A Magyar Királyság a 14-15. században aranykorát élte, és ezt a státuszát európai viszonylatban sem veszítette el.

Regionális középhatalomként kezdetben aktív balkáni politikával próbálta megállítani az oszmán terjeszkedést.

Nikápolyi veresége, majd a 15. század megváltozó erőviszonyai mellett azonban fokozatosan védekező stratégiára kényszerült.

Ennek során a királyi udvar végvárakat épített, ütközőállamokat tartott fenn, dinasztikus hátországot keresett.

A 16. század elejére azonban a nemzetközi erőviszonyok és a magyar állam belső kapacitásai között egyre nagyobb szakadék nyílt, a déli védelem fenntartása olyan pénzügyi, katonai és diplomáciai erőfeszítést igényelt volna, amelyet a Jagelló-kori rendszer már egyre nehezebben tudott biztosítani.

Mohács 500. évfordulójára íródó, hetente megjelenő cikksorozatunk első részében a Mohács felé vezető utat mutatjuk be, magyar oldalról.