Az elmúlt hónapokban orosz drónok és bombák benzinkutak százait találták el Ukrajna-szerte.

A csapások különösen intenzívek a frontközeli Harkiv, Szumi, Zaporizzsja és Dnyipropetrovszk régiókban.

Szakértők szerint Oroszország tudatos hadjáratot folytat a teljes ukrajnai üzemanyag-elosztó hálózat ellen, amely a civil lakosságot és bizonyos mértékig a hadsereget is (szó szerint) mozgásban tartja.

Ez lehet Moszkva reakciója az orosz olajfinomítókat és a logisztikai központokat érő támadásokra.

Oroszország már nem csak a kritikus infrastruktúrát támadja, hanem azokat a decentralizált civil hálózatokat is, amelyek az árukat terítik Ukrajnán belül.

A benzinkutak és üzemanyagraktárak mellett az orosz csapások szisztematikusan érik a raktárakat, logisztikai központokat és a Nova Poshta – Ukrajna vezető magánposta- és csomagszállító cége – létesítményeit is.

Ezeknek a hálózatoknak a támadásával Oroszországnak nem feltétlenül kell teljes egészében megsemmisítenie az ukrán logisztikai rendszert.

Elég, ha eléri, hogy az működésében lassabbá, drágábbá, szétszórtabbá és veszélyesebbé váljon.

Ez a háború eszkalálódása lehet.

A nagyléptékű háború jelentős részében az ukrán energiainfrastruktúra elleni orosz támadások egy szomorú, de jól körülírható mintát követtek: az oroszok erőműveket, alállomásokat, távvezetékeket, olajraktárakat és más, alapvetően nagyobb létesítményeket támadtak szisztematikusan, hogy megbénítsák Ukrajna gazdaságát, a hétköznapi életet pedig a lehető legelviselhetetlenebbé tegyék.

Ennek eklatáns példája volt, ahogy ez az idei, szokatlanul hideg télen az oroszok gyakorlatilag megpróbálták halálba fagyasztani a sorozatos támadások miatt fűtés és áram nélkül maradt kijevieket .Idén nyáron azonban teljesen új célpontok kezdtek el egyre gyakrabban feltűnni az ukrán és orosz jelentésekben: a szimpla benzinkutak és az ukrajnai logisztikai csomópontok.

Az elmúlt hónapokban orosz drónok és bombák benzinkutak százait találták el Ukrajna-szerte, a pontos számról eltérő adatokat olvasni, de az látszik, hogy a csapások különösen intenzívek a frontközeli Harkiv, Szumi, Zaporizzsja és Dnyipropetrovszk régiókban.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a harctértől jóval távolabb területek biztonságban lennének, Poltava, Odessza, sőt még Kijev környékén is lőttek ki benzinkutat az oroszok.

Az orosz támadásokat monitorozó Center for Information Resilience adatai szerint csak júniusban 66 benzinkutat ért találat Ukrajnában, ami egészen drámai 240 százalékos (!) növekedés a májusi 15-höz képest.

Ukrán tisztviselők és iparági szereplők szerint a valós szám ennél lényegesen magasabb.

A Financial Times Olekszandr Szkorikot, a Harkivi Regionális Tanács tagját idézi , aki szerint júliusban Ukrajnábban már több mint 200 benzinkút semmisült meg, ebből legalább 80 Harkiv megyében.

Andrij Pivovarszkij, az egyik legnépszerűbbnek számító WOG benzinkúthálózat vezérigazgatója, korábbi ukrán infrastruktúra-fejlesztési miniszter már június végén arról beszélt , hogy az oroszok alig két hónap alatt több mint 150 kutat lőttek szét.

Más becslések szerint a számuk már a 250-hez közelít.Ha egy célponttípus elleni támadások egyik hónapról a másikra több száz százalékkal növekednek, akkor a mintázatot nehéz sima járulékos kárként kezelni.

Ezen az állásponton van a szakértők nagy része is, akik szerint Oroszország tudatos hadjáratot folytat a teljes ukrajnai üzemanyag-elosztó hálózat ellen, amely a civil lakosságot és bizonyos mértékig a hadsereget is (szó szerint) mozgásban tartja.

Moszkva ezt alig próbálja leplezni, az Orosz Védelmi Minisztérium a napi harctéri (győzelmi) jelentésekben is szerepelnek a benzinkutak elleni csapások, és több videót is közzétett róluk, azt állítva, hogy azokat az ukrán erők által „aktívan használt” létesítmények ellen hajtották végre.

Az elit orosz drónos egység, a Rubikon a közelmúltban egy olyan videóválogatást tett közzé, amin kilenc, FPV drónnal végrehajtott benzinkút elleni támadás látható Harkiv és Szumi régiókban.

Több csapást fényes nappal hajtottak végre, miközben a kutaknál civilek voltak. (A videó megtekintését nem igazán ajánlom.) Az időzítés kulcs Oroszország a teljes körű invázió kezdete óta szisztematikusan támadja az ukrán energiainfrastruktúrát, a benzinkutak elleni támadások azonban csak idén április körül kezdtek megszaporodni, pontosan azután, hogy Ukrajna felpörgette az orosz olajinfrastruktúra és a nagy e-kereskedelmi platformok, mint a Wildberries és az Ozon elleni drón- és rakétatámadásokat.

Az orosz-ukrán határtól többszáz vagy akár többezer kilométerre levő finomítók, üzemanyagraktárak és szivattyúállomások támadása – ukrán szemszögből – nem csak az orosz olajbevételeket és az orosz hadsereg elllátását hivatott berogyasztani, hanem a céljuk az is, hogy a háború valóságát lenyomják az orosz lakosság, elsősorban a városi középosztály torkán.

Ráadásul a Wildberrieshez hasonló, hatalmas bankhitelekből működő kereskedelmi óriások támadása lehetővé teszi Ukrajnának, hogy a társadalmi és pénzügyi károkat közvetlenül az orosz lakosság nyakába varrja.

Egyre több jel utal arra, hogy Moszkva a maga módján ugyanezt a hatást próbálja kopipésztelni Ukrajnában a benzinkutak elleni támadásokkal, amit sokan finomítóik elleni csapásokért járó bosszúként írnak le.

Jójárt Krisztián, a Svéd Nemzetvédelmi Egyetem kutatója a 444-nek elmondta, Oroszország ukrajnai olajfinomítót nem tud támadni, mivel Ukrajna egyetlen finomítóját, a kremencsuki üzemet már a háború legelején porig rombolták.

Mivel Ukrajna jelenleg kizárólag üzemanyag-importra támaszkodik az orosz erők pótcselekvésként a kiskereskedelmi benzinkutak elpusztítására álltak rá .

Ezzel párhuzamosan az orosz kereskedelmi platformok elleni ukrán akciók azonnali orosz megtorlást váltanak ki a nagy ukrán logisztikai központok ellen is: megsemmisültek a Rozetka raktárai, az Epicentr logisztikai csarnokai, a Nova Poshta infrastruktúráját pedig gyakorlatilag minden nap orosz támadás éri.

A Nova Poshta az ukrán infrastruktúra és mindennapi élet egyik legfontosabb, szinte logisztikai szereplője, amely a legnehezebb háborús körülmények és áramkimaradások közepette is összeköti a frontvonalat, a nagyvárosokat és a külföldre menekült ukránokat.A személyes csomagoktól és ételszállítmányoktól kezdve a legkülönfélébb civil és műszaki eszközökig mindent szállít, olcsón és gyorsan.

Az orosz állami média egyébként pepitában pontosan ugyanazzal azzal magyarázza a benzinkutak és a (postai) logisztikai terminálok elleni támadásokat, mint az ukránok a Wildberries és az olajfinomítók elleni csapásokat: a fegyveres erők „szállítási logisztikájának” felborításaként, valamint a civil létesítményekben elrejtett hadiipari kapacitások (például drónösszeszerelő műhelyek) felszámolásaként tálalják.

A két hadjárat azonban mégis különbözik: Ukrajna elsősorban finomítókat és nagy olajtárolókat támad, amelyek többsége az orosz állam vagy nagyvállalatok kezében van.

Oroszország viszont egyre inkább magántulajdonban levő kiskereskedelmi benzinkutakat és magán logisztikai hálózatokat vesz célba – olyan kis- és független vállalkozásokat, vagy szolgáltatókat, amelyeket civilek használnak nap mint nap.

Jójárt szerint ez az oroszok részéről egy viszonylag olcsó és hatékony taktika: párezer dolláros drónokkal tudnak komoly gazdasági kárt okozni, szétverni a magánvállalkozói réteget és fokozni a társadalmi nyomást anélkül, hogy tömeges azonnali áldozatokkal kellene számolniuk.Ugyanakkor az ukrán erők is elkezdték lőni a benzinkutakat az orosz határ menti régiókban, például Belgorodban , ami a felőrlőháború általános kiszélesedését jelzi.

Egy ukrán benzinkút nem csak a tankolást szolgálja Az ukrán benzinkutak elleni támadások azért is kerültek ennyire a figyelem középpontjába, mert teljesen egyedi szerepet töltenek be az ötödik éve nagyléptékű háborút vívó Ukrajnában.

Több mint egy hely, ahol az embert gyorsan megtankol, és már megy is tovább, Magyarországról nézve nehezen elképzelhető az Ukrajnában virágzó benzinkútkultúra.

Mivel az ukrán légtér 2022 februárja óta zárva van a polgári repülés előtt, ukránok milliói kényszerülnek óriási távolságokat megtenni az utakon.

A benzinkutak sajátos, informális közösségi térré váltak: olyan pontokká, ahol lehet (tényleg normálisan) enni, kávézni, mindig extrém tiszta a mosdó, viszonylag sok mindent lehet vásárolni, fel lehet tölteni a telefonokat, meg lehet pihenni az órákig tartó utazás során.

A front közelében nyilván van egy másik funkciójuk is, a harctérről visszatérő katonák is rendszeresen megállnak, az oroszok sem pusztán civil célpontként kezelik a kutakat.

Azon kevés helyek közé tartoznak ugyanis, ahol a háborús Ukrajna civil és katonai világa ha csak egy tankolás és cigiszünet erejéig is, de találkozik.

Ukrajnának vannak ugyan elkülönített katonai üzemanyagraktárai és állomásai, de védelmi szakértők szerint ezek nem tudják teljes mértékben kielégíteni egy modern háború gigantikus üzemanyagigényét.

A csapatok emiatt időről-időre rászorulnak a front mögötti kereskedelmi benzinkutakra.

Mindezzel együtt nem lenne reális azt állítani, hogy ez méri a végső csapást az ukrán hadseregre, de kétségtelenül bonyolítja a műveleteket a front közeli területeken, és a fő szállítási útvonalakon.

A páneurópai E40-es autópálya részét képező Harkiv–Kijev út az egyik legfontosabb logisztikai folyosó, amely a fővárost összeköti a keleti fronttal.

A Kijev–Harkiv és a Dnyipro–Harkiv autópályák mentén fekvő kutakat egyre sűrűbben éri találat.

Az ukrán és az orosz támadások pont ellenkező hatást érnek el Egyelőre úgy tűnik, a benzinkutak elleni támadások több kárt tesznek az ukránok pszichéjében, mint az ország teljes üzemanyag-ellátásában, ellentétben Oroszországgal, ahol az ukrán csapások napokig kígyózó sorokat, üzemanyaghiányt és korlátozásokat okoztak.Annyiban persze hasonlít a helyzet az oroszországihoz, hogy nagyobb nyomás alá került az üzemanyag-infrastruktúra, de a hatása pont ellentétes: Ukrajnában ahelyett, hogy sorban állnának, a vásárlók próbálnak a lehető leggyorsabban megtankolni és már húznak is el, több helyen pedig mobil töltőállomásokat kezdtek el használni.

Nyilván a meglévő benzinkutakat nem lehet elrejteni – a koordinátáik évtizedek óta nyilvánosak, mindenki tudja, hol vannak –, de a mobil egységek legalább megnehezítik az oroszok célzását.

A félelemre alapuló stratégia szakértők szerint a frontmenti régiókban – ahol az orosz erők képtelenek gyors áttörést elérni – azt célozza, hogy a minimálisan is normális civil életet fokozatosan elviselhetetlenné és életveszélyessé tegye, ezzel próbálják elvándorlásra bírni a lakosságot, és fokozni a társadalmi-gazdasági nyomást a harctérhez közeli közösségeken.

Jójárt Krisztián Oroszország-szakértő úgy látja, összességében eszkalálódik a háború abba az irányba, hogy mind a két fél egyre kiterjedtebben pusztítja a másik polgári infrastruktúráját.

A benzinkutak és Nova Poshták elleni támadásnál a szakértő aggasztóbbnak tartja azt, hogy az orosz csapások célpontjai alapján arra lehet következtetni, hogy az oroszok azt jelzik, hogy van mozgásterük, el tudnak mozdulni az elektromos rendszer elleni csapások irányából más irányokba is, amelyek adott esetben még fájdalmasabbak lehetnek az ukránoknak.

Több támadás volt például a vízellátás ellen, mint az ivóvíz-, mind a szennyvíztisztításért felelős infrastruktúrát érték orosz csapások, de találtak már el az oroszok kiégett fűtőelem-tárolót is.

Minden egyes benzinkutat senki nem tud megvédeni Azért is szerepelhet ennyi szétrombolt benzinkút az orosz győzelmi jelentésekben, mert minden egyes benzinkutat képtelenség megvédeni.

Ukrajna továbbra is krónikus légvédelmi rakétahiánytól szenved, ami miatt a kormánynak priorizálnia kell a városok, katonai létesítmények, erőművek és gyárak védelme között, egy mezei benzinkút ritkán fog felkerülni erre a listára.

A kutak nagy része egyébként viszonylag gyorsan újjáépíthető, mivel az üzemanyagtartályok általában a föld alatt vannak, a csapás gyakran csak a felszíni infrastruktúrát – az oszlopokat és az épületet – rombolja le, az viszonylag gyorsan helyrehozható.

Viszont mivel nagyrészről magánbenzinkutakról van szó, egy újabb, igaz nem különösebben széles, társadalmi réteg elégedetlenségét lehet növelni.

Ráadásul a háború kezdete óta az ukrán vezetés korlátozott figyelmet fordít a magánvállalkozások problémáira, arra apellálva, hogy a költségvetési lyukakat a nyugati segélyek úgyis betömik.

Ebből a logikából kiindulva Kijevben úgy számolhatnak, hogy az orosz gazdaságot ért csapások lényegesen jobban megroggyantják a harctéri helyzetet, mint az Ukrajnát érő hasonló támadások.

Ez a számítás azonban csak akkor jön be, ha az európai országok továbbra is finanszírozzák az ukrán költségvetés újabb és újabb lékjeit.

A gazdasági kár pedig halmozódik: a tartálykocsi-vezetők érthető okokból egyre kevésbé hajlandóak a legveszélyesebb régiókba furikázni, a lerombolt kutak meghosszabbítják az útvonalakat, bonyolítják a szállítást és felhajtják a fuvardíjakat.

A magasabb globális üzemanyagárakkal kombinálva ezek a költségek végiggyűrűzhetnek az egész gazdaságon. ]]>