Az angol másodosztály lebonyolításában utoljára 1990-ben volt változás: akkor lett egy meccses a rájátszás döntője, most pedig a rájátszásban résztvevő csapatok számát emelték hatról nyolcra.

Ez messze a legfontosabb nyári fejlemény a 72 csapatot számláló angol Football League-ben, de nem csak emiatt vesszük végig, mire érdemes majd figyelni a pénteken a Wolverhampton-Blackburn meccsel indult idényben.

Hiszen a rendes angol fociszezon most indul. 1.

Nyolc csapat a rájátszásban Ha működik, minek hozzányúlni? – ez az egyik leggyakoribb reakció a Championship lebonyolításának megváltoztatásához.

Tény, hogy évtizedeken át nagyszerűen működött az, hogy a 3-6. helyen végző csapatok elődöntő-döntő formátumban megmérkőznek a feljutásért, mostantól viszont a 7-8. helyezettek is örülhetnek majd.

Az ellenzők fő érve, hogy értéktelenné teszi a jó helyezést: minek hajtani 46 meccsen át a dobogóért, ha még a nyolcadik helyezett is bejut?

Oké, a 3-4. helyezettnek megvan az az előnye, hogy egyből elődöntőt játszhat, a többiek pedig még mennek egy plusz kört az elődöntőért, de akkor se biztos, hogy jó ötlet a Premier League és a Championship közötti egyre mélyülő szakadék idején lehetőséget adni egy kvázi középcsapatnak a feljutásra.

Az is igaz ugyanakkor, hogy több meccsnek lehet tétje a hajrában, és a pénzzel jól kitömött Premier League-kiesők mellett mások is könnyebben odaférhetnek. 2.

Melyik Premier League-kieső omlik össze?

A két legutóbbi szezonban egyaránt megtörtént, hogy míg a Premier League-ből kieső háromból kettő a feljutásért harcolt, addig a harmadik annyira szétesett, hogy újra kiesett: tavaly a Leicester, tavalyelőtt pedig a Luton mutatta be ezt a bravúrt.

A mostani három csapat közül ránézésre egyik sincs ennyire rossz bőrben, de senki se mondta volna meg előzetesen a Leicester vagy a Luton pokoljárását sem.

Ahogy azt tavaly is írtuk , az élvonalból kieső klubok a nekik járó extra juttatásnak köszönhetően (parachute money) előnyben vannak a riválisaikkal szemben, és ez meg is látszott azon, hogy egyikük se gyengült meg jelentősen, sőt.

A West Ham például meg tudta tartani Jarrod Bowent, és ugyan eladta egy-két sztárját, a helyükre jöttek új nevek, és a Championshipben korábban már sikerrel dolgozó Nuno Espirito Santo vezetésével esélyesnek számítanak.

A jojó-klub Burnley már egy fokkal kevésbé tűnik sértetlennek, ott az fog dönteni, hogy a belga Nicky Hayen megfelelő választásnak bizonyul-e a vezetőedzői posztra, viszont ez a kiesés-feljutás-kiesés modell hosszú távon nem tartható.

A Wolverhampton papíron szintén erős: João Gomes kivételével megtartotta a sztárjait, de ott azért a furcsa edzőcsere nyáron (a már a Championshipre szerződtetett Rob Edwardsot a kevéssé ismert portugál César Peixoto váltotta) enged emlékeztetni rá, hogy a klubot még ugyanaz a menedzsment irányítja, amelyik a PL-ből is kiejtette.

És ha a színfalak mögött valami nincs rendben, akkor lehet bármilyen erős a keret, meg fog látszani. 3.

Bukott klubok új esélye Ha már a pocsékul menedzselt kluboknál tartunk, többen új esélyt kaptak: a Leicester ugye kiesett a harmadosztályba, és a thai tulajdonos King Power konzorcium épp a napokban árulni kezdte a klubot, pont tíz évvel a világraszóló Premier League-siker után.

A csapat ennek megfelelően bizonytalan helyzetből indítja az idényt, de a keret League One-szinten így is kiemelkedő, Russell Martin személyében jó edzőjük is van, talán vége az évek óta tartó kálváriának.

Szintén fellélegezhetnek a Sheffield Wednesday szurkolói, miután a klubot végre eladta az ugyancsak thai Dejphon Chansiri, aki sosem látott pénzügyi válságba sodorta a Baglyokat.

Idén már nincs pontlevonás, az új tulajdonos óvatos bizakodásra ad okot, ráadásul visszatért a klublegenda Barry Bannan, hol itt a probléma?

Marad hát a katasztrófaturistáknak a Blackburn Rovers, ahol az indiai tulajdonosok évek óta bizonyítják alkalmatlanságukat: a csapat értékeit rendre elherdálják, adminisztratív hibákkal nehezítik a saját dolgukat, a bentmaradáshoz pedig az idén is kisebb csoda kellhet, de abban bízhatnak, hogy az edzőjük, Tony Mowbray megoldott már pár nehéz feladatot életében.

A magyar válogatott kapust, Tóth Balázst is árulják, vélhetően nem is marad a klubnál. 4.

A Southampton a kémbotrány után A tavalyi szezon legnagyobb sztorija egyértelműen a Southampton lebukása volt, miután kiderült, hogy a klub megfigyelőket küldött a riválisok (például rájátszásbeli ellenfelük, a Middlesbrough) edzéseire.

A büntetés rendkívül szigorú volt: a Szenteket kizárták a rájátszás döntőjéből, ahol a Hull ellen esélyesként játszhattak volna, és az a Middlesbrough lépett a helyükre, akiket egyébként a Southampton legyőzött.

Ráadásként négy pontot is levontak az idei eredményükből, tehát mínusz négy pontról kezdik a szezont.

Mindezek ellenére helyén maradhatott Tonda Eckert, a vezetőedző, akinek a megbízásából kémkedtek a munkatársai – érdekes lesz látni, hogy a titkos mankók nélkül is olyan jól megy-e majd a csapatának.

És nem utolsósorban, nem akármilyen hangulatú meccs lesz a Boro-Southampton! 5.

Kik köphetnek bele a nagyok levesébe?

Az elmúlt idények azt tanították, hogy lesz legalább egy olyan csapat, amelyik felveszi a versenyt a nagyokkal (ide a parachute money-val kitömött klubok tartoznak, tehát a friss PL-kiesők, és mivel a juttatás még a kiesés után két szezonon keresztül jár, ide sorolhatjuk a Southamptont is).

Legelőször is a Middlesbrough neve kívánkozik ide, amely tavaly helyenként szemkápráztató játékkal hívta fel magára a figyelmet, de a végén kiütközött, hogy rossz ötlet volt a klubvezetéstől, hogy pont befejező csatáron spórolt, így Kim Hellberg csapata lecsúszott a feljutásról, és a végén a rájátszást is elbukta.

Most viszont hoztak egy ízig-vérig középcsatárt Will Lankshear személyében, ugyanakkor nem tudták megtartani a liga legjobb játékosának választott Hayden Hackneyt – rövidesen kiderül, melyikük a fontosabb.

Nagyot ment az idény második felében a Norwich, amely így is csak a kieséstől menekült meg, viszont ha Philippe Clement csapata képes ugyanott folytatni, ahol tavaly abbahagyta, ott lesznek az élmezőnyben.

Nem változott számottevően a Millwall kerete sem, amely tavaly a rájátszásba jutott, és semmi okunk feltételezni, hogy Alex Neil csapata ne lenne képes megismételni a tavalyi teljesítményét.

A „Hollywood derby” két résztvevője is ide sorolható, még akkor is, ha a Wrexham és a Birmingham egyelőre nem erősödött számottevően, ám a mögöttük álló háttér miatt automatikusan esélyesek a felduzzasztott rájátszásra.

Meg kell említeni még az olyan stabil, csendben építkező klubokat, mint a QPR, a Derby County vagy a Swansea, és még az is lehet, hogy a rendszeresen nagyot álmodó Sheffield United vagy az örök ígéret Stoke is becsusszan a legjobb nyolc közé.

Sőt, erre gyakorlatilag a mezőny kétharmadának esélye van, beleértve a szépen erősödő Bristol Cityt és az alaposan felfrissülő West Bromwich Albiont is. 6.

Ki lesz az új Harry Kane?

Nyilván hatásvadász a kérdés, hiszen senki, de az tény, hogy erre az idényre jó pár ígéretes fiatal angol csatár gyűlt össze a Championshipben.

Ezen a nyáron többször is pánikban cikkezett az angol sajtó arról, hogy Harry Kane már 33 éves, és nem nagyon van senki a láthatáron, aki betölthetné a helyét.

Nem azt állítjuk, hogy itt van az utód a másodosztályban, de szinte az összes angol U21-es támadóreménység itt játszik a következő idényben, és közülük nem eggyel borítékolhatóan találkozunk majd egy osztállyal feljebb is valamikor.

Mindjárt itt van a Manchester City U21-es válogatott támadója, Divin Mubama, aki ezt az idényt a Southamptonban tölti, a Middlesbrough-nál pedig a már említett Will Lankshear, aki tavaly egy gyengécske Oxfordban sem vallott szégyent, most pedig kap majd kiszolgálást is.

Aztán ott van Jovon Makama, aki úgy is lőtt tíz gólt a Norwichban, hogy sérülés miatt kihagyta az idény végét.

A Bristol Citybe igazolt a League One tavalyi gólkirálya, Dom Ballard, miközben a West Bromnál bizonyíthat a Chelsea-ből eligazoló Jimmy-Jay Morgan.

Vélhetően csatlakozik hozzájuk a Belgiumban focizó Max Dean, akit az újonc Bolton szeretne megszerezni, és ott van még a Charlton tinédzsere, Micah Mbick is.

Egyikük se idősebb 22 évesnél. 7.

Kevésbé hajkurásszák a klubok a fiatal csodaedzőket Míg korábban egyértelmű trend volt, hogy tapasztalatlan, harmincas edzőkre bíztak csapatokat, ez kicsit visszaszorult, habár most is van rá példa, hogy edzőként zöldfülű, egykori sztárjátékos kap kispadot: az Arsenal-legenda Aaron Ramsey az Oxfordot irányíthatja.

Ilyen volt tavaly Jack Wilshere kinevezése is a Lutonnál, neki az idei szezon lesz a sorsdöntő, és véglegesítették a tavaly megbízott edzőként dolgozó James Morrisont is a West Bromnál.

Vannak aztán a lejjebb már bizonyított edzőreménységek: ilyen Michael Skubala, aki ugyan feljuttatta a Championshipbe a Lincolnt, de aztán elvitte a Bristol City, és biztosan sokan figyelik a szintén feljutott Cardiff fiatal sikeredzőjét, Brian Barry-Murphyt is.

A rutinos angolfoci-követők számára ismerős lehet Colin Kazim-Richards neve, ő most edzőként a Crawleynél kapta első megbízását, és ugyancsak a negyedosztályban találkozhatunk egy másik ismerős névvel: Alex Bruce, a millió klubnál megfordult Steve Bruce fia, aki a Rotherham kispadján ül majd.

De az edzőkeringő most kicsit alacsonyabb fordulatszámon pörgött, és a tőkeerősebb klubok is láthatóan inkább külföldről szerződtetnek edzőt.

Közülük a legnagyobb lutrit a League Two krőzusa, a Salford vállalta be, amely a volt maláj szövetségi kapitányt, az ausztrál Peter Cklamovskit szerződtette. 8.

Mire mennek a tavaly remeklő kiscsapatok?

A tavalyi idény egyik üdítő színfoltja volt, hogy kiscsapatok cáfoltak rá az előzetes esélyekre: már a Championshipben is borította a papírformát a Hull, bár őket túlzás lenne kiscsapatnak nevezni, viszont a League One-győztes Lincoln bátra ide sorolható.

Igaz, ők elvesztették az edzőjüket, aki házon belülről pótoltak, szóval az esélyek nem mellettük szólnak, de a Lincoln legalább egy elég tudatosan menedzselt klub, stabil anyagi háttérrel – mit szóljon akkor a League One-ba feljutott Bromley, ami leginkább edzője, Andy Woodmannek köszönhette sikerét, de itt jóval erősebb mezőnyben kell bizonyítania.

Hiszen nemcsak a bukott nagy klubok lesznek ott, mint a Leicester vagy a Sheffield Wednesday, hanem az új lendületet kapó Luton, az évek óta szerencsétlenkedő, de változatlanul ambiciózus Huddersfield, és a Tom Cleverley irányította Plymouth, amely szintén úgy tűnik, hogy megindulhat felfelé.

És akkor még nem is beszéltünk az olyan feltörekvő, újgazdag klubokról, mint a Stockport vagy a Milton Keynes Dons.

Miközben meg úgyis az lesz, hogy a most nem említett derékhadból írja valaki az idény nagy sztoriját.

Még az sincs kizárva, hogy a Bromley lesz az. 9.

Jó ötlet kirúgni a bajnokcsapat edzőjét?

A League Two legmeglepőbb sztoriját a frissen feljutott York City szolgáltatta a holtszezonban, miután három hónappal azután, hogy csapata megnyerte az ötödosztályt, kirúgta a sikeredző Stuard Maynardot, „eltérő jövőképre és irányvonalra” hivatkozva.

El lehet képzelni, milyen visszhangja volt ennek a lépésnek a szurkolók körében, bár a vezetőség mindent megtett, hogy együtt tartsa a csapatot, és még meg is erősítse azt.

Az biztos, hogy a negyedosztályban most nincsenek kiemelkedő favoritok, a liga egyébként is hagyományosan nehezen megtippelhető.

A mostani mezőnyből sem emelkedik ki senki, még a volt Manchester United-legendák irányította Salfordot sem predesztinálja semmire a beleölt pénz.

Hogy kikre érdemes figyelni?

A Grimsbyre feltétlenül, már csak azért is, mert ott dolgozik a liga talán legjobb edzője, David Artell.

Aztán a méretük, hátterük alapján minimum harmadosztályba való klubok, mint a Bristol Rovers és a Rotherham, amely Alex Bruce mellé elhozta klubigazgatónak a veterán Steve McClarent is.

És ott vannak az olyan feltörekvő csapatok, mint a tavaly biztatóan bemutatkozó Barnet.

Hosszú szezon lesz megint, és még az a Walsall is bírhatja a hajrát, amely kétszer egymás után eljátszotta, hogy repülőrajt után elszórakozta az idény második felét. 10.

Felpörgőben a kölcsönpiac Két héttel az átigazolási időszak vége előtt még javában zajlik a helyezkedés, jó pár elitklubos tehetségről tudni, hogy kölcsönbe kerül, és még nem dőlt el a sorsa.

Ráadásul ma már egyre több ilyen fiatal próbálkozik inkább külföldön, ahol nem egyszer nemzetközi kupában is játszhatnak, de azért így is lesznek, akik alacsonyabb osztályba kerülnek.

Érdemes lesz tehát figyelni, hová igazol a Chelsea tinédzser támadója, Shim Mheuka, miközben valószínű, hogy klubtársai közül a 17 éves szélsőt, Ryan Kavuma-McQueent a Portsmouth, míg az egy évvel idősebb középpályást, Reggie Walsht a Wigan hozhatja el egy évre.

Ami pedig már biztos: Divin Mubamát említettük fentebb, aztán visszatér a Birminghambe az angol U21-válogatott kapusa, James Beadle, és a Burnleyben szerepel majd a Manchester City középhátvédje, Max Alleyne.

Egy szinttel lejjebb pedig a Leicesterre érdemes figyelni, azon belül is a Brighton tehetséges szélsőjére, Harry Howellre, illetve a Sheffield Wednesday sem marad el, amely leszerződtette a Leeds tinédzser csatárát, Harry Grayt.

De ez a lista még sokkal hosszabb lesz, és szeptemberben már számos Premier League-tehetség bizonyíthat majd egy-két osztállyal lejjebb. ]]>