A térképek nemcsak a térbeli és földrajzi tájékozódást segítik, hanem a gyerekek mentális térképét és társadalmak identitását is alakítják – írják a Szegedi Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézetének társadalomföldrajzzal foglalkozó szakértői, Kriska Olivér és Kádár Anett friss tanulmányukban .

Az ENSZ közgyűlése nemrég szavazta meg a már évek óta létező területtartó, az úgynevezett Egyenlő Föld-vetületet (Equal Earth projection) használó térképeket.

Bár az afrikai kezdeményezés eredménye nem jelenti az eddig használatos térképek kötelező leváltását, az Egyesült Államok ideológiai ambíciókat sejtett a kezdeményezés mögött, így leszavazta azt, míg Észtország, Grúzia, Litvánia, Moldova, Szerbia és Ukrajna tartózkodott.

A Qubit Kriska Olivér társadalomföldrajz- és népességföldrajz- kutatót, egyetemi adjunktust, az „Új világtérkép = Új világkép?

Az Equal Earth társadalomföldrajzi és szakmódszertani szempontból” című tanulmány társszerzőjét kérdezte arról, hogy hogyan alakítják át az atlaszok a mentális térképet, és milyen ideológiai, geopolitikai jelentősége volt az Equal Earth elfogadásának az ENSZ-ben.

Az ENSZ közgyűlésén megszavazott Equal Earth-térképnek mi lesz az előnye az eddig használt hagyományos Mercator-vetülethez képest?

Ezeknek a térképeknek többféle felhasználási céljuk is van a hétköznapi funkciójukon túl.

A webes térképek a hagyományos Mercator-, illetve ahhoz hasonló vetületi rendszerben készülnek, amit a készítője eredetileg a hajózási navigáció támogatására szánt, így ennek megfelelő torzítást mutat.

Minden egyes vetületi rendszer torzít valamennyire, ugyanis a Föld alakját enélkül nem tudjuk síkra vetíteni.

Ha a Mercator-vetületi rendszert globálisan nézzük, akkor a sarkpontok felé haladva a területek fokozatosan egyre nagyobbnak tűnnek.

Az Equal Earth a területarányokat matematikailag pontosan megőrzi, de az alakokat torzítja: látható például, hogy Grönland területi aránya Afrikához képest másmilyen, aminek szimbolikus jelentősége is van.

Az új térkép egy tavaly afrikai összefogással elindított kezdeményezés eredménye.

Miért épp most vált aktuálissá a 16. század óta használatban lévő Mercator-vetület lecserélése, és milyen szimbolikus jelentősége van?

Az egyetemi órákon is nagyon ritkán készítünk a hallgatókkal térképeket a Mercator vetületi rendszerben, és nem feltétlenül az Equal-Earth-tel helyettesítjük, hanem másfajta vetületi rendszerekkel.

Az iskolai oktatásban sem igazán találkoznak a diákok kifejezetten Mercator vetületi rendszerrel.

Bizonyos országok régóta szorgalmazzák a területtartó világtérképek használatát, amely vitának a legújabb, szakmailag is elfogadott megoldása az Equal Earth lett.

Ehhez mostanra jött létre az Africa No Filter és a Speak Up Africa indítványával a megfelelő civil háttér, majd a Togói Köztársaság formálisan is benyújtotta az ENSZ-nek a javaslatot az Afrikai Unió támogatásával.

A vetületi rendszer naprakész megreformálásán túl ennek a mozzanatnak szimbolikus jelentősége is van: geopolitikai szempontból is fontos, hogy az afrikai civil szervezetek kezdeményezéséből ENSZ határozat készült, úgy hogy azt a tagországok túlnyomó többsége elfogadta.

Az Equal Earth-térképen az afrikai kontinens országai a valós méretüknek megfelelően jelennek meg.

A Mercator vetületi rendszer esetében az volt a fő kritika, hogy az afrikai országok területükhöz és népességükhöz képest úgy tűnnek, mintha kisebbek és kevésbé jelentősek lennének, miközben ezeken a térképeken Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok vagy Grönland – amiről ráadásul jelentős politikai viták zajlottak az elmúlt hónapokban –, sokkal nagyobbnak látszanak.

Ennek az ábrázolási módnak a hidegháború ideje alatt volt jelentősége: a Mercator vetületi rendszer az országok méretét nagyította fel, miközben a vörös szín a korabeli nyugati térképek színezési megoldása volt.

Ennek eredményként a vörös színnel jelzett Szovjetunió jóval fenyegetőbbnek tűnt, és az emberek világértelmezésének, illetve mentális térképének megváltozásához vezetett.

Az Equal Earth elfogadásának szimbolikus jelentőségével kapcsolatban az afrikai országok úgy fogalmaztak, hogy ez a mozzanat emlékezetpolitikai jóvátételként is értékelhető, ami miatt az Egyesült Államok kritikusan fogadta a kezdeményezést.

Ugyanakkor az új térkép melletti érvek alapja, hogy a területek ábrázolása nagyobb mértékben hasonlítson a valósághoz.

Amikor a togói külügyminiszter az ENSZ-nek benyújtotta a javaslatot, elmondta, hogy nem a Mercator-vetület elítélése és annak az Equal Earth-re történő lecserélése volt a cél.

Az Egyesült Államok volt az egyetlen ország, amelynek képviselete a határozat ellen szavazott az ENSZ közgyűlésén, és a kezdeményezést „radikális ideológiai projektnek” minősítette.

Valóban lehet ideológiai indíttatású egy új térkép megszavazása?

Több oka is van annak, hogy az USA állt ki egyedül a sorból: egyrészt az Egyesült Államok egyébként is különutas politikát folytat több nemzetközi szervezetben is, és gyakran az ENSZ-szel is szembekerül.

Az USA nehezményezte, hogy az afrikai országok ezt a kezdeményezést emlékezetpolitikai jóvátételnek nevezték, ami az USA szerint egy gyarmati jóvátétel előszobája lehet, és később az afrikai országok további kártalanítást követelhetnek.

Ugyanakkor az amerikai fél nem vitatta, hogy a Mercator torzítja a területeket; a kifogásuk a határozat politikai keretezésére vonatkozott, és tudták, hogy nem fog sok mindent fog befolyásolni az ellenszavazatuk.

Nem gondolom, hogy ez egy politikai lejtmenet kezdetét jelentené.

Van arra esély, hogy az országok lecserélhetik az eddig használt térképeket az Equal Earth-re?

Az Equal Earth vetületi rendszer már 2018 óta létezik, ezért nem gondolom, hogy most tennék kötelezővé bárhol.

Ugyanakkor az új vetületi rendszernek az oktatásban fontos szerepe lehet a Mercator- és az Equal Earth vetület közötti különbségeket tudatosításában.

Szerintem nem annak van gyakorlati haszna, hogy milyen térképet nézünk vagy tanítunk, hanem annak, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy melyik mire jó és miben más, mint a többi.

Milyen vetületi rendszereket használnak az oktatásban?

Az egyetemi oktatásban ez mindig attól függ, hogy milyen területet térképezünk.

Például Magyarországon hivatalosan az Egységes Országos Vetületi rendszert, azaz az EOV-t kell használni a Magyarországot és a régió országait ábrázoló térképek készítéséhez.

Az Európai Unió és az Eurostat is meghatározott vetületi rendszerben dolgozik, és ha világtérképet készítünk, akkor gyakran a Robinson-vetületet alkalmazzuk.

Ezeket a rendszereket úgy próbálták létrehozni, hogy egy adott területen a lehető legkisebb mértékben torzítsanak.

Az oktatáshoz használt térképek megismerése hogyan befolyásolja a diákok világérzékelését?

Ez az itthon is sokat kutatott mentális térkép fogalmához kapcsolódik, ami a világról kialakult, törvényszerűen torzított képet jelenti.

Nem világtérkép vagy bármilyen térképnek a kicsinyített másolata, hanem pontatlan, hiányos és következetlen léptékű ábrázolás: a különböző elemeket más-más forrásokból szerezzük hozzá.

Vannak neves külföldi kutatók, akik szerint ez inkább egy kollázs, azaz a különböző helyekről összeszedett adatok összessége.

Nagyon sok helyről tanuljuk és szelektáljuk azokat az információkat – gyerekkorban és a későbbi életszakaszokban is –, amikből összeáll a mentális térkép: ez lehet az iskolai atlasz, hírek, filmek, utazások, személyes tapasztalatok vagy akár telefonos térképek is.

Ugyanakkor az atlaszban látható iskolai térkép nemcsak méretarányokban torzít, hanem azt is meghatározza, hogy melyik kontinens van középen.

Magyarországon a gyerekek úgy tanulják a földrajzot, hogy megszokott módon Európa van a térkép centrumában, de a világ más tájain nem feltétlenül ez a felosztás dominál.

Az is egy döntés eredménye, hogy melyik földrész van a centrumban, és hogy melyik égtáj van a térkép felső részén.

Ez meghatározza, hogy hogyan érzékeljük a világot, amihez hozzáadódik saját, torzított mentális térképünk is.

Példaképp: ami közel van hozzánk, azt nagyobbnak, fontosabbnak látjuk és érzékeljük, hiszen sokkal részletesebb információink vannak azokról a területekről, ahol gyakrabban mozgunk.

Ráadásul az agyunk egy képzeletbeli rács mentén igazítja is a befogadott információkat: ha a nagy világtérképen gondolkodunk, akkor Észak-Amerikát és Dél-Amerikát gyakran egymás alá helyezzük, miközben Dél-Amerika jóval keletebbre van, mint Észak-Amerika.

Ugyanez a helyzet a New York–London tengellyel, ugyanis az agyunk gyakran egy vonalban képzeli el a két várost, miközben London jóval északabbra van New Yorkhoz képest.

Ennek a képzeletbeli rácsnak a létét számos nagy nemzetközi kutatás is igazolta.

Azt is megfigyelték, hogy az egykori brit gyarmati országokból származó gyerekek gyakran Nagy-Britanniát rajzolták a térkép közepére, míg a saját származási országuk a térkép perifériájára került.

Ez is arra utal, hogy a napi szinten látott térképek elrendezése jelentősen meghatározza világnézetüket és saját helyüket a világban.

Hogyan befolyásolja a mentális térkép a társadalom tagjainak önmagukról kialakított képét?

Egyrészt a saját identitásunkra vagy a világban elfoglalt helyünkre nyilván ugyanúgy hatással van, mint arra, hogy más területeket hogyan észlelünk.

Az európaiak és az amerikaiak is jóval hiányosabban, sokszor sztereotipikusan rajzolják le egymás kontinensének államait vagy országait.

Például a Mercator vetületi rendszerben a már említett vöröses színnel jelzett Szovjetunió ábrázolása nyomán voltak olyan korabeli geográfusok és geopolitikával foglalkozók, akik kifejezetten erre alapoztak világrend-elméleteket.

Ilyen például Richard Harrison atlasza: ő az 1940-es években az Északi-sarkról tekintett poláris térképeket készített egy magazinnak, hogy megmutassa, hogy a légi hadviselés milyen mértékben rövidíti le a távolságot Chicago és Moszkva között az Északi-sarkon át.

Ennek politikai és stratégiai jelentősége volt a hidegháború ideje alatt.

Korábban ehhez hasonló jelenség volt Halford Mackinder [brit geográfus] Heartland-elmélete, ami a 20. század eleji brit birodalmi világtérkép-nézetből fakadt.

A mentális torzítás mindenkinél jelen van, így szerintem az a fontos, hogy minél többen legyenek tisztában azzal, hogy ezek a térképek csak a valóság egy szeletét jelentik.

A tanulmányban azt írták, hogy „önmagában egy új világtérkép bevezetése nem fogja egyik napról a másikra megváltoztatni a gondolkodásunkat”.

Feladata egy térképnek, hogy megváltoztassa bárki gondolkodását?

Az új vetületi rendszerek nagyon hosszú idő alatt képesek átalakítani a mentális térképeinket, vagyis például azt, hogy nagyobbnak lássuk Afrikát, és felfogjuk a jelentőségét, míg Grönlandot a valóságnak megfelelően kisebbnek érzékeljük.

A mentális határokat is kutatom, amelyeknél például az figyelhető meg, hogy bár a Schengeni-övezetben kvázi eltűntek az országhatárok, az emberek magukban továbbra is észlelik és tudatosítják őket.

Ez azt jelenti, hogy ha szabadon átjárhatóvá is válnak az országhatárok, az emberek továbbra is keresik azokat a jeleket, szimbólumokat, amik arra utalnak, hogy átléptek egy másik országba.

Már önmagában az a tény, hogy egy másik ország területét észleljük – azaz a mentális távolság –, megnöveli a fizikai távolság érzékelését is.

Összességében mit lehet várni hosszú távon egy új térkép bevezetésétől?

Szerintem akár már két éven belül is csak említés szintjén merül majd fel az Equal Earth ajánlás, és nem fog széles körben elterjedni.

Az online térképeket fejlesztő vállalatok többnyire a Web Mercator vetületi rendszert használják, így vállalati döntés lesz, hogy bevezetik-e az új térképet, és ha meg is változtatná valamelyik online térképszolgáltató a vetületi rendszerét, szerintem nem következne be hatalmas változás öt vagy tíz év múlva sem.

Ahhoz, hogy az emberek mentális térképe átalakuljon vagy pontosabb legyen, sokkal többre van szükség, mint egy javaslat elfogadására az ENSZ-ben. ]]>