Az almásfüzitői timföldgyár ugyan 1997-ben bezárt, a melléktermékével megtöltött egyik vörösiszap-tározó azonban a mai napig súlyos veszélyforrást jelent a környezetre.

A szomszédos Neszmélyen lévő tárolóból ugyanis rendszeresen száll a jellegzetes vörös por a levegőbe, arról pedig a hatóságnak is csak tippjei vannak, hogy mennyi mérgező anyag kerülhetett belőle a levegőbe és a felszín alatti vizekbe az elmúlt években.

A 26,5 hektár kiterjedésű neszmélyi tározó tulajdonosa évek óta nem végez légszennyezettségi méréseket és talajvíz-vizsgálatokat sem, így nem tudni, hogy mennyi arzén, króm és nikkel került a környezetbe a fedetlenül álló vörösiszapból.

A hatóság szerint a további kiporzás megakadályozása érdekében le kéne fedni a területet egy vízzáró réteggel.

Ez azonban egyelőre kockázatos, mert a tározóban lévő több millió köbméter vörösiszap alsó rétegei még nem szilárdultak meg, ezért valószínűleg nem bírnák el a fedőanyagot.

A tulajdonos naperőművet szeretne építeni a tározó tetejére, de pont a terület instabilitása miatt nem kapott rá engedélyt.

A timföldgyártás kellemetlen mellékterméke a vörösiszap, amelynek nevét Magyarországon legtöbben a 2010-ben történt, 10 ember halálát okozó ajkai katasztrófa miatt ismerik.

Bár 2013-ban az utolsó hazai timföldgyárat is bezárták, az örökségük még sokáig velünk marad.

A vörösiszappal az a legnagyobb probléma, hogy a bekerülő nátronlúg erősen lúgos kémhatása, illetve jelentős nehézfémtartalma (idegméreg ólom, rákkeltő kadmium, arzén vagy króm) miatt veszélyes anyagnak számít.

A kiszáradt anyag pedig a szél hatására könnyen szétszóródik a tározók környékén.

Almásfüzitőn és Neszmélyen is találhatók ilyen létesítmények, a sajtó pedig pár évente beszámol arról, hogy megint száll belőlük a vörös por a levegőben. 2026 tavaszán, egy erős szeles napon valaki lefilmezte, hogy teríti szét a kiszáradt vörösiszapot a szél Neszmélyen.

A por egészen pontosan a VIII. számú vörösiszap-tározóból érkezett.

A videó nyilvánosságra kerülése után a hatóság 2026. május 5-i helyszíni ellenőrzése során a tározót fedetlen állapotban találta: a védőfóliák eltűntek, a felszín szabadon volt, és az aznapi száraz, erősen szeles időben a kiporzás messziről — még a neszmélyi Hilltop Borbirtokról is — látható volt.

A Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi Főosztálya azonnali intézkedést rendelt el: a tulajdonos Green Industry Kft.-t kötelezték a porzás haladéktalan megszüntetésére, és megindult a levegőtisztaság-védelmi kötelezési eljárás is.

A szocialista nagyipar öröksége De hogyan került ide ez a hatalmas tározó?

Ahhoz, hogy ezt megértsük, vissza kell mennünk 1941-be.

Ekkor építettek a németek timföld-gyárat Almásfüzitőn, de a termelés igazán csak a háború után, szovjet irányítással indult be.

A Bakony és a Vértes bauxitját dolgozták fel itt, a késztermék — a timföld — pedig a Szovjetunióba került.

A gyár 1970-re 330 000 tonna éves kapacitásra bővült, közel 2500 embert foglalkoztatott, és az 1980-as évek közepén az ország timföld-termelésének 40 százalékát adta.

A timföld, vagy alumínium-oxid (Al₂O₃) az alumíniumgyártás köztes terméke.

Fehér színű por, amely vízben oldhatatlan, rendkívül ellenálló, és jó hővezető.

Az alumínium előállítása mellett használják a kerámiaiparban, valamint szigetelőanyagok és tűzálló termékek előállításához is. (forrás: Wikipedia) A timföld-gyártás mellékterméke a vörösiszap: egy erősen lúgos kémhatású, nehézfémekkel — nikkel, króm, arzén, molibdén — terhelt ipari hulladék, amelyet az almásfüzitői telepen hét hatalmas zagytározóban gyűjtöttek.

Amikor ezek a tárolók megteltek, 1986-ban a gyár a szomszédos Neszmélyen, a Kántorkerti-patak völgyében emelt völgyzáró gát mögött nyitott egy nyolcadik tározót — ez a hírhedt VIII. számú tározó.

Ennek a mérete 26,5 hektár, és kb. 1,7-5 millió köbméter vörösiszap van benne. 1997-ben az almásfüzitői timföldgyár végleg bezárt. 2005-ben egy európai uniós támogatással megtámogatott, több mint 700 millió forintos barna mezős rehabilitációs program keretében a gyárépületeket felrobbantották, és a területet kitakarították.

Az almásfüzitői tározókat rekultiválták, hulladéklerakó került a helyükre.

A Neszmélyen lévő VIII-as tároló problémája pedig azóta is folyamatos téma: a Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi Főosztálya rendszeresen kénytelen foglalkozni a kiporzással.

A területet 1997-ben 320 millió forintért vásárolta meg egy konzorcium, melynek tagja volt Martin Zuser osztrák üzletember, aki az egyik első magánkézben lévő hulladékgazdálkodási vállalatát vezette , és a 2010-es években 116 településen foglalkozott hulladékgazdálkodással.

A vörösiszap-tározók rekultivációját ugyan előírta a hivatal, de a Zuser-cég kérésére a végső határidőt 2015 decemberig tolták ki.

Akkor még az volt a hivatalos előírás, hogy „A cégnek 2012 tavaszáig kiegyenlítő réteget kellene hordania a tározóra, hogy megakadályozza a kiporzást, de a társaság egyelőre semmi jelét nem mutatja az együttműködésnek.

Ha a határidőt követően sem lépnek, kéthavonta egy-egy millió forintos büntetésre számíthatnak, ami még mindig eltörpül a helyreállítás akár milliárdos költsége mellett” – írta a Magyar Nemzet 2011. október 1-i számában.

Végül egy köztes tulajdonos után a Green Energy Kft. kezébe került a tározó, s azzal együtt a területre vonatkozó kötelezettségek is.

Magyar Nemzet, 2011. október 1. (forrás: Arcanum) Elmaradt mérések, ismeretlen mértékű szennyezés A probléma súlyát jól mutatja, hogy a 2018-ban kiadott levegőtisztaság-védelmi engedély egyértelműen előírta: legalább két mérőponton, negyedévente méréseket kell végezni a szálló porra (PM10), valamint az arzénre és a nikkelre vonatkozóan. (A PM10-es por azért különösen veszélyes, mert ezek a finom szemcsék olyan aprók, hogy belélegezve a tüdő legmélyére is eljuthatnak.) Ehhez képest a hatóság 2022 óta nem kapott mérési adatot .

A vörösiszap finom szemcséi — különösen a légszennyezési szempontból legveszélyesebb PM10-es por — erős szélben kilométerekre szállnak.

A hatóság által hivatkozott mérési kötelezettség arzénre és nikkelre is kiterjedt volna, de ezek a mérések 2022 után elmaradtak.

A 2026. május 5-i helyszíni ellenőrzésen a hatóság megállapította, hogy a locsolással végzett porzáscsökkentés nem elég hatékony a porzás teljes megakadályozására, különösen erős, viharos széllökések esetén.

A Kormányhivatal határozatából kiderül: a terület jelenlegi levegőterhelése csak számítás alapján becsült, nem mérési eredmények alapján bemutatott.

Lefordítva: a cég évek óta nem mérte meg, mi kerül a levegőbe a tulajdonában lévő vörösiszap-tározókból.

A levegőtisztaság-védelmi engedély 2023. július 15-én lejárt, és a jelenlegi tulajdonos, a Green Industry Kft. nem nyújtott be megújítási kérelmet.

Az engedély nélküli üzemeltetés miatt a hatóság bírságot szabott ki és intézkedési tervet írt elő, de a mérések azóta sem indultak újra.

Ahogy a Kormányhivatal határozata fogalmaz: „az ügyfél nem teljesítette a kiporzás megakadályozására előírt pormentesítési feladatokat”.

De nem csak a levegő, hanem a talajvíz szennyezettségének monitorozása is leállt.

Egy 2016-os határozat kármentesítési monitoring végzésére kötelezte az üzemeltetőt, ám a 2024-es hivatalos iratokból kiderül, hogy a kötelezett semmilyen jelentést vagy záródokumentációt nem nyújtott be.

Így jelenleg a szennyezettség alakulásáról a hatóságnak egyszerűen nincsenek adatai.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy senki nem tudja biztosan, mi történt a talajvízzel az elmúlt években.

A 2015-ös vizsgálatok még határérték feletti krómot, nikkelt és molibdént mutattak ki.

Hogy ezek az értékek csökkentek, stagnáltak vagy nőttek-e azóta, azt ma már csak megtippelni lehet.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a neszmélyi tározó a Duna partjától mindössze néhány kilométerre fekszik.

A határozat külön kiemeli, hogy Neszmély területe érzékeny felszín alatti vízminőség-védelmi kategóriába tartozik.

A tározóból eredő szennyezés esetleges terjedése hatással lehet a felszín alatti vizekre — és közvetve a Dunához vezető vízfolyásokra is.

Dominik Holzner, a Green Industry tulajdonosa úgy véli, hogy a hatóságnak kéne mérnie, a környezetvédelmi hatóság viszont a kft.-t kötelezte a mérések elvégzésére.

Ahogy az Átlátszónak írt válaszukban fogalmazott a Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatal: „Az ellenőrzés hitelességének feltétele az akkreditált mintavételezési és mintaanalizálási folyamat, amelyet az arra hivatalosan elismert mérőszervezetek közül bármelyik elvégezhet.” Króm, nikkel, arzén: határértékek felett Mit is jelentenek ezek a szennyeződések a gyakorlatban?

A 2013-ban végzett talajminta-vételezés alapján a Zsembröterv által készített 2015-ös szakvélemény riasztó számokat közölt.

Az egyik fúrásban (NSZ-5) 30-33 méteres mélységben 88,4 mg/kg krómkoncentrációt mértek, miközben a hatályos határérték csupán 75 mg/kg.

Egy másik fúrásban (NSZ-3) 71,2 mg/kg nikkelt találtak, holott a határérték mindössze 40 mg/kg.

A molibdén-szennyezettség a talajvízben szintén kimutatható volt, a szomszédos ingatlanokon pedig nitrát- és szulfáthatárérték-túllépést is rögzítettek.

Bár a 2015-ös modellezési eredmények szerint a krómszennyezés természetes úton csökkenhet, a modellt maguk a szakértők is nagy bizonytalanságúnak minősítették.

A hatóság szerint a legköltséghatékonyabb megoldás a tározó vízzáró fedőréteggel való letakarása lenne, ami megakadályozná a szennyezők csapadékvízzel való kimosódását.

De a fedőréteg tervei máig nem fogadhatók el, mert egyszerűen nincsenek megbízható adatok a vörösiszap-test fizikai állapotáról.

MagyarLeaks: Veszélyes hulladékok, nehézfémek a vörösiszaptározókban Napenergia a vörösiszapon: a nagy terv Mindeközben a tulajdonosnak rendkívül ambiciózus fejlesztési terve van.

A Green Energy Balance Project keretében a vörösiszap-tározó rekultivációjával párhuzamosan egy 117 hektáros, 82,8 MW teljesítményű naperőmű-parkot és egy 120 MWh kapacitású hibrid energiatároló rendszert építenének. 2024 szeptemberében a Green Industry Kft. be is nyújtotta ehhez az előzetes vizsgálati dokumentációt.

Az ötlet első ránézésre vonzónak tűnik: a tározó tetején jöjjön létre egy naperőmű-park.

A hatóságok azonban sorra elutasítottak minden kapcsolódó kérelmet.

A Kormányhivatal 2024. novemberi határozata szerint a naperőmű engedélyezésének a tározó bezárása lenne az alapfeltétele.

A Bányafelügyelet azonban elutasította a bezárási kérelmet, mert a vörösiszap-test alsó része képlékeny, folyós állapotban van, és nem bizonyított, hogy elbírná a fedőréteg súlyát.

A helyszín nem mellesleg Natura 2000-es terület, a tervezett naperőmű pedig madárvédelmi területen (Gerecse) fekszik.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szerint a beépítés számos védett madárfaj (például a karvalyposzáta vagy a gyurgyalag) élőhelyét szüntetné meg, ami természetvédelmi szempontból elfogadhatatlan.

Emellett a terület egyben tájképvédelmi övezet is, egy ökológiai folyosó található itt.

A tervezett 82,8 MW teljesítményű naperőmű országos jelentőségű elemnek számít, ilyen területeken viszont csak háztartási méretű kiserőmű helyezhető el.

A Green Industry Kft. fellebbezett az elutasítás ellen, de az Energiaügyi Minisztérium 2025 júliusában helybenhagyta az elsőfokú döntést, és visszautasította a bezárás jóváhagyása iránti kérelmet.

Részlet a határozatból A tulajdonos pert indított a Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatallal szemben, mely 2024 július 26-án 1 millió forintos levegőtisztaság-védelmi bírságot szabott ki a kiporzás miatt.

A bíróság 2025 április 9-én megsemmisítette a határozatot, mondván: „az alperes engedély nélkül üzemeltetett légszennyező diffúz forrásra vonatkozóan akkor alkalmazhat közigazgatási bírság szankciót, amennyiben a diffúz forrás üzemeltetése valóban engedély köteles lenne.

Az ezzel kapcsolatos tényeket azonban az alperes nem tisztázta.” Lenne megoldás A cég történetében nem ez az első hatósági konfliktus. 2021-ben természetvédelmi bírságot kaptak engedély nélküli gyepfeltörés miatt, 2023-ban pedig a fakitermelésüket korlátozták.

A Bányafelügyelet 2024-ben ismét megbüntette a céget, mivel a kiporzás megszüntetésére irányuló előírásokat nem teljesítették.

A hivatal több ellenőrzés során megállapította, hogy a kiépített locsolórendszer a tározó felületének csak 25–70 százalékát képes nedvesíteni, ezért a végrehajtás folytatását kérték a NAV-tól.

A tulajdonos ugyan pert indított a Kormányhivatal ellen egy 1 millió forintos bírság miatt, és a bíróság 2025 áprilisában formai okokra hivatkozva (nem volt tisztázva, hogy az adott forrás engedélyköteles-e) meg is semmisítette a határozatot, de a probléma továbbra is megoldatlan maradt.

A hatóság saját határozatában is leírja a megoldást: a neszmélyi vörösiszap-tározó teljes felületét vízzáró fedőréteggel kellene letakarni, hogy a szennyeződés ne juthasson ki belőle.

Alternatívaként a teljes hulladék elszállítása vagy résfallal való körbezárása jöhetne szóba.

A fedés azonban, mint láttuk, technológiailag is kockázatos a vörösiszap folyós állapota miatt.

A rekultiváció terveit — beleértve a több mint 2,5 millió köbméternyi feltöltőanyag alkalmazását — épp emiatt nem fogadják el.

Bár 2025 novemberében történtek egyeztetések a hatóságok és a beruházó között egy kompromisszumos megoldás érdekében, tervek hiányában az elmúlt fél évben nem történt érdemi előrelépés az ügyben.

Az egyik lehetséges megoldás az inert hulladékkal való feltöltés lenne, de a tömörödés miatt a terület csak nagyságrendileg 20-25 év múlva válna használhatóvá.

Almásfüzitő: kettészakadt település az egykori vörösiszap-tározó árnyékában Róka fogta csuka A jelenlegi helyzet egy klasszikus ördögi kör.

A naperőmű engedélyezésének feltétele a tározó bezárása.

A bezárást a Bányafelügyelet elutasítja, mert a tervek hiányosak.

A bezárási tervek elfogadásának feltétele a vörösiszap-test fizikai állapotának pontos felmérése — de ehhez mérési adatok kellenének, amelyek nem állnak rendelkezésre.

Közben a levegőtisztaság-védelmi engedély is lejárt, a fedőfóliák eltűntek, és a por továbbra is száll.

A Green Energy tulajdonosa, Dominik Holzner szerint ő is azt szeretné, hogy a terület rekultiválva legyen, és a napelempark létrejöjjön. „Nekünk is van egy projektfejlesztési támogatási programunk az Európai Központi Bankkal együttműködésben.

Ők támogatják a projektet, és sikeresen részt kívánnak venni az EU innovációs alapjában.

Itt szerettünk volna 120 megawattóra kapacitású akkumulátoros tárolórendszert telepíteni napelemekkel kombinálva” – nyilatkozta.

A tervek tehát megvannak, de amíg a hatósági és technológiai patthelyzet fennáll, Neszmély lakóinak és a Duna menti ökoszisztémának marad a szél által hordott vörös por.

Szöveg: Zimre Zsuzsa – Videó: Bodoky Bence A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum adatbázisa szolgáltatta.