A tudománypolitika végső soron nem a tudományos eredményeket, hanem azok megszületésének feltételeit alakítja.

Éppen ezért egy reform sikerét nem pusztán az új intézményi struktúrák vagy teljesítménymutatók alapján lehet megítélni, hanem annak fényében, hogy képes-e megteremteni egy hosszú távon fenntartható és egészséges tudományos ökoszisztéma működésének feltételeit.

Ha a tudományra rendszerszinten tekintünk, akkor az ökológia – az egyszerű analógián túl – meglepően sok támpontot adhat e cél eléréséhez.

Magyarországon ismét átfogó tudománypolitikai reform körvonalazódik: várhatóan újrarendeződik a kutatóhálózat és az MTA kapcsolata, átalakul az alapítványi egyetemi modell, felülvizsgálat alá kerülnek a tudományfinanszírozási konstrukciók, valamint napirenden van egy átláthatóbb, teljesítményalapú, de a kutatói autonómiához illeszkedő finanszírozási rendszer kialakítása is.

E folyamatban gyökeresen átrendeződik majd a hazai kutatási folyamat összes szereplőjének kapcsolatrendszere, így az egész intézményrendszert érintő átszervezés során célszerű komplex kutatási ökoszisztémákban gondolkodni.

Ennek lényege, hogy a kutatóintézeteket, egyetemeket, egyéb tudástermelő szervezeteket, a finanszírozókat és a kutatási eredmények végfelhasználóit nem elszigetelten, hanem egy egymással szorosan együttműködő rendszer részeiként kezeljük.

A kutatási ökoszisztéma olyan dinamikus hálózatot jelent, amelyben az egyének, intézmények, a kutatási és irányítási folyamatok, és az infrastrukturális, illetve egyéb erőforrások összehangolásával jön létre a tudás.

E megközelítés célja, hogy erősítse az inter- és transzdiszciplináris kutatásokat, elősegítse a szerzett tudás megosztását és hasznosítását, erősítse a nemzetközi kapcsolatokat, valamint fokozza a tudományon kívüli szektorok és érdekeltek – kormányzatok, finanszírozók, ipari partnerek, gyakorlati szakemberek – azaz a társadalom szélesebb bevonódását.

Az ilyen ökoszisztémák jelentősen hozzájárulnak a kutatási teljesítmény javításához, az eredmények gyakorlati hasznosulásához, a tudomány társadalmi beágyazottságához és a nemzetstratégiai kihívásokra adott válaszok gyorsításához is.

Ha egy átfogó, hosszú távon és fenntartható reformokban gondolkodunk, a hazai tudománypolitikai változásoknak is a tudományos ökoszisztéma egészségének fenntartására, fejlesztésére és hatékonyságának növelésére kell összpontosítania.

Analóg rendszer ]]>