Pénteken és szombaton egyszerre tartanak szenátusi és önkormányzati választásokat Csehországban, pontosan egy évvel azután, hogy Andrej Babiš pártja, az ANO megnyerte az alsóházi választásokat, majd ezt követően két radikális jobboldali párttal koalícióra lépve alakított kormányt.

A felsőházban az ellenzéki többség nincs kockán, a hétvége tétje ezért inkább az, hogy látszik-e az ANO-n a kormányzás átka, vagy éppen erősödik a szenátusban és a nagyvárosokban.

Sokan attól tartottak tavaly, hogy Babiš Orbán útját járja be, de az első év alapján inkább Fico pályáján jár, és az marad a fő kérdés, hogy a cseh intézmények meddig engedik ezt.

Mit csinált eddig a Babiš-kormány?

Babiš tavaly négy ellenzékben töltött év után tért vissza a hatalomba, pártja messze a legtöbb szavazatot kapta, de így is koalícióra szorult, a partnereit pedig a szélsőjobboldali SPD-ben és a jobboldali-populista Autósokban találta meg.

Babiš persze rengeteg kritikát kapott, amiért összeállt ezzel a két, szalonképesnek nem nevezhető, és politikailag is súlytalan párttal (a két legkisebb frakciót alkotják a parlamentben), de most már látható, hogy a december közepén felállt kormány miért felel meg a miniszterelnök céljainak: a két kis párt elég gyenge ahhoz, hogy ne tudjon komoly ellensúlyt képezni vele szemben, ugyanakkor Babiš a kellemetlen vagy nyíltan antidemokratikus lépéseket részben rájuk tolhatja, vagy legalábbis megoszthatja velük a felelősséget.

Így aztán Petr Macinka külügyminiszter és az Autósok elnöke vívott háborút Petr Pavel köztársasági elnökkel és nem a kormányfő; ugyancsak az Autósokhoz tartozó kulturális miniszter, Oto Klempíř terjesztette be a közmédia finanszírozásának sokat bírált átalakítását és így tovább.

Babiš ráadásul mérsékelt, centrista politikusként pózolhat a választók előtt, a botrányokat inkább a partnerei okozzák, máig megoldatlan összeférhetetlenségére kisebb figyelem jut, még úgy is, hogy az Európai Bizottság nem találta elegendőnek a miniszterelnök megoldását, és felfüggesztette az Agrofert holding vállalatainak nyújtott, vissza nem igényelt támogatások kifizetését.

Az elemzők szerint ezért Babiš miniszterelnökként ma erősebb, mint az előző kormányzati ciklusában: „Látszik, hogy már van tapasztalata, jobban tudja, mit akar és hogyan érje el, vannak koalíciós partnerei, akik nem jelentenek számára nagy kihívást, vagy legalábbis nagyon könnyen keresztülviszi az akaratát.

Gyakorlatilag úgy kormányoz, mintha koalíciós partnerei sem lennének” – mondja az iRozhlas portálnak Marie Bastlová, az egyik legismertebb cseh politikai podcast műsorvezetője, aki így folytatja: „Nem teketóriázik a különféle demokratikus eljárásokkal ebben az országban, retorikailag úgy lép fel és úgy beszél, ahogy szerintem az előző kormányának idején még elképzelni sem tudtuk volna.” Szerinte emellett Babiš jóval populistább is, egész pontosan úgy fogalmaz, hogy „orbánosabb”.

De ez miben nyilvánul meg?

Meddig Orbán, és honnantól Fico?

Ami tény: a Babiš-kormány első évében több ponton próbálta átszabni az intézményi egyensúlyt, a fékek pedig nem mindenhol bírták egyformán.

A kormány jóváhagyta a közszolgálati média díjainak megszüntetését és az állami költségvetésből való, jóval alacsonyabb finanszírozást, ami a kritikusok szerint politikai függést teremt.

A közszolgálati törvénycsomag is támadások kereszttüzébe került, amiért gyengíti a politikailag független közszolgálatot, és lehetővé teszi, hogy olyan embereket helyezzenek el a minisztériumokban, akik Babišhoz lojálisak.

A civil szervezetek orosz mintájú listázását célzó tervezettel a tiltakozás nyomán egyelőre részben visszavonulót fújt a kormány, de még kérdéses, kicsit megpuhítva újra beterjesztik-e.

Közben a miniszterelnök rendszeresen személyesen támadja a kritikus újságírókat, és többször nekiment az igazságszolgáltatásnak is.

Ugyanakkor Babiš megmaradt pragmatikus politikusnak, aki gond nélkül kihátrál bármiből, ami nagyon népszerűtlen a közvélemény előtt, és próbálja követni a lakosság hangulatát.

Ugyan láthatóan szívesen feszegetné tovább a határokat, de a nyíltan illiberális államot építő Orbánra jellemző nacionalista-vizionárius küldetéstudat hiányzik belőle, és a cseh intézmények sem hagynák.

Ezért sokkal találóbb párhuzam Robert Fico.

Ilyen közös pont a kritikus médiával szembeni fellépés és a közmédia finanszírozásának átalakítása: mindketten folyamatosan támadják a független sajtót, korlátozzák az újságírók hozzáférését, és növelik a politikai befolyást a közmédiában.

Emellett mindketten kihasználják, hogy radikálisabb koalíciós partnereik mellett ők maguk mérsékeltebbnek tűnhetnek, miközben külpolitikában erősen populista retorikát használnak, kritizálják az Európai Bizottságot, de sosem mennek el a teljes konfrontációig.

A külpolitika pragmatikusságát mutatja az is, hogy Babišnak hiába volt Orbán a fő szövetségese, gond nélkül fotózkodott Magyar Péterrel, és szorosabbra vonta a V4-együttműködést.

És ami még fontosabb: Babišnak és Ficónak is hasonló a mozgástere, nincs alkotmányozó többségük, ezért eszközeik eseti jellegűek.

Mindketten nekimentek a civil szervezeteknek, de egyelőre sikertelenül: Szlovákiában az alkotmánybíróság dobta vissza a törvényjavaslatot, Babiš pedig a tiltakozások nyomán kénytelen volt visszakozni.

Abban viszont különböznek, hogy a cseh kormányfő sokkal óvatosabb Oroszország ügyében, mint a Kreml barátjának tartott Fico.

Még Ukrajna támogatását sem állította le teljesen (már csak a cseh fegyveripar érdekei miatt sem), csak jelentősen csökkentette a cseh pénzügyi szerepvállalást.

Babišt most leginkább azért támadják, mert a 2027-es költségvetés-tervezet 389 milliárd korona hiánnyal számolt – ami az ország történetének második legmagasabb hiánya. „Egy felelős párt, amelyet valóban érdekel a jövő generációinak élete, soha nem engedne meg egy 389 milliárdos hiányú költségvetést.

Csökkentené a kiadásokat, és az adók emelésével növelné a bevételeket.

Babiš miniszterelnök ehelyett a gazdasági növekedésre és a beruházásokra fogad.

És talán arra is, hogy amikor mindent ki kell fizetni, és a gazdaság falba ütközik, ő már nem lesz itt” – írta a Denik.

Mi a hétvégi választások tétje?

Abban, hogy Babiš csak álmodhat arról a hatalomról, amit 2010-ben Orbán Viktor ölébe hullajtott Európa legkönnyebben meghekkelhető választási törvénye (az 1989-es), elsődleges szerepe az alkotmányos fékeknek és egyensúlyoknak van.

Ezek közül is az egyik legfontosabb, hogy a cseh parlament kétkamarás: a felsőház (szenátus) tagjait eltérő választási logika szerint választják (kétévente újraválasztják a szenátorok harmadát), és az alkotmány módosításához mindkét házban minősített többséget kellene szerezni, ami egy párt számára gyakorlatilag lehetetlen.

Ráadásul a szenátusban az ANO és koalíciós partnerei hagyományosan rosszabbul szerepelnek, egyrészt a kétfordulós rendszer miatt, ami lehetővé teszi az ellenzéki pártok összefogását, másrészt a szenátusi választásokon alacsony a részvétel, és az idősebb, iskolázottabb, városi és politikailag aktívabb lakosság képviselteti magát nagyobb számban, ami nem a populista pártok természetes bázisa.

Így aztán az ANO-nak jelenleg mindössze 15 szenátora van a 81 tagú testületben, és a most hétvégén megújuló 27 szenátori hely közül sem számíthat túl sokra.

A Seznam Zprávy adatmodellje szerint ezért reálisan 17-18 helyen juthat Babišék jelöltje a második fordulóba, ahol aztán még korántsem biztos, hogy nyerni is tud majd.

Az tény viszont, hogy a korábbi évekkel ellentétben Babiš és pártja sokkal komolyabban veszik a szenátusi szavazást, nagyobb energiát fordítottak a kampányra, ezért optimistán várja a párt a szavazást.

Ráadásul a 27 szenátusi körzet közül most mindössze egy olyan van, amit az ANO tart, ezért veszítenivalója is inkább az ellenzéki pártoknak van.

Az ellenzéknek nincs jó éve: egyelőre nem sikerült a közvélemény-kutatásokban is meglátszó fogást találni a kormányon, és az eddigi legerősebbnek számító, az előző miniszterelnököt adó ODS (Polgári Demokrata Párt) meg is gyengült annyira, hogy már nem egyértelmű az ellenzéken belüli első helyük, mivel utolérte a centrista-liberális STAN.

Nem látszik azonban, hogy a töredezett ellenzéki tábor hogyan tudná három év múlva fogást találni Babišon, ezért politológusok egy ellenzéki nagykoalíció lehetőségét se zárják ki .

Ez azonban még a jövő, most az önkormányzati választásokon számos sokszínű együttműködés is látható.

Az önkormányzati választás egyébként szintén nem annyira az ANO terepe: a fejnehéz, valódi ideológia nélküli pártnak kevés, helyben beágyazott jelöltje van, az országos Babiš-brand pedig jóval kevésbé működik, amikor a választó a saját polgármesteréről és a települése ügyeiről dönt.

Itt a legérdekesebb kérdés Prága lesz, ahol a jelenlegi főpolgármester nem indul újra, a csehek pedig nem közvetlenül választják, hanem a parlamenti választáshoz hasonlóan a települési képviselő-testület dönt arról, ki legyen a város vagy a község első számú vezetője.

Azaz koalícióra lesz majd szükség, abban pedig az ANO vélhetően nemigen rúghat labdába.

Az önkormányzatiság egyébként inkább a nagyobb városokban erősebb, egy cseh kutató szerint probléma , hogy Csehországban az önkormányzatok körülbelül egyharmadában csak egy jelöltet állítanak, és egyébként is az emberek kevésbé érzik, hogy személyesen többet tehetnének a demokráciáért.

De hát mégis mit tennének, ha azt látják, hogy még a köztársasági elnöknek sem fontos a választás: Petr Pavel egy halaszthatatlan motorverseny miatt nem vesz részt ezen a szavazáson, amiért érthetően rengeteg kritikát kap ott, és talán még az eddig stabil népszerűségén is meglátszik ez.

Márpedig a legközelebbi nagyobb próbatétel Csehországban a köztársasági elnök megválasztása lesz 2028 januárjában, és eddig Pavel tűnt az egyértelmű favoritnak.

De ki tudja, nem lesz-e akkor is egy motorverseny valahol. ]]>