A nagy ügynökakta-átverés: Újra a kisemberekkel b@szunk ki, miközben a főbűnösök vígan élnek Készüljetek fel, mert a magyar társadalom a jó szokása szerint megint saját magával tol ki.

Az ügynökakták teljes online nyilvánosságra hozatala nem a megtisztulásról szól.

Ez egy elkésett, mélyen képmutató és cinikus politikai játszma, aminek a számláját – mint mindig – megint a gyanútlan átlagemberek fogják megfizetni.Miért tartom ezt az egészet a legkárosabb dolognak, ami most történhet? 1.

Megint a kis halakat hurcolják meg, a cápák megúszták Hol voltak az elmúlt 35 évben?

Azok a végrehajtók, tartótisztek és magas rangú pártfunkcionáriusok, akik ezt az egész mocskos rendszert megrendelték és működtették, vígan élték le az életüket.

Átmentették a politikai és gazdasági hatalmukat, privatizáltak, miniszteri vagy képviselői székekből vigyorogtak ránk, a baráti médiájuk segítségével pedig még hősként is adták el magukat.

Most, hogy ők már megúszták és nagyrészt nincsenek is köztünk, azokat a kisembereket bélyegzik meg újra, akiket egyszer már tönkretettek. 2.

Az ügynökök maguk voltak az áldozatok – most a családra kerül a kereszt Lássunk tisztán: nagyon sok esetben az ügynökök maguk voltak a legnagyobb áldozatok.

Nem jókedvükben jelentettek.

Brutális zsarolással, egzisztenciális vagy fizikai kényszerítéssel kényszerítették őket ebbe a méltatlan, megalázó helyzetbe.

Olyan terhet nyomtak a hátukra, ami egész életükön keresztül mázsás súlyként nehezedett a vállukra, végigkísérve mindennapjaikat a lebukástól való folyamatos rettegésben.

És most, évtizedekkel később, ezt a szörnyű keresztet a nyakunkba vesszük, és egy mozdulattal átrakjuk a gyanútlan gyerekeik és unokáik vállára is. 3.

A cinizmus és a sors abszurd iróniája Az egészben az a leginkább vérlázító és ironikus, hogy maguk az érintettek, vagy a mit sem sejtő családtagjaik szavazták meg ezt a förmedvényt.

Önként mentek el, és húzták be az ikszet arra a politikai erőre, ami most tönkreteszi a múltjukat és a jelenüket.Aki azt hiszi, hogy ebből „nagy, megtisztító családi beszélgetések” lesznek, az óriásit téved.

Az ügynökjelentésekkel együtt az áldozatok legbelsőbb magánélete is felkerül a netre.

Kiderül, ki mit mondott a házastársáról, az anyósáról vagy a szomszédjáról.

Magyarország tele van kisvárosokkal és falvakkal, ahol mindenki ismer mindenkit.

Ha kiderül valami a nagypapáról, a szégyen és a megbélyegzés ott marad a családon.

Összesúgnak majd a hátuk mögött, kiröhögik és kiközösítik őket a munkahelyeken, a faluban.

És a következményekkel az átlagember nem számolt – ahogy a Tisza-kormány hatalomra juttatásának energetikai, adójogi vagy külpolitikai hatásaival sem.

De a nap mindenkire egyformán süt: tiszás szavazóra, nem szavazóra, ügynökcsaládra egyaránt.

Most fogtok majd csak feleszmélni. 4.

Tarr Zoltán és a „tűzoltó” bizottság színjátéka Ebben a helyzetben különösen gyomorforgató Tarr Zoltán fellépése, aki egy semmittevő minisztérium élén most büszkén bejelenti, hogy felállított egy szakértői bizottságot a „társadalmi hatások kezelésére”.

Először a politikai haszonszerzés miatt ti magatok roncsoljátok szét a társadalom szövetét, feltépve a sebeket, amikre már senki nem volt kíváncsi (hiszen aki akarta, eddig is kikérhette a saját aktáját) – majd úgy tesztek, mintha ti lennétek a megmentők, akik pszichológusokkal gyógyítják a traumát?

Ez a cinizmus csúcsa. 5.

A végső pofon: Az egész társadalmat feláldozzák egyetlen ember miatt Lássunk tisztán: az egész ügynökakta-mutatvány mögött egyetlen elvakult politikai szándék húzódik meg.

Magyar Péter nem bír szabadulni az apakomplexusától.

Nem tudja elviselni, hogy van nála sikeresebb és a kollektív emlékezetben valószínűleg sikeresebbnek is maradó politikus.

Orbán Viktort akarja újra és újra belerángatni a sárba, hogy a választási győzelem után most erkölcsileg is megsemmisítse.Ezért a személyes bosszúért és politikai célért áldozzák fel most az egész magyar társadalmat, a ti családi békéteket és a kisközösségek nyugalmát.

Gratulálok mindenkinek, aki ehhez asszisztál – sikeresen vágjátok magatok alatt a fát.