Hat órán át tartó meghallgatáson van túl Fürcht Pál lemondott főügyész, aki ellen fegyelmi eljárás zajlik a nagy port kavart aranykonvoj-ügy és lemondásának körülményei miatt.

A szerdai vizsgálóbizottsági ülés után Horváth Lóránt ügyvéd tartott sajtótájékoztatót , ahol részletesen ismertette a 23 oldalas jegyzőkönyv tartalmát és a helyszínen megismert belső tanúvallomásokat.

Fürcht védője kiemelte: a vallomáson túl fontos fejleménye volt a meghallgatásnak, hogy olyan iratanyagokat is láttak, amelyek között három tanúvallomás is szerepelt.

Ezeket viszont csak a helyszínen tudták tanulmányozni, viszont alátámasztották Fürcht Pál állításait.

Az ügyvéd elmondása szerint az első téma az aranykonvoj-nyomozás irányának szűkülése volt.

Fürcht azt állította, hogy a Legfőbb Ügyészség az iratanyagok tanulmányozása nélkül jelentette ki, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) munkatársainak jelenléte jogszerű volt a nyomozásnak pedig az elfogás jogszerűségének igazolását kellett céloznia.

Fürcht azt állította, hogy amikor felvetődött az AH-s kényszervallatás ügye, akkor azt mondták neki, hogy ezzel nem kell foglalkozni.

A Legfőbb Ügyészség (LÜ) vezetőinek kihallgatását is megakadályozták, holott Fürcht ezt próbálta elérni, mert az LÜ részt vehetett a rajtaütésben közreműködő hatóságok kijelölésében, és dönthettek arról a nyomozás elején, hagy mely személyeke kell majd gyanúsítottként kezelni.

Fürcht szerint az LÜ vezetői egyszerre voltak az eseménysor potenciális résztvevői, és a nyomozás irányító is – közölte Horváth, hozzátéve, hogy a későbbi iratokból épp az LÜ vezetőinek „cselekvősége” maradt ki.

Később a nyomozás irányával és a kihallgatások sorrendjével ki is ejtették magukat az ügyből.

A volt főügyész szerint az AH szerepét először jogszerűnek minősítették, majd a szerepük vizsgálat is későbbre tolódott.

Fürcht azt is állította, hogy a Legfőbb Ügyészség szerepe mellett a politikai szint érintettségét sem vizsgálhatták: A nyomozás állása alapján az volt látható, hogy 2026. március 3-án Orbán Viktor miniszterelnök feladatot adott a titkosszolgálatoknak az ukrán pénzszállítók elfogására, majd március 5-én a feljelentés és az ügyészi intézkedés rendkívüli gyorsasággal követte ezt a politikai döntést.

A volt főügyész szerint ez elég alapot adott volna arra, hogy vizsgálják, adott-e az akkori miniszterelnök közvetett vagy közvetlen utasítást, illetve volt-e kapcsolat a politikai vezetés, az AH, a titkosszolgálati vezetés, a NAV és a legfőbb ügyészség között.

Azt is vizsgálni kellett volna Fürcht szerint, hogy a büntetőeljárás nem politikai célokat szolgált-e.

A volt főügyész vallomásában arról beszélt, mindez azért maradt el, mert a gyanúsítási folyamat bizonyítási lánca már a politikai szint előtt megszakadt.

Álláspontja szerint a legfelsőbb szint a politikai döntés volt, aztán az AH és a titkosszolgálat által koordinált végrehajtás, a legfőbb ügyészség által végzett koordináció, majd a nyomozási döntések.

Ugyanakkor már az utolsó két láncszemet sem vizsgálták, ami azt jelenti, hogy a politika szintjére sem juthattak el.

Fürcht állítása szerint a legfőbb ügyészség a személyi fókuszt is eltávolította azzal, hogy sürgette Hajdu János volt TEK-vezér és Szathmáry István, az AH ezredesének gyanúsítotti kihallgatását.

A korai gyanúsítás Fürcht szerint azzal járt, hogy az érintettek igazmondási kötelezettségét feloldják, ezzel viszont potenciálisan akadályozták a nyomozás további kimenetelét.

A főügyész álláspontja szerint tehát a nyomozó ügyészség és a Legfőbb Ügyészség között kialakuló konfliktus középpontja az volt, hogy az előbbi szerv úgy érezte, a nyomozás előre kijelölt irányba halad, az AH és a felső vezetés szerepének vizsgálata pedig elmarad.

Fürcht állításai között szerepelt az is, hogy a vezetői megbeszéléseken formális utasítás nem hangzott el, csak „fülbe súgott üzenetek és a szembeállított retorziók”.

Horváth kiemelte, hogy ezeknek az informális találkozóknak a megtörténtét az általuk látott tanúvallomások is megerősítik.

Az ügyvéd hangsúlyozta, szeretnék bebizonyítani, hogy – a Legfőbb Ügyészség álláspontjával szemben – nem egyszerű szakmai nézeteltérés vezetett a nyomozó ügyészség és a legfőbb ügyészség közötti feszültséghez, hanem a nyomozás irányaival kapcsolatos ellentétek.

Kifejezetten arra szeretnének rámutatni, hogy azok a szervek, amelyeknek a nyomozás, illetve annak felügyelete lenne a feladatuk, azok magában az elkövetésben is szerepet játszottak.

Horváth a sajtótájékoztató végén hozzátette, ezek nem pusztán vélemények voltak Fürcht részéről, hanem ezeket dokumentumokkal alátámasztották, illetve indítványozták azoknak a „házi iratoknak a beszerzését”, amelyek ezeket alátámasztják, bíznak benne, hogy már a jövő hétre ezek rendelkezésre állnak.

A vizsgálat tovább folytatódik, Fürcht jövő csütörtökön a bizottság kérdéseire felel majd.

The post Fürcht Pál hatórás vallomást tett arról, szerinte hogyan térítették el az aranykonvoj-ügy nyomozását first appeared on 24.hu .