Az UEFA Champions Innovate nevű eseményén , melyet a BL-döntő előtt rendeztek, ön az egyik panelbeszélgetésben azt mondta, a szabad játék alapját jelentő grundok közegét sok esetben túlszabályozott, eredményközpontú szemlélet váltotta fel.

Először is tisztázzuk, vannak még grundok az országban?

A beszélgetésben is utaltam rá, hogy részemről nem az évtizedekkel ezelőtti grundok iránti romantikus vágyódásról van szó.

Annak a szabad játéknak a szükségességére gondolok, amelyben nincsenek szülők, edző a pálya szélén, senki sem ad utasításokat, a játékosok önfeledten, kreatívan, ám versenyszellemtől fűtve kemény meccseket játszanak.

Gyerekkoromban, a velünk szemben lévő parkban naponta vívtunk ilyen meccseket a ’90-es évek elején, illetve néha belógtunk a régi TF-pálya kopott füvesére, és játszottunk amíg ki nem kergetett a portás.

Vekerdy Tamást fontosnak tartom, ha oktatásról, nevelésről van szó: ő beszélt róla, mennyire kevéssé értékeljük már a szabad játék fontosságát.

Amikor a gyerek önállóan, elmélyülten, kreatívan játszik.

Azt gondolom, az évtizedekkel ezelőtt még ismert grundfoci a parkokban, suli után a pályákon a mai napig a legjobb fejlesztés a gyerekeknek, ha futballról van szó.

Nem arról beszélek, hogy el kell felejteni a szervezett edzéseket.

Az edzőkkel és a szülőkkel közösen kellene megtalálni azt a megoldást, hogyan lehet minél több ilyen szabad játékpercet biztosítani a kicsiknek.

Bármilyen szinten, bármilyen életkorú gyerekekkel is dolgozik, sok edző számára jelenleg az a legfontosabb, hogy megtalálja a következő Szoboszlait vagy Puskást, ez nem biztos, hogy jó út.

Úgy gondolja, hogy az edzők zöme így gondolkodik?

The post Nem az a jó út, ha az edzők az új Szoboszlait keresik – nem 10 évesen dől el, kiből lesz klasszis first appeared on 24.hu .