Rekordalacsony dunai vízállások, kiszáradó kutak és időről időre bevezetett vízkorlátozások – többek közt ezek is jelzik, hogy Magyarország vízgazdálkodása egyre komolyabb kihívásokkal néz szembe.

A Dunakanyarban és a Szentendrei-szigeten idén nyáron ismét láthatóvá váltak azok a problémák, amikre a szakemberek és a helyiek is évek óta figyelmeztetnek.

A kérdés már nem csupán az, hogy mennyi víz érkezik az országba, hanem az is, hogy mit kezdünk vele.

Videóriport.

Keresztes László Lóránt geográfus, a Vízválasztó Mozgalom elnökhelyettese, a Fenntartható Fejlődés Bizottsága korábbi elnöke szerint a Duna rendkívül alacsony vízállása mögött nem csak a klímaváltozás áll: a folyószabályozások, a mederkotrások , és az elhibázott beavatkozások egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy ma már ugyanakkora vízmennyiség mellett is jóval alacsonyabb legyen a vízszint.

A mostani helyzet az energiaellátás, a mezőgazdaság és az ivóvíz szempontjából is intő jel.

Orbán Viktor volt miniszterelnök korábban rendre azt hangoztatta, hogy Magyarország nem szenved vízhiányban, sőt : „több víz távozik az országból, mint amennyi érkezik”.

Szakemberek szerint azonban a probléma nem a beérkező víz mennyiségében, hanem annak kezelésében rejlik.

Keresztes szerint a hazai vízgazdálkodás hosszú időn keresztül elsősorban a vizek gyors elvezetésére épült, miközben a táj vízmegtartó képessége fokozatosan romlott.

A 2022-es történelmi aszály után szerinte lehetőség lett volna a szemléletváltásra, de a szükséges lépések nagyrészt elmaradtak.

A problémák a Dunakanyar településein is egyre kézzelfoghatóbbak: Molnár Zsolt, Szigetmonostor polgármestere arról beszélt az Átlátszónak, hogy az alacsony dunai vízállás miatt a helyi közlekedés is veszélybe került, és bár a térség vezetékes ivóvízellátása egyelőre biztosított, a talajvízszint csökkenése miatt több magánkút kiszáradt.

A polgármester szerint különösen aggasztó, hogy mindez egy olyan térségben történik, ami Magyarország egyik legfontosabb ivóvízbázisának ad otthont.

A helyiek azt tapasztalják, hogy a vízhiány már nem elvont környezetvédelmi kérdés, hanem mindennapi valóság.

A nyári hónapokban az önkormányzat spórolásra szólította fel a lakosságot, miközben egyre többen szembesültek a kutak csökkenő vízhozamával vagy teljes kiszáradásával.

A hiányzó víz- és csatornahálózatok kiépítése hatalmas terhet ró mind az önkormányzatokra, mind a lakosságra.

Keresztes szerint a megoldás kulcsa a víz helyben tartása lenne: a korábbi árterek helyreállítására, a csapadék visszatartására és a tájhasználat átalakítására van szükség.

Szerinte a vízügy önmagában nem képes kezelni a problémát: a mezőgazdaság, a szakpolitikák és a kormány összehangolt fellépésére van szükség ahhoz, hogy Magyarország alkalmazkodni tudjon a gyorsan változó viszonyokhoz.

Szöveg: Solti Hanna – Fotó, videó: Nuszbaum Attila Source