A 16. év betöltéséhez kötött választójog nem a fiataloknak tett gesztus, hanem az egész társadalomnak szóló üzenet: nem félünk a demokráciától.

Magyar Péter miniszterelnök felvetése, miszerint az alkotmányozási folyamatban támogatná a választási korhatár 16 évre csökkentését, fontos és régen esedékes vitát nyit újra Magyarországon, mi magunk is írtunk róla a 24.hu-n .

Most, hogy közel másfél évtized után sikerült leváltani egy monolit politikai rendszert, a demokratizálódás nem állhat meg az intézmények helyreállításánál.

A kérdés az, merünk-e továbbmenni, merünk-e hinni abban, hogy a közéletbe való beleszólás jogát nem szűkíteni, hanem szélesíteni kell.

Hegedüs Róbert / MTI Magyar Péter miniszterelnök napirend előtti felszólalásra válaszol az Országgyűlés rendkívüli ülésén 2026. július 20-án.

A 16 évesek választójoga nem egyszerű technikai módosítás, hanem annak kimondása, hogy a fiatalok nem pusztán elszenvedői a jövőről szóló döntéseknek, hanem alakítói is lehetnek annak.

A választójog korhatárának csökkentése a demokrácia hosszú távú befektetése.

Nem azért fontos, mert önmagában megoldaná a fiatalok közéletben való részvételének (illetve ennek hiányának) problémáját, hanem azért, mert korán megtanítaná: a véleményük számít, a döntésekhez közük van, és a demokrácia nem valami távoli, felnőtteknek fenntartott szertartás.

Mégiscsak komikus, hogy aki 16 évesen már dolgozhat, adót fizethet, büntetőjogi felelősséggel tartozhat, és akinek az oktatásról, lakhatásról, klímáról, közlekedésről vagy munkaerőpiacról szóló döntések az egész életét meghatározzák, azt közben kizárjuk a közös döntésekből.

A részvételt nem lehet egyszerűen 18 éves korban bekapcsolni – azt tanulni, gyakorolni és megtapasztalni kell.

A leggyakoribb ellenérv szerint a 16 éveseket könnyű megvezetni, nem elég tájékozottak, nem értik még a politikát.

De ez az érv nagyon veszélyes útra visz.

Ugyanezt halljuk más társadalmi csoportokról is: hogy az idősek túl könnyen befolyásolhatók, a szegények megvehetők, a tanulatlanok nem értik a közügyeket, a vidékiek vagy a városiak, az alul- vagy túlképzettek rosszul szavaznak.

Ha ebből indulunk ki, előbb-utóbb nem marad olyan társadalmi csoport, amelytől valamilyen indokkal ne lehetne elvenni a beleszólás jogát.

A demokrácia válasza nem a cenzus, nem a kizárás, nem annak méricskélése, ki „elég okos” a szavazáshoz.

A demokrácia válasza az, hogy több állampolgári nevelésre, több valódi részvételi lehetőségre, több vitára és több közös tanulásra van szükség.

Nem mellesleg a fiatalok demokratikus részvételének növelését célozó „Votes at 16” kezdeményezés egyre nagyobb teret hódít a világban, a választói korhatár 16 évre csökkentése egyre változatosabb formákban jelenik meg az egyes jogrendszerekben.

Európában Ausztria járt az élen, amikor 2007-ben valamennyi választástípusra kiterjesztette a 16 éves kortól gyakorolható szavazójogot, amit később Málta is követett, de van több latin-amerikai példa is: Brazília, Argentína vagy Ecuador.

Az Európai Unióban az áttörést a 2024-es európai parlamenti választások hozták meg, ahol Ausztria és Málta mellett már Németországban és Belgiumban is az urnákhoz járulhattak a 16. életévüket betöltött fiatalok.

A teljes körű országos jogkiterjesztés mellett számos állam lépcsőzetes vagy területi megközelítést alkalmaz a fiatalok politikai részvételének bővítésére.

Németország tartományainak többségében a helyi, illetve számos esetben a tartományi választásokon már 16 éves kortól gyakorolható a választójog, miközben a szövetségi parlamenti választásokon továbbra is 18 év a korhatár.

Hasonló szabályozás érvényes a svájci Glarus kantonban, több brit koronafüggőségben, valamint az Egyesült Királyságban Skócia és Wales parlamenti és helyhatósági választásain is, ahol szintén 16 éves korban nyílik meg a választójog.

A választójogi korhatár csökkentése önmagában fontos demokratikus nyitás, de korántsem elegendő feltétele a fiatalok érdemi politikai részvételének.

A demokratikus állampolgárság nem veleszületett készség, hanem olyan kompetenciarendszer, amelyet tudatosan fejleszteni kell.

Ennek érdekében egyébként számos országban a választójog kiterjesztését aktív demokráciatanulási programok egészítik ki.

Ide tartoznak a pilot- vagy próbaválasztások, amelyek során a fiatalok a valódi választásokhoz hasonló körülmények között gyakorolhatják a szavazást, megismerhetik a politikai döntéshozatal működését és a felelős választói magatartást.

Hasonló célt szolgálnak a finnországi ifjúsági tanácsok, amelyek intézményesített keretet biztosítanak a fiatalok számára a helyi közügyekben való véleménynyilvánításra és részvételre.

Ha ugyanis az intézményi keretek nem párosulnak tudatos állampolgári neveléssel és a fiatalok érdemi bevonásával, a korhatárcsökkentés könnyen formálissá válhat; a demokratikus kultúra ugyanis miképp nem 18, úgy nem is a 16. születésnappal születik meg automatikusan, hanem az élményalapú részvétel során alakul ki.

Nem kell félni attól sem, hogy a fiatalok a saját nyelvükön, saját világukon keresztül lépnek be a közéletbe.

Lehet, hogy ez sokaknak szokatlan, hangosabb, gyorsabb, ironikusabb, vagy kevésbé intézményes, mint amit megszoktunk.

De egy élő demokrácia nem attól erős, hogy mindenki ugyanúgy beszél benne, hanem attól, hogy minél többen érzik: van helyük benne.

Varga Jennifer / 24.hu 2024. szeptember 2-án tüntetést hívtak össze a VII. kerületi Madách Imre Gimnázium diákjai a Belügyminisztérium (BM) elé.

A 16 éves életkorhoz kötött választójog ezért nem a fiataloknak tett gesztus lenne, hanem az egész társadalomnak szóló üzenet: nem félünk a részvételtől, nem félünk az új hangoktól, és nem akarjuk újratermelni azt a politikai kultúrát, amely évtizedekig távol tartotta az embereket a döntésektől.

Ha valóban demokratikusabb Magyarországot akarunk építeni, akkor itt az idő, hogy a fiatalokat ne csak megszólítsuk, hanem be is engedjük a politikai közösségbe.

Nagy Ádám egyetemi tanár, nevelés- és ifjúságkutató Szalóki Viktor ifjúsági szakértő, politológus, az aHang politikai igazgatója Kapcsolódó Nagy Ádám, Nizák Péter: Feketelista helyett partnerség – mi legyen a civilekkel?

Az új kormányzat a saját dolgát is megkönnyíti, ha hagyja a civileket dolgozni – érvelnek szerzőink.

The post Nagy Ádám, Szalóki Viktor: Demokratának lenni annyi, mint nem félni – a 16 évesektől sem first appeared on 24.hu .