Béres Ilona: „Nehéz az Aranyembert nézni, mert én vagyok az egyetlen túlélő”
Újra és újra képernyőre kerülnek a régi magyar filmek, köztük az olyan klasszikusok is, mint az 1962-es Aranyember. Béres Ilona számára különleges érzés ezeket az alkotásokat látni, hiszen egykori pályatársai közül sokan már nem élnek, ő pedig évek óta nem áll színpadon. A Nemzet Művésze mégsem kesereg: amikor meglátja magát és egykori kollégáit a képernyőn, inkább arra gondol, hogy mindennek volt értelme.
Blikk 1 perc olvasás
Újra és újra képernyőre kerülnek a régi magyar filmek, köztük az olyan klasszikusok is, mint az 1962-es Aranyember.
Béres Ilona számára különleges érzés ezeket az alkotásokat látni, hiszen egykori pályatársai közül sokan már nem élnek, ő pedig évek óta nem áll színpadon.
A Nemzet Művésze mégsem kesereg: amikor meglátja magát és egykori kollégáit a képernyőn, inkább arra gondol, hogy mindennek volt értelme.
Eredeti közlés
Olvasd el a teljes cikket a(z) Blikk oldalán
A MediaScan a forrás címét és tartalmi kivonatát mutatja. Az eredeti írás és minden frissítés a kiadó oldalán érhető el.
Vélemények és hozzászólások
Vitatkozz a témáról kulturáltan. A hozzászólásokra a közösségi irányelveink és az adatvédelmi tájékoztató vonatkozik.