amit széles körben még a két háború közötti avantgárd fotográfia honosított meg a képalkotásban.

Eszközparkját Bordács a feladatok technikai igényeihez igazította.

Pályája legelején egy szovjet kisfilmes Fed 2-es távmérős géppel lépett be a fotográfia területére, majd a professzionális munkákhoz már középformátumú Mamiyát és síkfilmes műszaki kamerákat használt.

Idővel kedvelt és fő munkaeszközévé a kisfilmes, tükörreflexes Yashica és Asahi Pentax masinák váltak.

A minőségi szempontok miatt filmgyári kapcsolatain keresztül több tízméteres tekercsekben tudott beszerezni 35 mm-es fekete-fehér Ilford filmeket, amit maga kazettázott a kisfilmes fotózásokhoz.

Bordács Ferenc / Fortepan Bordács Ferenc szolarizációs kísrélete az Erzsébet hídról készült fotójával.

Bordács Ferenc / Középületépítő Vállalat (Kreszán–Koczka–Kemecsei) / Fortepan 1971.

Bordács Ferenc / Fortepan 1977.

Bordács Ferenc / Középületépítő Vállalat (Kreszán–Koczka–Kemecsei) / Fortepan 1971.

Bordács Ferenc / Fortepan 1960.

Bordács Ferenc és Bezselics Anna házasságából három gyermek született: Kata , Ferenc és László .

A fotográfus privát életműve szorosan összekapcsolódott a családi mindennapok és nyaralások rögzítésével, s e képkockákon gyakran ugyanaz a kompozíciós fegyelem figyelhető meg, mint a hivatalos munkáknál – kiegészülve egyfajta mély humánummal és a család fotográfiákon is megnyilvánuló szeretetével.

A családtagok és a lakókörnyezet, a balatoni nyarak és más közös utazások rendszeresen megjelennek felvételein, miközben a gyermekek felnövése is szépen nyomon követhető az évtizedeket áthidaló felvételeken – ahogy az első unokák világra történő rácsodálkozása is.

A család visszaemlékezései pontos képet adnak Bordács Ferenc munkamódszeréről és a fotográfiához való viszonyáról.

Kisebbik fia, Bordács László visszaemlékezése szerint édesapja gyakorlatilag „mindig fényképezőgéppel járt”, így a fotózás a mindennapok szerves részét képezte.

Ez a tevékenység olykor sajátos ritmust szabott a családi programoknak is: „Ha kirándulni mentünk, előbb keresett egy nézőpontot, és csak utána indultunk tovább”.

A expozíciót követő laboratóriumi munka pedig nagy időbefektetést igényelt, a sötétkamrában végzett technikai manipulációk miatt „a laborban órákra eltűnt”, így a képek végleges stílusának és atmoszférájának megteremtése jóval hosszabb időt vett igénybe az átlagos labormunkákhoz képest.

Bordács Ferenc / Fortepan 1976.

Bordács Ferenc / Fortepan 1962.

Bordács Ferenc / Fortepan Bordács Ferenc három gyermeke a II. kerületi Bem József téren 1961-ben.

Háttérben a Lipthay utca.

A hagyaték egyik legfontosabb nemzetközi vonatkozású egysége a Párizsban készült képanyagok.

A család utazási lehetőségeit nagyban meghatározta, hogy Bordács felesége Franciaországban nevelkedett, emellett a francia Wagons-Lits Tourisme budapesti, Pilvax közben működő utazási irodájában dolgozott könyvelőként a rendszerváltozás időszakában történt nyugdíjazásáig.

Nehéz nem észrevenni, hogy hol közvetetten, hol direkt módon a gyermekek pályaválasztására is hatással volt édesapjuk tevékenysége.

Kata 1968-tól sajnálatosan korán bekövetkezett haláláig a Központi Fizikai Kutatóintézetben (KFKI) dolgozott programozó operátorként szobányi méretű számítógépek között.

Az ifjabb Ferenc villanyszerelői szakképesítést szerzett, és az Elektromos Szövetkezetnél helyezkedett el.

Kezdetben szakmunkásként, később építésvezetőként dolgozott a vállalatnál nyugdíjazásáig.

Lánya, Bordács Edina elmondása szerint nagyapjától közvetlenül örökölte a fotózás szeretetét, amit haláláig gyakorolt.

A legkisebb fiú, László pedig építészmérnök lett, aki pályája kezdetétől közelmúltbeli nyugdíjazásáig a KÖZTI-ben dolgozott.

Apa és építésznek készülő fia kapcsolatát mutatják azok a Molnár utcai műteremben készült erős atmoszférájú, hetvenes évekbeli fotók is, amikor két műegyetemi előadás között László rendszeresen átugrott Budáról édesapja pesti munkahelyére, hogy közösen költsék el ebédjüket.

Bordács Ferenc / Fortepan Bordács László apja Molnár utcai stúdiójában 1974-ben.

Bordács Ferenc / Fortepan Bordács László apja Molnár utcai stúdiójában 1974-ben.

Bordács Ferenc élete hirtelen és váratlanul szakadt meg. 1981. augusztus 29-én, egy szombati napon a Molnár utcai műteremben azon a szakmai portfólión dolgozott éppen, amelyet a Magyar Fotóművészek Szövetségébe való felvételéhez szeretett volna beadni, miközben infarktust kapott.

A hivatalos szövetségi tagság elnyerésére így már nem maradhatott ideje.

Pedig fotóművészeti tevékenységét önálló és csoportos kiállítások, sok más mellett egy Rosti Pál emlékpályázat, egy nemzetközi ORWO-Pentacon fotópályázat és a Magyar Építőművészek Szövetségének a díjai is reprezentálják.

Emellett élete utolsó éveiben az orvos-egészségügyi dolgozókat tömörítő Aesculap Fotóklub vezetőjeként is tevékenykedett.

A pontosan dokumentált és adatolt fotográfiai hagyatékot – fekete-fehér negatívokat, színes diákat és papírképeket – a család mind a mai napig szeretettel őrzi.

A jelentős mennyiségű képanyagból jelenleg 475 felvétel böngészhető szabadon a Fortepanon.

Bordács Ferenc / Fortepan 1961.

Bordács Ferenc / Fortepan 1961.

Bordács Ferenc / Fortepan Bordács Katalin 1960-ban.

Bordács Ferenc / Fortepan A Széna tér 1962-ben.

Szemben a Csalogány utca, távolban az Országház látszik.

Bordács Ferenc / Fortepan 1961.

Bordács Ferenc / Fortepan Másolat készül Jean-Auguste-Dominique Ingres La Grande Odalisque című 1814-es festményéről a párizsi Louvre-ban 1969-ben.

Bordács Ferenc / Fortepan Bordács Ferenc önarcképe Bordács Edinának és Bordács Lászlónak köszönjük a cikk elkészítésében nyújtott segítségüket.

Írta: Kéri Gáspár | Képszerkesztő: Virágvölgyi István A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg.

Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/bordacs-ferenc Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail-címre!

The post Betonvázak és privát pillanatok – Bordács Ferenc fotográfus két világa first appeared on 24.hu .