Az ugyan nem újdonság, hogy már a vadászó-gyűjtögető elődeink is módszeresen kiaknázták a természeti erőforrásokat, és egyebek mellett halcsapdaként szolgáló sok száz kilométere csatornarendszer építésére is képesek voltak.

Az viszont csak nemrégiben derült ki, hogy már 7 ezer évvel ezelőtt is sikeresen telepítettek be hallal egész tavakat – írja a New Scientist az Antiquity folyóiratban hétfőn publikált tanulmányra hivatkozva.

Az Oslói Egyetem régészei még 2022-ben fedezték fel a norvég fővárostól északnyugatra fekvő Tesse-tó átmenetileg szárazra került medrében azokat a kiterjedt halászati tevékenységre utaló leleteket, amelyek alapján kutatni kezdték a hegyvidéki élővíz halállományának eredetét.

Korábban ugyanis nem volt kielégítő magyarázat arra, miért élnek az utolsó jégkorszak visszavonulásakor kialakult tóban jelentős számban sebes pisztrángok ( Salmo trutta ), méghozzá akkora állományt alkotva, amely az 1940-es években még évi 9 tonnás „fogást” biztosított, de jelenleg is jelentősnek számít.

A pisztrángok természetes úton azért nem kerülhettek a 850 méter tengerszint feletti magasságban fekvő tóba, mert a kivezető vízfolyások vízesései leküzdhetetlenek voltak az elmúlt évezredekben.

Az emberi betelepítésnek pedig eddig nem volt sem írásos, sem tárgyi bizonyítéka.

A halcsapdának látszó bonyolult faszerkezetek maradványainak radiokarbonos kormeghatározása viszont kimutatta, hogy a legrégebbi struktúra időszámítás előtt (i.e) 4950 körüli lehet, faleletek és a közép-skandináv hegységek fenyőállományának évgyűrű-kronológiai összehasonlítása révén pedig kiderült az is, hogy a csapdák tartóoszlopait i.e 2669 tavaszán, illetve telén vágták ki, de akadt olyan is, amelyiket i.e 2657-2656 telén, ami a norvég régészek szerint azt bizonyítja, hogy a csapdákat karban tartották, felújították.

A kutatók ugyan tárgyi bizonyítékot nem találtak, de a legvalószínűbb magyarázatuk szerint a mezolitikum skandináv vadászó-gyűjtögető népei felthetően bőrtömlőkben szállították fel a hegyi tóba a betelepítésre szánt pisztrángokat, amelyek aztán a Tesse-tó optimális körülményei között nemcsak megmaradtak, de el is szaporodtak.

Az ugyanakkor tudható, hogy a középső kőkorszaktól kezdve ezen a területen az emberek nyaranta a hegyekben rénszarvasra vadásztak és halásztak, a telet viszont az enyhébb klímájú völgyekben vagy a tengerpartokon töltötték.

A kutatók úgy vélik a haltelepítés okon kiszámítható táplálékellátás hosszabb tartózkodást tett lehetővé, nemcsak a nagyvadak után cserkelő vadászok, de egész családi csoportok számára is. ]]>