Pókember a Marvel-univerzum közepe.

Ezt azok sem tagadják, akik szerint egymással összefüggő szuperhősképregények és –filmek sokaságát fellengzős és idegesítő szokás univerzumnak nevezni, mert jobb gazdái ennek a szép latin szónak a csillagászok.

Pókember több mint hatvan éve tartó, töretlen népszerűségét részben éppen az magyarázza, hogy sosem volt fellengzős vagy felfuvalkodott, mint az önhittségükben egész univerzumokkal gurigázó Vasemberek és Mr.

Fantasztikusok.

Hiába keresték a társaságát nagyobb hatalmú szuperhősök (odabent) és egészen hétköznapi olvasók (idekint), ő queensi manzárdszobájában érezte magát a legjobban.

Éppen azért akartunk róla olvasni, mert különleges képességei ellenére megmaradt átlagos fiúnak.

InterCom Tom Holland a Pókember: Vadonatúj napban.

Átlagos és különleges kényes egyensúlyát kellett filmről filmre kikeverniük az adaptációk készítőinek is.

Hol jobban sikerült, hol rosszabbul.

Amikor túl sok rosszfiút uszítottak szerencsétlen Peter Parkerre a nagyzási hóbortba esett forgatókönyvírók, jellemzően éppen a főhőst sikerült jelentéktelenné tenniük a saját filmjében.

Legutóbb – mármint az élő szereplős filmváltozatokban legutóbb, mert azóta újabb animációs film is készült, hagyjuk is – a korábbi Pókembereket is csatasorba állították.

Egymás sarkát taposták a Pókemberek és Pókellenségek, és a Nincs hazaút valahogy mégis élvezhető maradt, mi több, egészen meghatódtunk rajta .

A Vadonatúj nap ban megint csak egyetlen Pókember van, viszont több másik szuperhős is feltűnik.

Hogyan tud megmaradni mégis a főhős a középpontban?

Sikerülhet-e úgy megcsinálni a századik Pókember-filmet, hogy úgy érezzük, éppen erre vágytunk?

Sikerült, és csak most jöttünk rá, miért járhatott sikerrel a hasonló mutatvány korábban is.

The post Tom Holland végképp bebizonyítja, hogy ő a legjobb Pókember, de a Vadonatúj nap több is mint Pókember-film first appeared on 24.hu .