A magyar egészségügy nem összeomlott, hanem annál rosszabb történt: hozzászoktunk az elfogadhatatlan működéséhez.

Miközben háromszor annyi kórházi ágyat tartunk fenn, mint a legjobb európai rendszerek, azok kihasználtsága alig 60 százalékos, évente 45 ezer magyar hal meg potenciálisan elkerülhető okból, a prevencióra pedig szégyenletesen keveset költünk.

Most először áll fenn egyszerre a kétharmados politikai felhatalmazás, az önálló egészségügyi minisztérium és a hozzáértő szakmai vezetés, ezért tizennyolc hónapon belül el kell indítani a kórházi kapacitások átalakítását, az alapellátás megerősítését és a megelőzés-központú rendszerre való átállást.

Tíz éves, több mint 10 ezer milliárd forintos forrástervet vázolok fel, amelyet kötelező vállalati egészségbiztosításból, uniós pénzekből, GDP-arányos többletforrásból és célzott adóintézkedésekből lehetne finanszírozni.