Miközben Európa 2022 után büszkén demonstrálta, hogy megtanulta a leckét az orosz gázfüggőségből – diverzifikált, LNG-terminálokat épített, Oroszország nélkül is átvészelte a teleket –, a kontinens déli szegletében szinte észrevétlenül egy tankönyvi ismétlés zajlott le.

Spanyolország, hogy politikai közeledést mutasson Rabat felé, 2022 nyarán saját magát hozta olyan helyzetbe, hogy Marokkó villamosenergia-ellátása (a fordított vezetéken át) tőle függjön – csak épp Marokkó lett a kedvezményezett, nem Oroszország.

A különbség nem az elv, hanem a lépték.

És ahol Oroszországnak "csak" gázfegyvere volt, ott Marokkónak kettő van: a spanyol gázra utalt gazdasága cserébe egy örökös, idegőrlő „csiki-csuki”helyzetben, migrációs fegyverrel tartja folyamatos nyomás alatt Madridot.

Hogy ez utóbbi mennyire nem elméleti fenyegetés, azt jól mutatja, hogy e cikk írásakor, július utolsó napján éppen zajlott a legutóbbi, minden eddiginél nagyobb tömeges határátlépés Ceutánál.