Talán sosem volt még annyira súlyos a vízhiány Magyarországon, mint idén nyáron.

Sok szakaszon rekordalacsony a Duna vízállása , és legnagyobb tavaink is sokmillió köbméteres vízveszteségnél tartanak .

A legnagyobb krízis viszont a keleti országrészben van, ahol már több helyen -300 centiméter alatti értéket mutatnak a vízmércék , miközben jelentős esőre hiába várnak a gazdák.

Az egykor víznagyhatalomként emlegetett Magyarországon ma már a szavannákra jellemző állapotok uralkodnak.

Hová lett a vizünk, hogyan szerezhetnénk vissza, és miért nem esik az eső – ezekkel a kérdésekkel kerestük meg Timár Gábor geofizikust, az ELTE Természettudományi Kar munkatársát.

Miért nincs elég víz Magyarországon?

A szakértő szerint a vízhiány egyik legfőbb oka, hogy nem esik elegendő eső, főleg a nyári időszakban.

Ezt a csapadékhiányt nem a jégkármérséklő rendszer okozza, mint ahogy azt egyes elméletek sugallják , hanem mert egyszerűen nem párolog elég nedvesség a levegőbe.

Brutális a légköri aszály.

Nyáron szinte egyáltalán nem hullik csapadék, vagy ami hullik, elpárolog, mire elérné a felszínt – nyilatkozta a geofizikus a 24.hu-nak.

Ez a probléma nemcsak Magyarországot érinti, hanem szomszédos országainkat és a nyugat-európai nemzeteket is, hiszen a klímaváltozás hatásai nem ismernek határokat.

Hazánkban azonban különösen nagy a baj, ami egyebek mellett annak tudható be, hogy a vízgazdálkodási szemléletünk nem alkalmazkodott a megváltozott éghajlati viszonyokhoz.

Hegedüs Róbert / MTI Az MVM Paksi Atomerõmû Dunaszentbenedekrõl fotózva, elõtérben a Duna 2026. július 31-én.

A paksi atomerõmû jelenleg a névleges teljesítményének közel felén, 960 megawatton (MW) üzemel a Duna vízállásának alacsony szintje miatt.

Néhány évszázaddal ezelőtt még az jelentette a gondot, hogy túl sok volt a vízzel borított terület az országban, ahol nem lehetett gazdálkodni.

Ezért a 19. és 20. században nekiláttak folyóink szabályozásának, a lápok és mocsarak lecsapolásának, az alföldi belvízlevezető rendszer kiépítésének.

A magyar vízmérnökök azóta azzal foglalkoztak, hogy a többletvizet azonnal levezessék, mert a belvizet károsnak tartották.

Az éghajlatváltozás viszont változtatott ezen, most éppen arra lenne szükségünk, hogy minél több víz maradjon tájainkban.

Ennek ellenére a magyar gyakorlatban nem történt szemléletváltás, sőt még most is vannak olyan jogszabályok, amelyek gyakorlatilag kötelezően előírják a belvíz elvezetését.

Pedig Timár Gábor úgy látja, éppen ennek ellenkezőjét kellene tennünk.

Legalább egyharmad Balatonnyi vizet kellene a tájba juttatni Az Alföld nagy részén, az igazán sík vidékeken, a belvízelvezető csatornákat Timár szerint még idén el kéne kezdeni arra használni, hogy a téli nagyvizek idején annyi vizet vezessünk ki a folyókból, amennyit csak tudunk.

Legalább egyharmad Balatonnyi vizet kellene már a következő télen a tájba juttatni, az már észrevehető segítség lenne jövő nyáron. 500–700 millió köbméter évente – ez a beugró szint – hívja fel rá a figyelmet.

Erre azért van óriási szükség, mert nagy mennyiségű vizet hatékonyan tárolni csak a talajban tudunk.

Onnan nem párolog el mindjárt az első hőhullám hatására, és a megfelelő növények hosszú hónapokon keresztül hozzáférhetnek mélybe nyúló gyökereikkel.

Ha pedig a növények vízhez jutnak, párologtatni fognak, ezzel környezetüket is hűtik és nedvesítik.

Timár Gábor azt reméli, ha elég ilyen növényt ültetnénk és hagynánk megnőni, például az Alföld egy részének visszavadításával, azzal elég nedvességet juttathatnánk a levegőbe ahhoz, hogy zivatarok képződjenek, amelyek akár 1–3 millió köbméter vizet is zúdíthatnak a tájra.

Varga György / MTI Persze olyan rendszert kiépíteni, amely ilyen sok vizet rendszeresen képes a tájba juttatni, nem egyszerű feladat, sőt a folyószabályozások kivitelezéséhez hasonlóan nagy szakmai kihívás, tehát minél hamarabb el kell kezdeni a tervezést.

A mezőgazdaság is reformokra szorul A talajvíz pótlása mellett az ország mezőgazdasági gyakorlatain is változtatni kellene, hogy több vizünk maradjon.

A most alkalmazott szántási módszereink ugyanis nagyon sok talajt tesznek ki nyáron a 40 Celsius-fok körüli hőmérsékletnek, és ezzel elpárologtatjuk belőlük azt a kevés vizet is, ami még megmaradt bennük.

Ennek hatására Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a harmat.

Június közepétől augusztus közepéig szinte nincs harmat az Alföldön.

Ilyesmi a szavannákra jellemző – mondja a szakértő.

A megoldást az jelentené, ha minél nagyobb területen áttérnénk a regeneratív talajgazdálkodásra.

Vagyis úgy kellene szántanunk, hogy közben nem szüntetjük meg teljesen a talaj fedését, hanem mulccsal, növénymaradékkal, levéllel védjük a napfény ellen.

Czeglédi Zsolt / MTI Harmatcseppek fûszálakon Debrecenben 2024. október 25-én reggel.

Azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy van-e jövője az olyan kései aratású növényeknek Magyarországon, mint a kukorica és a napraforgó.

Ezeket csak nyár végén, illetve ősszel takarítják be, vagyis az év legmelegebb időszakát kint a földeken kellene átvészelniük.

Ez azonban egyre kisebb részüknek sikerül, legtöbbjük nem éli túl a kánikulát, vagyis olyan növények öntözésére használjuk el a kevés meglévő vizünket, amelyekről már a vetés pillanatában tudjuk, hogy nem lesz belőlük termény.

Ráadásul már nem csak a talajvizet, hanem a mélyebben lévő rétegvíz-készleteket is felhasználunk locsolásra.

Ezzel olyan nem megújuló vízkészleteket is elpazarlunk, amelyekre még évtizedekig szükség lenne – figyelmeztet Timár Gábor.

Vannak olyan területek is – például az Alföld laposabb régiói, mint a Sárrét és a Kis-Sárrét –, ahol a szántóföldi gazdálkodással teljesen fel kellene hagyni.

Ezeken a helyeken olyan réteket, legelőket, kaszálókat kellene fenntartani, amelyeket tavasszal elöntünk vízzel, nyárra pedig kiszáradnak.

Hamar kell cselekedni A szakértő úgy becsüli, a felsorolt intézkedéseket mintegy 1000 milliárd forintos indítóköltséggel lehetne elkezdeni megvalósítani.

Szerinte ez egy kormányzati ciklusra vetítve nem olyan sok pénz, de még ha az is lenne, feltétlenül szükséges a vízhiány megoldására fordítani.

Ennek hiányában hazánk ugyanis egyre jobban kiszárad.

Magyarországon az egyre intenzívebb és hosszabb aszályos időszakok hosszú évek óta súlyos problémát jelentenek.

A szakértők ugyan régóta kongatják a vészharangot , a vízhiány enyhítését célzó érdemi intézkedéseket az eddigi kormányok mégsem hajtottak végre.

Gajdos László élő környezetért felelős miniszter most azt ígéri, hogy a jövőben ez máshogy lesz.

A vele készült interjúnk, illetve további cikkeink a magyarországi vízhiánnyal kapcsolatban alább olvashatók: Gajdos László: A kormány lelkiismerete akarok lenni „A fák azt üzenik: baj van” – már erdeink sem bírják a hőséget és szárazságot „Nem akarom, hogy a hazámból sivatag legyen” – szegedi civilek fogtak össze a kiszáradó Alföldért Nem az a legnagyobb baj a Balatonnal, hogy kevés benne a víz „Ami most zajlik az országban az katasztrófa.

Sírni tudnék” – szakértők sürgetik a vízhiány elleni összefogást Eltűnnek Magyarország ívóvízkészletei, így menthetnénk meg magunkat a kiszáradástól The post Ezermilliárd forintból lehetne elkezdeni az ország vízpótlását first appeared on 24.hu .