"Annak a ténynek, hogy fradista vagyok, apám is az volt, sőt a nagyapám is, ennek a cikknek a megszületésében zéró a jelentősége.

Valójában akkor is ugyanilyen cikket írnék, ha más csapat mérkőzéseire járnék, nem zöld-fehér szívvel élnék.

Igyekszem azért tárgyilagos maradni, ami persze nem könnyű, amikor a hatalom éppen meg akarja semmisíteni mindazt, amit az elmúlt években sportvezetők, sportolók, szurkolók felépítettek a Népligetben.

Kubatov Gábor a Ferencváros történetének egyik legsikeresebb elnöke, és ezt a tényt ellenfelei sem tagadhatják.

Az NB II-ből hozta vissza a csúcsra a labdarúgócsapatot, és most ott tartunk, hogy állandó induló a nemzetközi kupákban, európai élcsapatokat ver meg itthon és idegenben, a kontinensen pedig mindenki ismeri, akinek bármi köze van a futballhoz.

Azt már csak zárójelben tesszük hozzá, hogy Magyarék rettenetes ütemtelenségről tettek tanúbizonyságot, hiszen a lex Kubatovot, vagyis az általuk nem kívánt sportvezetők megpuccsolását a Celtic elleni nagy győzelem másnapján jelentették be.

Hiába beszéltek arról, hogy a Ferencváros nem a régi, a napi valóság teljesen más képet mutat.

A futballisták valójában meccsről meccsre hőstetteket hajtanak végre, sorra gazdagabb, erősebb csapatokat fektetnek két vállra.

És akkor még nem beszéltünk a többi szakosztályról, a Ferencváros sok-sok sportolójáról, akik nem futballisták, de magyar bajnokok, bajnokcsapatok, Európa- és világbajnokságok, olimpiák hősei más sportágakban, példaképei az országnak, büszkeségei a magyarságnak.

A Ferencváros tehát nemzeti ügy, szoktuk mondani.

Hadd fogalmazzak egy kicsit másképp: több mint nemzeti ügy.

A Ferencváros olyan komplex közügy, amellyel a politikának ugyan kötelessége foglalkoznia, de mindig a jó ízlés és a tisztesség határain belül, különben elszabadulnak az indulatok.

Ebben a kijelentésben semmi túlzás nincsen.

Hogy saját állításával szemben Magyar Péter soha nem volt fradista, jól példázza, hogy az előző gondolatmenetről sem neki, sem az embereinek fogalma sincs.

Lebegtetnek valamiféle vádat a Fradiváros ügyében, kampányüzemmódban ezúttal is milliárdokról papolnak, de szó sincs arról, hogy Kubatovék szabadon megvédhetnék magukat, őket nem illeti meg az ártatlanság vélelme.

A kormány gyorsan lépett, azonnal le akarják venni a színről.

Erőszakos módszerekkel, hatalmi szóval üzennek mindenkinek az országban: hiába dolgozol valahol törvényesen, mi bármikor elmozdíthatunk, ha nem tartasz velünk.

Mindeközben Kubatovval valójában csak egyetlen baj van: jó abban, amit csinál.

Ezért küldött a kormány selyemzsinórt, ezért találták ki a lex Kubatovot, hogy elmozdítsák az elnöki székből, ahonnan szívós munkával a lesüllyedt, kifosztott, megalázott klubból erős zöld-fehér családot teremtett.

Ebben az országban – független kutatások szerint – mintegy másfél millió fradista él, a Kárpát-medencei magyarokkal együtt, akik túlnyomórészt szintén azok, valószínűleg a kétmilliót is eléri a szimpatizánsok száma.

Nem azt mondom, hogy Kubatovért a világ minden fradistája rajong, de az üldöztetés nem afféle mítosz, hanem nagyon sok szurkoló személyes tapasztalata régmúlt időkből, vagyis leginkább ténykérdés.

Éppen ezért a hatalmi dekázgatás a klub körül elsősorban bennük, de az utánuk következő nemzedékekben is mély sebet váj.

Ennek következtében az indulatok garantáltan felhorgadnak majd a közeljövőben, különösen akkor, ha még jobban erőszakoskodik a hatalom.

Ha majd minden eszközzel el akarják mozdítani Kubatovot, és persze nem csak őt, nyilván a munkatársait is.

Azokat az embereket, akik fradistaként, elkötelezett harcosként újraépítették a klubot.Akármit gondol is az olvasó Kubatovról, tisztelheti, utálhatja, sőt a Fradit sem kell szeretnie, arra a legtöbben mégis rábólinthatnak, hogy ne engedjük a politikai megfélemlítést!

A Ferencváros nem eladó, az elnök pedig nem lehet áldozat.

A klub szurkolói csoportjai szinte biztosan kiállnak majd a jelenlegi vezetés mellett, de újpesti, kispesti, angyalföldi, vidéki szurkolótársak, barátok is támogatják őket, hiszen jól tudják: ma nekünk, holnap nektek.

Hiszen a lex Kubatov részben vagy teljesen rájuk is lesújt, őket is visszavetheti a mániákus hatalom.

Eljött tehát a szurkolók ideje.

Eljött a mi időnk.

Itt az idő, hogy megmutassuk: a Ferencváros nem a politikusok prédája, nem lehet, nem tudnak elhallgattatni minket.

Azt sem engedjük, hogy a klub belső ügyeibe, szuverenitásába, döntéseibe beavatkozzanak azok a tehetségtelen, ostoba politikusok, akik éppen azon hahotáznak, ha nagy győzelmek idején az ember elmorzsol néhány könnycseppet.

A támadók minden határt átléptek: új időszak kezdődik, bár a mérkőzés eleve tisztességtelen.

A végeredményt előre kiírták a táblára, a bírót lefizették, már megírták a tudósításokat, a meccset mégis le kell játszani.

A Ferencváros mindenesetre felállt a középkezdéshez.

A bíró belefújt a sípjába, még egy gyors összenézés a társakkal, aztán elindul végtelen útjára a labda.

Győzni fogunk, egyszerűen nincs más lehetőség.

Ezt azért mindenkinek tudnia kell, aki ma pályára lépett.

Ilyen a sport, ilyen az élet.

De akit a nagyobb tudás, a tapasztalat edzett meg, aki jobban akarja a sikert és valóban csapatot alkot a társaival, valójában legyőzhetetlen.

Erre figyelmeztet minket a történelem, még akkor is, ha a jelen időben lubickolók közül sokan nem tanulták meg a leckét. (MNO)