Lekapcsolt fényszórójú, kivilágítatlan terepjáró száguld át a néptelen falvakon Izjumtól keletre, a házak oldala gépfegyverkézírással írva tele, a lebombázott táj a Holdon is lehetne, annyi élet lakik benne.

A sietség oka, hogy az út mentén bárhol ücsöröghetnek orosz drónok, bekapcsolt mikrofonnal és kamerával várva, hogy rajtaüthessenek az arra járó katonákon.

Deputat annyiszor járt már erre, hogy csukott szemmel is eligazodna: a koromsötétben emlékezetből rántja félre a kormányt a kilőtt roncsok előtt.

Rózsaszín az ég alja, amikor leparkol egy jellegtelen fasor mellett.

A bokorból magas, vékony figura bújik elő, és elkezdi a platóra rögzített kartondobozokat a fák közé cipelni.

A magyar fülnek nem teljesen ismeretlenül csengő „Cihany” hívónéven mutatkozik be.

Miután végeztek a pakolással, a kocsi elviharzik, Cihany léptei pedig egy álcázott, föld alá vezető ajtóhoz vezetnek.

A kiásott lépcsőkön lemenve szemben hosszúkás kartondobozok és egymásra pakolt zsugor vizek látványa fogadja az embert, fejmagasságban körös-körül a zsíros-fekete csernozjom és gyökerek vezetik a tekintetet tovább a pislákoló fényig, ami egy négytagú dróncsapat körletéből szüremlik ki.

Tegnap költözött át ide Kalas, Cihany, Intelihent és Bratok, a frontvonal mozgását követve, ebbe a pozícióba.

A szűk térben megfér egymás mellett egy gázpalack, amin főznek, rengeteg laptop, tablet, kábel, akkumulátorok és a drónok irányításához szükséges irányítópultok, valamint az ágyak, a személyes holmijaik.

A megváltozott hadviselésnek megfelelően a gépfegyvereik egy sarokban, egy görögdinnye társaságában várakoznak.

A négyfős csapatból ketten aludtak, amikor Deputat meghozta a rakományt, de egy-két ember mindig ébren marad, most Cihany volt a soros.

Mire felébrednek, ő már a képernyők előtt követi a frontvonal történéseit, hiába van még csak hajnali négy, a Háború TV-n mindig megy valami érdekes.

Egyenruhában aludtak, ébredés után reggeli helyett lecsúsztatnak pár kávét és a legolcsóbban kapható, Non-Stop márkájú energiaitalt, majd munkához látnak.

Valaki kimegy bekapcsolni a generátort, ami az áramot fejleszti, hogy rádughassák az eszközeiket az inverterre.

Cihany kibontja az első kartondobozt, amiből egy ember hosszúságú repülőmakett darabjait szedi elő.

Törzs, két szárny, néhány filléres merevítő.

Ez a Darts nevű, merev szárnyú csapásmérő drón.

Papíron 35 kilométer messzire tudnak vele repülni, és könnyebb irányítani, mint egy forgószárnyas FPV-drónt. „A szárnyai miatt siklik előre, nekem csak kisebbeket kell rajta igazítanom” – magyarázza Intelihent, a pilóta.

Cserébe az eszköz nem tud egy helyben lebegni.

De miért kell négy ember egyetlen drón reptetéséhez?

Cihany dolga, hogy összerakja őket, ahogy az üres reggeli órákban is teszi, hogy tűzparancs esetén ne kelljen várni, illetve később arra, hogy kilője őket.

Intelihent és Bratok repülnek és segítenek egymásnak navigálni az alattuk kibontakozó táj alapján. „Kalas pedig mindannyiunk anyukája – mutatnak a legidősebb csapattagra. – Ő főz, illetve gondoskodik rólunk.” Bár tegnap érkeztek, fogalmuk sincs, meddig maradnak itt.

Az előző pozíciójukban viszonylag normális időközönként sikerült rotálni őket, hat-tíz napokat töltöttek ehhez hasonló föld alatti objektumokban. ]]>