A 3,76 méteres kisautó az a fajta ügyes, korszerű retró, ami a Fiat 500, vagy a Renault 4, 5 és Twingo esetében már bevált.

Úgy idézi meg a nagy elődöt, üléspadostul, vászontetőstül, kiálló lámpástul, hogy közben az eredeti Kacsa keskeny, billegős esetlenségét már maga mögött hagyja.

A különálló sárvédőket masszív szélesítések helyettesítik, a virsligumikat nagy felnik és korszerű radiálok.

A hajtás természetesen tisztán elektromos, és bár egyelőre nem részletezték, az ár alapján a szaksajtóban már megindult a találgatás: 20-30 kWh-s LFP akkumulátor, 200-300 km-es hatótáv – ezek a reális értékek az átszámítva 5,5 millió forint alatti árszinten.

Nyilván elsősorban rövid távú közlekedésre lehet jó egy ilyen kiskocsi, de ezen az áron, különösen úgy, hogy nagyon megfogyatkoztak a megfizethető benzines kisautók is, nem csak a formaterv miatt lehet sikeres.

A tanulmányba nagyon egyszerű belső tér került, a korai 2CV változatokat idéző, csővázas üléspadokkal, az egyküllős kormánykeréken kívül szinte csak egy 8 hüvelykes tabletből álló műszerfallal.

Nem tudni, hogy ebből a szériamodellben mennyit hagynak – a külön ülésállítás lehetősége elöl például olyasmi, amiről manapság az alacsony árért sem feltétlenül mondana le a közönség.

A kormány mögött, a szélvédő aljánál elhelyezett, kicsi, de hasznos információkat közlő Smart Vision kijelző viszont olyasmi, ami remélhetőleg marad.

A szériaváltozat persze még odébb van: 2028-ra ígérik, addig pedig sokat változhatnak még a piaci viszonyok.

Az viszont kétségtelen, hogy az új 2CV nagy esély a Stellantisnak, hogy újabb népautót dobjon piacra, amely sokat segíthet az elektromos autók térnyerésében Európa-szerte.