A felmérés azután készült, hogy Jacob Coxon , a Claude chatbotot készítő Anthropic kutatója otthagyta a céget, és nyilvánosan arra figyelmeztetett : az egyre fejlettebb modelleket gyártó AI-cégek vezetői nem tudják kellően kontrollálni a technológiájukat, ami az emberiség kihalásához is vezethet.

Coxon szerint ez a vélemény általános az AI-cégek alkalmazottainak körében, a modellek fejlődésével pedig egyre nagyobb az aggodalom.

Nyilvános figyelmeztetéséhez számos kutatótársa csatlakozott: Evan Hubinger , az Anthropic egyik vezető AI-biztonsági felelőse például úgy fogalmazott : „Jacobnak igaza van ebben — tényleg, teljes komolysággal úgy gondoljuk, hogy az AI akár az összes embert megölheti.

Én személy szerint több mint 10 százalék esélyt adok ennek a következő tíz évben.” A kutatás szerint Coxon és társai figyelmeztetéséről a magyarok 86 százaléka hallott.

Még nagyobb az aggodalom a magyar társadalom körében annak kapcsán, hogy az AI rossz kezekbe (például terroristák kezébe) kerülve súlyos katasztrófákhoz vezethet: a megkérdezettek 79 százaléka tart valószínűnek egy ilyen forgatókönyvet, míg csak 4 százaléka tartja kizártnak.

A közelmúltban az Anthropic maga számolt be arról: már nem tudják kizárni, hogy a legfejlettebb modelljei, például a Fable érdemi segítséget nyújthat biológiai fegyverek előállításához, ezért külön korlátokat építettek a rendszerbe.

Idén szeptemberben a cég több olyan esetről számolt be , amelyben kutatók a Claude-ot potenciálisan biológiai fegyverek fejlesztését is segítő munkához használták, például egy vírus fertőzőképességét és az immunrendszer kijátszására való képességét próbálták növelni.

Bár a mesterséges intelligencia továbbfejlesztésének számos előnye lehet például az orvostudományban, a fent sorolt veszélyek miatt a magyarok 51 százaléka inkább leállítaná a mesterséges intelligencia továbbfejlesztését mert a lehetséges kockázatai nagyobbak az előnyeinél; míg 40 százalék folytatná a fejlesztését.

Érdekesség, hogy a nők kevésbé kockázatvállalóak: 57 százalékuk leállítaná a fejlesztést, szemben a férfiak 45 százalékával.

Ahogy az idősebbek is jobban tartanak a veszélyektől: míg a 18-39 év közöttiek 55 százaléka folytatná a fejlesztést, a 65 éven felettieknek csupán 30 százaléka.

A szakmán belül a legfontosabb határvonalnak a rekurzív önfejlesztés (Recursive Self-Improvement, RSI) elérését tartják: ez az a pont, amikor az AI már nem csak az újabb AI-modellek tanításához szükséges kódot írja, hanem a teljes kutatási folyamatot menedzseli.

Az RSI megvalósulása esetén drámaian lerövidülhet a fejlesztés időtartama, és akár néhány héten belül lejátszódhat több évtizednyi AI-fejlődés, aminek az eredményeként a létrejövő szuperintelligencia minden kognitív feladatban felülmúlná a legjobb emberi teljesítményt.

Ez nemcsak a kódolást és a matematikát jelenti, hanem például a meggyőzést, a stratégiai tervezést, vagy akár emberek és intézmények viselkedésének előrejelzését is.

Az ezzel foglalkozó kutatók egy része 2027–2028 környékére teszi ezt a fordulópontot.

Az egyik legtöbbet idézett előrejelzés, az AI 2027 kutatói szerint ekkor válhat nagyrészt automatizálhatóvá maga az AI-kutatás is, ami megnyithatja az utat a rekurzív önfejlesztés előtt.

A forgatókönyv azóta több, a közeljövőre vonatkozó trendet is helyesen jelzett előre , bár a fejlődés összességében valamivel lassabban haladt, mint ahogy eredetileg jósolták.

Jacob Coxon kilépése után a nyilvánosságban többen egyszerű marketingfogásnak nevezték, hogy AI-kutatók az emberiség kihalására figyelmeztetnek.

Az elhangzott érvek között szerepelt, hogy az AI-cégek így akarják növelni a hamarosan kibocsátandó részvényeik árát; valamint az is, hogy az AI-fejlesztés valójában falnak ütközött, a cégek vezetői pedig azért szorgalmaznak állami szabályozást, hogy a fejlődés megtorpanását a szabályozás következményeként mutathassák be.

CHARLY TRIBALLEAU / AFP Jacob Coxon Az AI-veszéllyel kapcsolatban viszont elsősorban nem a technológiából profitáló cégek vezetői és alkalmazottai figyelmeztetnek, hanem azok, akik – biztos egzisztenciájukat és részvényopcióikat hátrahagyva – otthagyták az AI-cégeket, hogy szabadon beszélhessenek.

Ilyen például Geoffrey Hinton , a modern deep learning egyik Nobel- és Turing-díjas atyja, aki otthagyta a Google-t, és ma már az AI veszélyeire figyelmeztet.

Ilyen Paul Christiano , a az RLHF – a modern LLM-ek finomhangolásában kulcsszerepet játszó módszer – egyik megalkotója, aki az OpenAI-t otthagyva alapított független szervezetet az AI-rendszerek biztonságának kutatására.

Ők ráadásul nem most, hanem jóval korábban megfogalmazták a figyelmeztetéseiket, volt, aki már több mint húsz évvel ezelőtt .

A figyelmeztetések mögött az ún. alignment-probléma áll.

A modern AI-modelleket nem programozzák, hanem egy evolúciós folyamathoz hasonló tanítás során sokkal inkább „növesztik”.

Az AI-cégek által létrehozott tréningkörnyezetben a rendszer milliárdnyi példán próbálkozik, módosítva a belső számait aszerint, hogy mennyire sikerült egy konkrét feladat.

Az eredmény egy több százmilliárd számból álló számhalmaz, amelyről a fejlesztői sem tudják megmondani, pontosan mit miért csinál.

Ezért a modell céljait és preferenciáit sem lehet úgy beállítani vagy kijavítani, mint egy hagyományos program kódját: a fejlesztők csak azt tudják meghatározni, mit jutalmazzon a tanítási algoritmus, azt nem, hogy ennek érdekében milyen (al)célokat követ.

Jó példa erre az evolúció: az a folyamat sem a szaporodást kódolta az emberbe, hanem a szex iránti vágyat, mert az ősi környezetben ez szinte mindig utódokhoz vezetett.

Ma viszont fogamzásgátlóval is kielégíthetjük a vágyat úgy, hogy közben pont azt zárjuk ki, amiért maga a preferencia kialakult.

Az AI ugyanígy megtanulhatja megszerezni a jutalmat anélkül, hogy azt tenné, amit valójában szeretnénk tőle, ezért hallunk egyre több olyan esetről, amelyben a tesztelés alatt álló modellek csalással, hekkeléssel próbálják megoldani a kiadott feladatot.

Annak sincsenek jelei, hogy az AI-fejlesztés falnak ütközne: bár már legalább 2022 óta újra és újra erre figyelmeztetnek, a képességeket mérő METR adatai szerint az AI-rendszerek által önállóan elvégezhető feladatok hossza évek óta exponenciálisan nő.

Az időtáv 2019 óta nagyjából hét havonta duplázódott, 2023 utáni adatok alapján pedig a növekedés még gyorsabbá vált, nagyjából négyhavonta bekövetkező duplázódással.

Az OpenAI szeptember elején jelentette be, hogy egy még kiadatlan modellje 10 ezer párhuzamosan dolgozó ágenssel, 88 óra alatt megoldotta a Navier–Stokes-problémát, a matematika hét millenniumi problémájának egyikét, amelyek közül eddig csak egyet sikerült megoldani.

Néhány héttel később pedig 377 új, kutatási szintű matematikai problémára adott új választ .

Köztük több olyanra, amelyet addig egyetlen matematikus sem tudott megoldani.

A magyarok többsége is inkább ezekkel az érvekkel ért egyet: csak 36 százalék tartja marketingfogásnak a figyelmeztetéseket, míg 54 százalék szerint az AI-cégek vezetői és kutatói a tapasztalataik alapján valóban tartanak ettől a veszélytől.

Hasonló adatokat mutatnak más nyugati országokban készült kutatások is: az Egyesült Államokban, egy POLITICO–PF Global felmérés szerint például a társadalom 63 százaléka legalább közepes kockázatot látott abban, hogy a fejlett mesterséges intelligencia elpusztítja az emberiséget, és 37 százalék jelentősnek vagy szinte biztosnak tartotta ezt a veszélyt.

Az egyre súlyosbodó esetek, mint például az elhíresült HuggingFace-incidens arra engednek következtetni, hogy a félelem a jövőben nem csökkenni, hanem nőni fog, ahogy a mesterséges intelligencia egyre intelligensebbé válik, és egyre több módon fér hozzá a fizikai világhoz: számítógépes rendszerekhez, pénzügyi eszközökhöz, laboratóriumokhoz és robotokhoz.

Módszertan A kutatást Papp Gergő rendelte meg.

Az AI veszélyeiről részletesebben az Érdekes Dolgok című Substackjén ír .

A telefonos adatfelvétel 2026. szeptember 28. és 30. között zajlott, 1000 fő megkérdezésével.

A minta reprezentatív a teljes lakosságra nézve, a mintában kapott értékek +/- 3 százalékponttal térnek el attól, amit a teljes lakosság megkérdezése esetén kaptak volna.

A részsokaságok vizsgálata során a hibahatár ennél valamivel nagyobb is lehet.

A teljes minta súlyozása a KSH 2022-es népszámlálási adatai szerint történt, lakóhely, nem, kor, iskolai végzettség szerint.

The post A magyarok többsége szerint valós veszély, hogy az AI kiirtja az emberiséget first appeared on 24.hu .