Túlterhelt gyerekekről, megalázó bánásmódról és a következményektől tartó szülőkről számoltak be az Átlátszónak a Magyar Nemzeti Balettintézet (MNBI) egykori növendékei, tanárai és a jelenlegi diákok hozzátartozói.

A Magyar Állami Operaház tandíjas képzésében már négyéves kortól foglalkoznak gyerekekkel, akik közül sokan az Opera előadásaiban is szerepelnek.

Miközben az intézmény vezetése visszautasítja a bántalmazásra és túlterhelésre vonatkozó állításokat, a növendékeket támogató alapítvány több száz millió forintos gazdálkodását is megvizsgáltuk.

Kiderült, hogy a korábban egy államtitkár felesége által vezetett szervezet állami támogatásainak esetleges összeférhetetlenségét jelenleg a Miniszterelnökség vizsgálja. 2026 szeptemberében megalakult a Táncművészeti Bizottság, amely etikai vizsgálat megindítását javasolta Tarr Zoltánnak az Operaház balettegyüttesének működése kapcsán, és azt javasolták a miniszternek, hogy vizsgálják meg a Magyar Nemzeti Balettintézet kiskorúakat érintő képzési gyakorlatát és a vonatkozó gyermekvédelmi protokollok tartalmát is.

Az ügy kapcsán szülőkkel, felnőtt balettművészekkel, egykori növendékekkel és az MNBI volt tanáraival beszélgettünk.

Állításaikra reagáltattuk az intézményt is.

Megszólalóink többsége névtelenséget kért: attól tartanak, hogy ha nyilvánosan beszélnek a tapasztalataikról, gyermekeiket hátrányos megkülönböztetés érheti.

Megvizsgáltuk a balettintézet mellett működő alapítvány pénzügyeit is, amelynek támogatói között minisztériumok és a MOL–Új Európa Alapítvány is szerepelnek.

Eközben az Operaházban a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium által elrendelt átvilágítás zajlik.

Állami név, fizetős képzés Magyarországon a hivatásos táncművészképzés intézménye a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE), ahol a gyerekek tízéves koruktól tanulhatnak klasszikus balettet, néptáncot vagy modern táncot.

A teljes képzés elvégzése esetén táncművész diplomát szerezhetnek. 2016-ban azonban az Operaház is elindította saját képzését Magyar Nemzeti Balettintézet (MNBI) néven.

Bár az elnevezés állami oktatási intézményre utalhat, valójában önköltséges, tandíjas tanfolyamról van szó, ahová már négyéves kortól felvételizhetnek a gyerekek.

Az intézet vezetői Solymosi Tamás, a Magyar Állami Operaház balettigazgatója, valamint Radina Dace művészeti vezető.

Az Opera honlapja szerint a képzést azért hozták létre, hogy az intézmény „a hazai klasszikus balettképzés megtámasztása céljából – saját iskolájának elcsatolása után 66 évvel” ismét saját növendékeket képezhessen.

A tanulmányi szerződést a családok közvetlenül az Operaházzal kötik meg.

A tandíj a kezdő csoport havi 17 ezer forintos díjától a hatodik évfolyam 55 ezer forintos összegéig emelkedik.

Ezzel párhuzamosan a heti óraszám is jelentősen nő: a kezdeti kétszer 45 perces foglalkozásokból a felsőbb évfolyamokon már heti tizenöt alkalommal 90 perc lesz.

Az Opera állítása szerint a képzési díjakat úgy határozzák meg, hogy fedezzék az intézet működési költségeit.

Mint írták, az MNBI „nem nyereségtermelés céljából működik”. „Mi voltunk a kísérleti nyulak” Sulyok Szilvia gyermeke a balettintézet 2016-ban indult első évfolyamába járt.

Az akkor nyolcéves gyereket többfordulós felvételi után vették fel.

Az első két korcsoportba összesen nagyjából ötvenen kerültek be.

A tandíj kezdetben havi 18 ezer forint volt, majd 27, később 38 ezer forintra emelkedett.

A szülők az összeget az Operaház államkincstári számlájára utalták.

Sulyok Szilvia az első tanévre ma is jó szívvel emlékszik: egy balettmesternő és a segédje foglalkozott a gyerekekkel, szavai szerint „paradicsomi körülmények” között.

A második évtől azonban minden megváltozott.

Új tanárok és tantárgyak jelentek meg, jelentősen emelkedett az óraszám, és vele együtt a tandíj is.

A szülőknek azt ígérték, hogy Radina Dace módszerével a gyerekek akár öt év alatt színpadkész állapotba kerülhetnek, szemben az egyetemi képzés nyolc évével. „Mi voltunk a kísérleti nyulak” – fogalmazott Sulyok Szilvia.

Az Operaház úgy reagált a megkeresésünkre, hogy Radina Dace csak 2018 óta irányítja az intézet művészeti munkáját, ezért az első két év működéséről nem tud nyilatkozni.

A művészeti vezető szerint hat év képzés elegendő lehet ahhoz, hogy egy növendék bizonyos kartáncos szerepekben már a felnőtt együttessel lépjen színpadra, jóllehet „ekkor a növendék még nem kész balettművész”.

Több ezer gyerekszereplés egyetlen évadban A balettintézet működésével kapcsolatban az egyik legtöbbet említett panasz a gyerekek terhelésére vonatkozik.

Több szülő és egykori növendék állítja, hogy a fiatalok túl korán kerülnek színpadra, túl sok próbán és előadáson vesznek részt, a balett pedig fokozatosan az egész család életét meghatározza.

A 2026/2027-es évad jelenlegi műsorterve alapján az Opera 15 különböző produkció összesen 156 előadásában számol MNBI-s növendékekkel.

A legtöbb fellépést a Diótörő jelenti: ebből 51 előadást terveznek, alkalmanként 53 gyerekszereplővel.

Ha az előadások számát megszorozzuk az egyes produkciókban szereplő gyerekek számával, az évadban 4256 gyerek szerep van.

Ebből 2703 a Diótörőhöz kapcsolódik.

Az Opera közlése szerint az előadások többségét kettős szereposztással játsszák, így egy-egy növendék a 156 előadásnak csak a töredékében szerepel.

Arra a kérdésünkre azonban nem válaszoltak, hogy összesen hány gyerek között oszlik meg ez a több ezer fellépés.

Összehasonlításképpen: a Magyar Táncművészeti Egyetem növendékei közül a 2024/2025-ös évadban mindössze 16-an szerepeltek az Opera három produkciójában.

A 2026/2027-es évadra pedig egyetlen balettelőadásban való közreműködésre sem kaptak felkérést.

Eközben forrásaink szerint az MNBI egyes növendékeinek olyan sok próbája és fellépése van, hogy azt már nehéz összeegyeztetni a tanulmányokkal.

Többen ezért egyéni munkarendben folytatják az iskolát.

Az Operaház ezt másként látja.

Válaszuk szerint a színpadi tapasztalatszerzés a képzés szerves része, a szerepeket pedig a gyerekek életkorának és felkészültségének megfelelően osztják ki.

Állításuk szerint egy előadásra másfél órával a kezdés előtt érkeznek a növendékek, és az átöltözéssel együtt legfeljebb három-négy órát töltenek a helyszínen.

Elismerték ugyanakkor, hogy a felnőtt előadások főpróba hete megterhelőbb lehet, mert ilyenkor délelőtti próbákon is részt kell venniük a gyerekeknek.

Ezekben az időszakokban az Opera szerint könnyített órarendet alkalmaznak.

Az egyéni munkarendet nem tartják jellemzőnek a növendékek körében.

A fellépések számáról az Opera és a balettintézet vezetése közösen dönt.

A gyerekszereplők foglalkoztatásához gyámhatósági engedély szükséges.

Egyik forrásunk szerint azonban a hatóság nem feltétlenül látja a tényleges terhelést. „Ha a gyámügy tudná, hogy valójában mennyit dolgoznak a gyerekek, nem engedné meg” – állította egy szülő.

A növendékek fellépésenként, szereptől függően 2000 vagy 4000 forint honoráriumot kapnak.

Sulyok Szilvia visszaemlékezése szerint a sokat szereplő gyerekek többsége magántanulóként vagy egyéni munkarendben tanult, az előadásokhoz pedig évente új gyámhatósági engedélyt kellett beszerezniük. „Bejáratos voltam a gyámhivatalba, már abszolút ismertek” – mesélte.

A helyzetet különösen nehézzé teszi, hogy a gyerekek általában szeretik a színpadot, az előadások csillogását és a szerepléssel járó elismerést.

A szülők szerint azonban ennek ára van. „Ha valaki nemet mond egy fellépésre, onnantól átnéznek rajta a tanárok.

Talán az a legnehezebb, hogy a gyerekek folyamatosan azt élik meg, hogy nem elég jók.

És ez megbetegítő” – mondta egyikük.

Egy másik szülő ennél is keményebben fogalmazott: „Ez olyan, mint egy bántalmazó kapcsolat, nem tudnak kilépni belőle.” Többen arról számoltak be, hogy a fellépést visszautasító gyerekek lelki nyomás alá kerültek.

Különösen megterhelő időszak az ősz és a tél, amikor a Diótörő próbái elkezdődnek.

A tandíjas képzés egyik fontos célja, hogy a legtehetségesebb végzősök később bekerüljenek a Magyar Nemzeti Balett társulatába.

Információink szerint az elmúlt tíz évben három növendék jutott el idáig, közülük kettő később megsérült.

Forrásaink a sérüléseket a túlterheléssel hozzák összefüggésbe.

Mások külföldön folytatták pályafutásukat.

Az Operaház szerint eddig két korábbi MNBI-növendék lett a társulat tagja, egy harmadik, idén végzős diák pedig már részt vesz az együttes gyakorlataiban.

Hangsúlyozták azt is, hogy több növendéküket európai balettiskolákba vették fel, nemzetközi versenyeken pedig az elmúlt nyolc évben 76 arany-, 50 ezüst- és 28 bronzérmet nyertek. „A legtöbbünk számára a nyilvános megaláztatás volt a legrosszabb” Egy neve elhallgatását kérő fiatal több évet töltött az MNBI-ben, mielőtt másik oktatási intézménybe ment át.

A képzés szakmai színvonalát jónak tartja, a mesterek követelményeit szinte a klasszikus orosz Vaganova-módszer szigorához hasonlította.

A tanítás légköréről azonban egészen más tapasztalatai vannak. „A legtöbb megélés a nyilvános megaláztatás volt.

Nem csak számomra, szerintem a legtöbbünk számára” – mondta.

Beszámolója szerint a megalázó helyzetek nemcsak a tanórákon, hanem a színpadi próbákon is előfordultak.

Megesett, hogy a mesterek leállították a próbát, majd ahelyett, hogy négyszemközt beszéltek volna a gyerekkel, mikrofonon keresztül, a többiek előtt bírálták a teljesítményét vagy a testalkatát.

Olyan is előfordult, hogy valakit az utolsó pillanatban nem engedtek fellépni, és helyette a második szereposztásból hívtak be növendéket.

Az egykori diák szerint a gyerekek között általános volt a félelem a művészeti vezetőtől és néhány kiszámíthatatlanul viselkedő mestertől.

A lemorzsolódást is nagynak tapasztalta.

Állítása szerint előfordult, hogy egy egész évfolyamot megszüntettek, mert a vezetés nem volt elégedett a teljesítményükkel, amivel az osztályt vezető balettmestert is megalázó helyzetbe hozták.

Beszámolója szerint a 15–25 fővel induló csoportokból később olykor mindössze három-négy diák maradt.

Az Operaház visszautasította a növendékek megalázására vonatkozó állításokat.

Mint írták, az igazgató elfogadhatatlannak tart minden ilyen magatartást, és ezt a művészeti vezetővel, valamint a balettmesterekkel együtt elutasítja.

Álláspontjuk szerint a próbákon a mikrofont kizárólag színpadi instrukciók közlésére használják.

A művészeti vezető olykor név szerint szólítja meg a gyerekeket, ha például nem tartják a sort, lemaradnak vagy nem megfelelő helyen állnak, de ez az Opera szerint minden esetben kulturált, emberi hangnemben történik.

Az egykori növendék arra is emlékszik, hogy az előadások időszakában reggel nyolctól akár este kilencig az Operában vagy az Eiffel Műhelyházban voltak, és a hétvégéik is próbákkal, fellépésekkel teltek.

Állítása szerint a folyamatos terhelés mellett alig maradt idő a regenerálódásra, ami sérülésekhez is vezetett.

Úgy tudja, sok növendék iskolai hiányzása meghaladta az évi háromszáz tanórát, a terhelés pedig az elmúlt években tovább nőtt.

A mesterek közötti kivételezésről is beszélt.

Szerinte bizonyos fokú részrehajlás minden művészeti képzésben előfordulhat, az MNBI-ben azonban ez olyan mértéket öltött, hogy egyes mesterek szinte kizárólag a kedvenceikkel foglalkoztak.

Mindezt úgy kellett elviselniük a gyerekeknek, hogy a képzés végén államilag elismert végzettséget sem kaptak.

Evészavarok, sérülések, pszichológus nélkül Az egykori növendék szerint az étkezési zavarok sem számítottak ritkaságnak.

Becslése szerint csoportonként legalább két érintett volt, és több olyan esetről is tud, amikor valaki anorexia miatt kényszerült abbahagyni a balettpályafutását.

Azt mondta, pszichológiai segítséget az Operaházban nem kaphattak, de a légkör miatt még akkor sem mert volna ilyet kérni, ha lett volna erre lehetőség. „Úgy éreztem, következmény nélkül senkit nem tudtam volna megkérni a mesterek közül.” Az Opera megerősítette, hogy jelenleg nem alkalmaznak pszichológust, de ha a bevételeik lehetővé teszik, a jövőben részmunkaidős szakember foglalkoztatását tervezik.

Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy kiemelt figyelmet fordítanak a gyerekek biztonságára. 2024-ben a Hintalovon Alapítvány NEMECSEK Programjának segítségével gyermekvédelmi irányelveket dolgoztak ki, és egy úgynevezett „titokládát” is kihelyeztek, amelyben a növendékek névtelenül jelezhetik az esetleges visszaéléseket.

A szabályzatról a szülőket, gyerekeket és balettmestereket is tájékoztatják, a felmerülő kérdésekkel pedig az Opera kijelölt jogásza foglalkozik.

Az Operaház szerint az elmúlt tíz évben több mint ezer gyerek fordult meg a képzésben, és mindössze egyetlen olyan esetről van tudomásuk, amikor növendék étkezési zavarral került kórházba.

Állításuk szerint az érintett gyerek korábban nem kapott testsúlyával kapcsolatos visszajelzést a mesterektől.

Hozzátették, hogy a balettmesterek az aggodalomra okot adó soványságot is jelzik a szülőknek, de mindig diszkréten.

Két balettiskola, régi konfliktusok A Magyar Nemzeti Balettintézet és a Magyar Táncművészeti Egyetem viszonya évek óta feszült.

A két intézmény közötti ellentétek hátteréről Csonka Roland, az MNBI egykori balettmestere is beszélt lapunknak.

Csonka megbízási szerződéssel tanított az intézetben.

Elmondása szerint a képzés egyik fontos feladata kezdettől az volt, hogy az Opera saját előadásaihoz, például a Diótörőhöz biztosítson gyerekszereplőket.

Ennek szerinte egyszerű gyakorlati előnye van: ha az Operaház maga képzi a gyerekeket, nem kell más intézményektől növendékeket kérnie a produkciókhoz.

Sulyok Szilvia hasonlóan látja a helyzetet.

Szerinte a családok tandíjat fizetnek azért, hogy gyerekeik megtanuljanak balettozni, miközben a növendékek gyakorlatilag ingyen, illetve jelképes honoráriumért szerepelnek az Opera előadásaiban.

Csonka szerint a két intézmény konfliktusa Szakály György korábbi MTE-rektor időszakára vezethető vissza.

Szakály és Solymosi Tamás között komoly személyes és szakmai ellentétek voltak, ezért nem sikerült megállapodniuk az együttműködésről.

Solymosi végül az egyetemtől független, saját képzés létrehozása mellett döntött. „Számomra ebben az volt a legnagyobb probléma, hogy a vezetői konfliktus mellett háttérbe szorultak a gyerekek érdekei” – mondta Csonka.

Saját történetét is felidézte.

Egy alkalommal tizenöt fiúból álló évfolyamot vezetett, amikor Solymosi – állítása szerint előzetes egyeztetés és számára ismert szakmai indok nélkül – átadta a csoportot egy Indiából hazatérő balettoktatónak.

A váltás szerinte megtörte a közösséget, és a következő tanévre több gyerek is távozott.

Ezt különösen sajnálta, mert a tizenöt fős fiúcsoport ritkaságnak számít a balettoktatásban.

Az Operaház válasza szerint Csonka 2019-ig tanított az intézetben.

Miután az évad végén felmondott az Operánál, megbízási jogviszonya is megszűnt, növendékeit pedig egy saját alapítású, azóta megszűnt balettiskolába hívta át.

A fiúcsoport másik tanárhoz kerülésének okáról nem adtak tájékoztatást.

Csonka úgy érzi, a két intézmény ellentéte még a saját továbbtanulására is hatással volt.

Akkor jelentkezett az MTE pedagógusképzésére, amikor az Operában Solymosi vezetése alatt művészeti szervező titkárként és balettmesterként dolgozott.

Emlékezete szerint a felvételi bizottság akkori elnöke, Fodor Antal így fogadta: „Mi itt nem a Solymosi vagyunk, így most vagy egy követ fújunk, vagy nem veszünk fel.” Állítása szerint felvételi beszélgetése több mint egy óráig tartott, miközben pályatársait ötperces beszélgetések után vették fel államilag támogatott képzésre.

Őt végül csak azzal a feltétellel vették fel, hogy önköltséges hallgató lesz.

Arra a kérdésünkre, hogy a két intézmény közötti ellentétek miatt megbélyegzik-e az iskolát váltó gyerekeket, Csonka óvatosan válaszolt.

Konkrét esetek ismerete nélkül ezt nem állítaná, ugyanakkor szerinte a konfliktus olyan légkört teremthetett, amelyben egy növendék intézményváltását is valamelyik fél melletti állásfoglalásként értelmezték.

A helyzetet egy szétszakadó családhoz hasonlította.„Szerintem a gyerekeknek kellene a legkevésbé viselniük a felnőttek közötti ellentétek terhét” – fogalmazott.

Az MTE tájékoztatása szerint az elmúlt hat évben 42 gyerek iratkozott át hozzájuk az MNBI-ből.

Az Operaház szerint az átjelentkezések legfőbb oka, hogy az egyetem államilag finanszírozott, akkreditált képzést kínál, amelynek végén diploma szerezhető, ráadásul a közismereti és a táncművészeti oktatás egy helyen zajlik.

Az MNBI évfolyamonkénti lemorzsolódási statisztikát nem vezet, de az Opera tapasztalatai szerint az átlagos fluktuáció 10 százalék körül alakul.

A legtöbben az első évfolyam idején, tízéves korukban váltanak intézményt.

Tíz év után sincs akkreditáció Az MNBI akkreditációját a szülők is igyekeztek előmozdítani.

Sulyok Szilvia elmondása szerint 2018 telén Solymosi Tamás kérésére férjével együtt megkeresték a minisztérium illetékesét, de nem jutottak eredményre.

A kapott válaszokból arra következtettek, hogy az állam nem kíván két párhuzamos klasszikusbalett-képzést finanszírozni, hiszen a Magyar Táncművészeti Egyetemet már támogatja.

Sulyok gyermekének évfolyama végül három tanév után, csoportosan ment át az egyetemre.

Az Operaház kérdésünkre megerősítette, hogy az MNBI jelenleg sem akkreditált oktatási intézmény, így államilag elismert végzettséget nem adhat.

Bár az akkreditációra több elképzelés is felmerült, hivatalos eljárás eddig nem indult.

Érdekesség ugyanakkor, hogy a balettintézetet támogató alapítvány 2026-os, Miniszterelnökségtől kapott támogatásának költségtervében már szerepel akkreditációs szakértő megbízási díja. „Olyan szinten volt rettegés, hogy utólag azt mondom, nagyon durva” A félelem nemcsak az oktatási intézményeken belül, hanem a táncművészszakma egészében jelen van – legalábbis erről számolt be több forrásunk.

Harangozó Gyula balettművész és koreográfus szeptemberben nyilvános felhívást tett közzé, amelyben a szakma megtisztulása érdekében aláírásra kérte a táncművészeket.

Többen azonban a lehetséges következményektől tartva nem vállalták a nevüket.

Ezzel mi is szembesültünk az interjúk során.

Megszólalóink szerint a balett világa szűk, belterjes közeg, ahol egy konfliktusnak évekkel később is lehetnek szakmai következményei.

A bizonytalanságot az is növeli, hogy szakmai körökben arról beszélnek: Solymosi Tamás ismét megpályázhatja a Magyar Táncművészeti Egyetem rektori posztját.

Korábban három alkalommal indult, de a szenátus egyik esetben sem őt támogatta.

Csonka Roland szerint egy esetleges rektori kinevezés akár a két intézmény kapcsolatának rendezésére is lehetőséget adhatna, ugyanakkor attól tart, hogy a régi konfliktusok folytatódnának, és ismét a gyerekek érdekei szorulnának háttérbe.

Az Operaház szerint a rektori pályázattal kapcsolatos kérdés jelenleg „pillanatnyilag nem időszerű”.

Sulyok Szilvia gyermekét az MNBI-ben fizikailag nem bántalmazták, a szóbeli megjegyzések azonban mindennaposak voltak.

Visszaemlékezése szerint rendszeresen ellenőrizték a gyerekek testsúlyát, és olyan kritikákat kaptak, hogy „görbe a lábad” vagy „piszkosan dolgozol”.

Gyakran előfordult sírás, a növendékeket pedig folyamatosan versenyeztették egymással.

Sulyok akkoriban ezt részben a balett világának természetes velejárójának tartotta, ma azonban másként tekint vissza azokra az évekre. „Olyan szinten volt rettegés, hogy utólag azt mondom, nagyon durva, de akkor nem tűnt annak” – mondta.

Hozzátette ugyanakkor, hogy tapasztalatai szerint a bánásmód nem volt kirívóan rosszabb, mint a Táncművészeti Egyetemen.

A szülőknek az orvosi vizsgálatok is jelentős kiadást jelentettek.

Sulyok elmondása szerint a mesterek gyakran küldték a gyerekeket magánorvoshoz, például feltételezett csípőproblémák miatt.

Más szülők ennél súlyosabb történeteket meséltek.

Egyikük szerint hétéves lányát rendszeresen azzal piszkálták, hogy fogynia kellene, mert nem mutat elég jól a színpadon.

Azt is mondták neki, hogy nyugodtan kihagyhatja a vacsorát.

Az anya egy másik esetet is felidézett.

Amikor gyermeke nem kapott szerepet egy előadásban, szeretett volna magyarázatot kérni a művészeti vezetőtől.

Ehhez azonban előbb a gye