Hihetetlenül népszerűek az Egyesült Államokban a tudós-életrajzok: évente több millió gyerekhez jutnak el, akikben a szerzők szándéka szerint felkeltik a tudományos érdeklődést, motiválják őket a tanulásban, és segíti őket az érvényesülésben.

Ezek a kiadványok ráadásul azt a benyomást keltik, hogy megvan bennük a siker receptje: ha másnak sikerült jelentős tudományos eredményeket elérni, ráadásul azt is lehet róla tudni, hogy hogyan, hasonló döntéseket kell hozni, aztán hopp, ott a Nobel-díj.

Az Illinois-i Egyetem kutatói éppen a népszerűségük miatt kezdték el kutatni ezeket a könyveket – és mint kiderült, az életrajzok nem igazán váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.

Jessica Gladstone, Gabrielle Applebaum és Andrei Cimpian az Amazon sikerlistájáról válogattak könyveket: az 500-as listáról 422 kötetet elemeztek.

A könyvekben összesen 655 tudós szerepelt, a pszichológusok azt vizsgálták, hogy hogyan ábrázolják őket, és hogy ez milyen üzenetet közvetít az olvasók felé.

Tudósnak születni kell A kutatók szerint a vizsgált kötetek többségében nem, vagy csak alig foglalkoztak a főszereplő tudományos érdeklődésének alakulásával, amikor pedig mégis, a könyvek többnyire azt a benyomást keltik, hogy tudósnak születni kell.

Ez különösen jellemző azokon a területeken, amelyekről a közvélemény is hajlamos úgy vélni, hogy inkább az emberrel született képességek vagy hajlamok szükségesek hozzá, mint a tanulás.

Ilyen például a kokmpjútertudomány, a fizika vagy a mérnöki szakmák.

Gladstone szerint ez azt üzeni a gyerekeknek, hogy ha ők nem tartoznak azok közé, akik tudósnak születtek, kár is próbálkozniuk – így ezek a könyvek nem motiválóak, épp ellenkezőleg.

Példának hozza fel Ada Lovelace esetét, akiről azt írják, hogy háromévesen már egyenleteket írt a füzetébe, miközben a háromévesek általában még nem szoktak ilyesmit csinálni.

A pszichológus szerint a könyvek többsége a női tudósokat is sztereotipikusan ábrázolja: míg a férfiak esetében nem hangsúlyozzák túl a kemény munka szerepét a sikerben, a nőknél igen, így azt a benyomást keltik, hogy nőként nehezebben lehet érvényesülni a tudományos életben.

Gladstone szerint a könyvek nagy része nem hozza közel az olvasókhoz a tudósokat, akikről szólnak, így a gyerekek úgy érezhetik, hogy ki vannak zárva ebből a világból (különösen igaz ez a lányokra és az etnikai kisebbségekre). ]]>