Az állatkertek koncepciója lényegében az ókortól jelen volt, Egyiptomban Hatsepszut fáraónő a Kr. e. 15. században a távoli Puntról (vélhetően a mai Eritrea északnyugati része) páviánokat hozatott magának, melyeket Egyiptomban azelőtt nem ismertek.

Az ókori rómaiak is tartottak vadállatokat, bár ezek az állatkertek még jóval „vérmesebb” funkciót láttak el: a különböző kontinensekről összegyűjtött „fenevadak” jó része a gladiátorküzdelmek alapanyagát szolgáltatta, és valószínűleg hozzájárult egyes állatfajok (például az észak-afrikai elefánt) teljes kihalásához.

Később egyes uralkodók kedvtelésből gyűjtöttek különböző vidékekről egzotikus állatokat.

Közismert volt I.

Mátyás magyar király szenvedélye, aki ilyen állatokat hozatott a budai hegyekben (Nyék) és Visegrád mellett berendezett vadasparkjaiba, ahol szabadon engedte őket, majd vadászott rájuk.

Népművelési szándék Az első modern értelemben vett állatkertet Bécsben alapították 1752-ben.

Ez lényegében az uralkodói magángyűjteményből nőtte ki magát, 1779-ben tette Mária Terézia mindenki számára látogathatóvá.

A Schönbrunnban berendezett állatkert kapcsán érdekes adalék, hogy itt élte le életét a vélhetően utolsó erdélyi bölény, Miska, amelyről korabeli metszet is készült, ez az erdélyi bölény egyetlen ismert ábrázolása. 1793-ban Párizsban alapítottak állatkertet, kifejezetten azzal a céllal, hogy a városiakkal megismertessék az egyes állatfajokat, az első tudományos állatkertet pedig 1828-ban állították fel Londonban.

Mire a Pesti Állatkert megnyitotta kapuit, már 25 állatkert létezett, többségük Nyugat-Európában, de Moszkvának és Szentpétervárnak is volt saját állatkertje, az egyetlen Európán kívüli ilyen intézmény az Amerikai Egyesült Államokban, Philadelphiában volt.

Az első magyarországi állatkert megalapításának gondolata lényegében már a reformkorban megfogalmazódott, ez jól illeszkedett az 1830-as és 1840-es években divatossá váló „népművelési szándékhoz”.

Konkrét megvalósításra azonban ekkor még nem kerülhetett sor: előbb az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc, majd az azt követő neoabszolutizmus miatt a terv évtizedekre elnapolódott.

Az 1850-es évek második felétől azonban ismét napirendre került az állatkert alapításának ötlete, ennek úttörői Kubinyi Ágoston , a Nemzeti Múzeum igazgatója és Gerenday József , a Fűvészkert igazgatója voltak.

A legjelentősebb szerepet azonban kétségtelenül Xántus János földrajz- és természettudós, utazó játszotta.

Xántus egy amerikai útjáról hazatérve 1861-ben felkarolta az Állatkert ügyét, és lelkesen kampányolt mellette, hangoztatva annak művelődési és tudományos előnyeit is.

Az Állatkert kérdése nagyon hamar a Magyar Tudományos Akadémia elé került. 1862. január 29-én az MTA természettudományi szekciója számára Rómer Flóris előterjesztette Xántus indítványát.

Az előterjesztésnek hatalmas sikere volt, a közgyűlés már egy előkészítő bizottságot is kiküldött, melynek tagjai Xántus és Rómer mellett Kubinyi, Gerenday, Frivaldszky Imre , Frivaldszky János , Kovács Gyula , Szabó József és Tóth Sándor voltak.

A bizottság egyeztetéseket folytatott a tudományos szféra tagjaival, majd május végére egy tanácskozást hívott össze az Akadémiára.

Különösen lelkes szervezőnek bizonyult Szabó József, eredetileg geológusprofesszor, aki rövidesen átvette a vezető szerepet az Állatkert megalapításához vezető úton.

Gerenday József azonban még az előkészítő fázisban elhunyt.

Özvegye, végakaratához híven, a jövendőbeli állatkertnek adományozta a megboldogult által gyűjtött állatokat, szám szerint 72 darabot, köztük gím- és dámszarvasokat, őzeket, farkasokat, fácánokat és különböző fajokhoz tartozó sasokat.

Ez képezte a későbbi Állatkert állatállományának gerincét.

Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely / Fortepan 30 ezer forinttal indult Szabó József hosszabb időre Londonba utazott, Xántus János pedig ismét Amerikába ment, ezzel pedig az Állatkert ügye holtpontra is jutott.

Xántus 1862-ben Mexikóból üzent haza egy napilapon keresztül: „igen fájlalja, hogy az 1862-ben nagy lobbal és érdekeltséggel felkarolt állatkert ügyét azóta a magyar indolentia elejtette.

Pedig jelenlegi tágas konsulsági palotájának udvarán és kertjében már is számtalan pinty, rigó, papagály van, azonkívül egy kenguru, két párducz, egy medve, négy hangyász stb. részint lánczon, részint szabadon, továbbá flamingók, kanalasgémek stb.

Mindezeket az ügy iránti érdeklődésének és enthusiasmusának a behatása alatt gyűjtötte és most szélnek kell eresztenie.” Szabó József azonban még abban az évben hazatért Londonból, és folytatta munkáját.

Ez nagyon hamar eredményhez is vezetett: rövidesen megalakult az Állatkerti Részvénytársulat, mely 50 forintos részvények kibocsátását indítványozta, így akarván finanszírozni a felállítást, időközben pedig megszereztek egy telket a Városligetben, melyhez a Magyar Királyi Helytartótanács húzódozva, de hozzájárult.

Szabó József rövidesen büszkén jelentette be: „Sikerült a vállalatnak annyi aláírót megnyerni, hogy az állatkert létesítésére kívánt minimumot, t. i. 30,000 frtot képviselő 300 részvénynél már több íratott alá, még pedig többnyire a pesti polgárság és a tudomány emberei köréből.” Az Állatkert anyagi hasznát a következőképpen indokolta meg: A pénzbeli hasznot illetőleg erre csupa fényes példa van, hogy a külföldi nagy városokban is jól kifizeti magát az ilyen vállalat.

Nálunk is remélhető ez, ha a bevételeket és kiadásokat a magunk viszonyaihoz alkalmazva állapítjuk meg.

A jövedelem forrásai: a kert látogatása, állatok eladása helyben és a külföldre. 500 állat A hosszas jogi és egyéb természetű akadályok után 1866-ra jutott az Állatkert a megvalósítási fázishoz.

A park beosztását Pecz Ármin városi főkertész tervezte meg, az épületeket Szkalnitzky Antal és ifj.

Koch Henrik tervezte.

Ekkor alakították ki a ma is meglévő Nagy-tavat és fúrták ki az azt tápláló kutat is.

Az Állatkert 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit ünnepi körülmények között.

Eddigre a Kertben 11 épület épült fel és mintegy 500 állatot láthatott az érdeklődő nagyközönség.

Az Állatkert első igazgatójának Leopold Fitzinger müncheni zoológust kérték fel, akiről azonban hamar kiderült, hogy alkalmatlan a feladatra, de az sem kizárt, hogy leginkább idegensége miatt nem látta szívesen a közvélemény egy magyar intézmény élén.

Fitzinger önként lemondott, így helyére – először ideiglenes jelleggel – magát Xántus Jánost kérték fel.

Xántus meglepően jó igazgatónak bizonyult, így véglegesítették pozíciójában, amit készséggel elfogadott, és még egy éven keresztül intézte az Állatkert ügyes-bajos ügyeit.

Azonban továbbra is az utazás játszotta életében a fő szerepet. 1867-ben feladta pozícióját és egy kelet-ázsiai expedícióra indult, beutazva Ceylont, az indonéz szigetvilág egy részét, Sziámot, Kínát és Japánt.

Helyét az Állatkert élén Czimeg János vette át.

Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből Xántus János A Pesti Állatkert 1866-ot követően – időnként nevet változtatva – folyamatosan működött, a legnagyobb kihívást talán a második világháború utolsó felvonása jelentette, amikor Budapest ostroma alatt az állatállomány egy része a bombázásokban vesztette életét, más állatokat (így a bölényeket és zebrákat) pedig az éhező budapestiek falták fel.

Ennek ellenére képes volt megújulni.

Napjainkban a Fővárosi Állat- és Növénykert gyűjteményében mintegy 900 állatfaj 8000 egyede található meg.

A cikk szerzője Kovács Szabolcs történész.

A legfrissebb történelmi cikkek a History magazintól: Caligula a nemi kicsapongásait a legnyilvánosabb módon tombolta ki Ő volt a fekete sarkkutató, aki majdnem felfedezte az Északi-sarkot Caesar tényleg kalózokat feszíttetett keresztre?

Ez volt az utolsó háborúnk a törökökkel Olaszország hőse lett a magyar ezredes The post Így nyílt meg az első magyar állatkert first appeared on 24.hu .