Az Európai Unió tagállamai elismerték Spanyolország gyors és hatékony fellépését a ceutai migrációs válság kezelésében, míg az EU migrációs biztosa, Magnus Brunner is egyetértett azzal, hogy a schengeni övezet egyetlen másodpercre sem volt veszélyben.

Ha a tűzoltás hibátlan volt, a ceutai rohamot pedig minden jel szerint egy harmadik fél idézte elő, miért viselkedett a Spanyolország menekültpolitikáját levélben bíráló huszonkét tagállam úgy, mintha leégett volna a fél kontinens?

Miért kellett a schengeni egyezmény felfüggesztésével és belső határellenőrzésekkel fenyegetőzni?

Nyilvánvaló, hogy a konfliktus nem a konkrét ceutai esetről szól, de akkor mégis miről?

Schengen sértetlen maradt, akkor mire fel a pánik?

Miután július végén napról napra többen próbáltak meg illegálisan bejutni Marokkóból Ceuta területére, a hétvégére több mint 70 ezer határsértési kísérletet regisztráltak a spanyol enklávénál.

A próbálkozók túlnyomó többsége még aznap vagy másnap visszatért Marokkóba, mostanra mintegy ezer-ezerötszázan maradtak – leginkább kísérő nélküli kiskorúak, akiket a nemzetközi jog szerint tilos azonnal visszatoloncolni.

Az viszont már a roham idején is egyértelmű volt, hogy hiába próbálkoztak tízezrével migránsok, Ceuta nem része a schengeni övezetnek, és az illegálisan bejutók közül egyetlen ember sem jutott át a spanyol szárazföldre.

Vélhetően tisztában voltak ezzel az uniós tisztségviselők és a tagállamok vezetői, mégis rendkívül éles hangú nyilatkozatokkal találkozhattunk: ezekben az olasz kormány járt az élen, amely a Schengeni Egyezmény felfüggesztését, vagy Spanyolország szabad mozgási övezetből történő kizárását sürgette, de nem kellett félteni Andrej Babiš cseh miniszterelnököt sem, aki kijelentette, hogy a schengeni övezetet azonnal le kell zárni Spanyolország határánál.

Még az efféle üzengetésből kimaradó Franciaország is megerősítette a szúrópróbaszerű ellenőrzéseket a spanyol határon.

Szombaton pedig huszonkét uniós tagország állam- és kormányfője az Európai Bizottság elnökének, az Európai Tanács elnökének és Írországnak, az EU soros elnökének címzett levélben ment neki a spanyol kormánynak.

A levelet Franciaország, Portugália, Írország és Luxemburg kivételével valamennyi tagállam aláírta, és ahogy arra a nemzetközi sajtó is felhívta a figyelmet, a megszületésében egy új „Észak–Dél tengely” játszotta a főszerepet: Mette Frederiksen dán miniszterelnök és Petteri Orpo finn kormányfő Giorgia Melonival együtt koordinálta a levél végleges szövegét. ]]>