A kutyák több mint 14 000 éve vadásznak velünk, őrzik az állatállományt, az utóbbi időben pedig mellettünk kucorognak a kanapén.

Idővel rendkívül jól megtanulták értelmezni gesztusainkat és követni jelzéseinket .

A kutatók most úgy vélik, hogy a kutyák az egyik legnagyobb rejtély megválaszolásában is segíthetnek, abban: hogyan vált az ember az egyetlen olyan fajjá, amely képes a beszédre?

Faragó Tamás , az Eötvös Loránd Egyetem bioakusztikai kutatója közel két évtizede vizsgálja a kutyák hangkommunikációját.

A Horizon lapban részletesen bemutatott, uniós finanszírozású K9VocLearn projekt keretében csapatával azt kutatja, hogy a háziasítás megváltoztatta-e az ebek hanghasználatát, és hogy ez mit árul el a mi nyelvünk fejlődéséről.

Nem véletlen, hogy a kutyákat vizsgálják A kutatók azt nézték meg, elsajátították-e a kutyák a vokális tanulás alapelemeit – vagyis képesek-e hallás után módosítani a hangadásaikat.

Míg például a delfinek képesek erre, legközelebbi rokonaink , az emberszabású majmok vokális rugalmassága rendkívül korlátozott.

A kutyák viszont az önháziasítási hipotézis megértésében is kulcsszerepet játszhatnak, amely szerint az emberi evolúció során is a nagyobb fokú szociális tolerancia és az együttműködés terjedt el.

A kutyák rengeteg, az emberekéhez nagyon hasonló szociális kognitív készséggel és együttműködési képességgel rendelkeznek.

Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy a kutyák nagyon jó modellként szolgálhatnak az emberi evolúció ezen korai szakaszainak megértéséhez – magyarázza Dr.

Faragó Tamás.

Ha a nagyobb fokú szociális tolerancia a rugalmasabb kommunikációt is elősegíti, akkor a kutatók szerint a kutyák háziasításának vizsgálata azon evolúciós feltételek nyomára is elvezethet, amelyek végül lehetővé tették az emberi beszéd kialakulását.

A megoldás egyik kulcsa az lehet, hogy milyen mértékben változott meg a kutyák hangja vadon élő őseikéhez képest.

Egy 2023-ban végzett vizsgálat megállapította, hogy a farkasokhoz genetikailag közelebb álló kutyafajták a vonyításra nagyobb valószínűséggel válaszoltak vonyítással, míg a farkasoktól távolibb rokonságban álló fajták inkább ugatással.

A farkasokkal ellentétben a kutyák szinte minden helyzetben ugatnak.

Az Eötvös Loránd Egyetem kutatói úgy vélik, hogy ez a háziasítás közvetlen következménye, valószínűleg azért, mert a őseink azokat a kutyákat részesítették előnyben, amelyek hanggal tudtak riasztást adni.

Különleges vizsgálat A találó elnevezésű Budapest BARKS Lab (Behaviour and Acoustics Research for K9 Sounds) kutatói az eddigi legrészletesebb képet próbálják felvázolni a kutyák vokális kommunikációjáról.

Itt különféle érzelmi helyzetekben (játék, elválás, meglepő tárgyak) rögzítik a kutyák ugatását, nyüszítését, pulzusát és viselkedését, és azt vizsgálják, hogy a kutyák képesek-e megtanulni tudatosan képezni e hangok egy részét.

A cél nem az, hogy a kutyákat megtanítsák az emberi értelemben vett „beszédre”, hanem hogy kiderítsék, mennyire tudnak tudatos ellenőrzést gyakorolni a hangjuk felett.

Ahelyett, hogy túlságosan messzemenő következtetéseket vonna le a kutya viselkedéséből, Dr.

Faragó Tamás csapata valami konkrétabbat vizsgál.

Mégpedig azt, hogy képes-e megtanulni egy kutya, hogy egy jelre úgy nyüszítsen, ahogy azt izgalmában tenné – anélkül, hogy ott lenne az a labda, ami általában kiváltja ezt a hangot?

A vizsgálatban nem csak a nagymértékben vokális kutyák vesznek részt.

Sándor Sára , genetikus és képzett kutyaoktató elmondta: jelenleg van egy kutyájuk, aki alig ugat, de egy tréning során megértette a feladatot, és már imád jelre ugatni.

Hozzátette: az, hogy egy kutya természeténél fogva „beszédes”, nem feltétlenül jelenti azt, hogy jobban képes kontrollálni a hangját.

A sokat ugató kutyák ugatását inkább genetikai okok, érzelmi állapotuk vagy valamilyen külső kiváltó tényező okozhatja, nem pedig az, hogy tudatosan egy bizonyos hangot adnak ki.

A hangadás feletti ellenőrzés gyakorlása kétirányú: azt is jelentheti, hogy megtanulják, hogy csendben kell maradniuk, ha arra kérik őket.

A csapat tagjai eddig a saját otthoni kutyáikat vonták be a kiképzésbe, de hamarosan sokkal szélesebb körből fogják az önkéntes résztvevőket kiválasztani.

Egy, a korábbi Do As I Do Woof Challenge által ihletett polgári tudományos kihívás keretében világszerte arra kérik a kutyatulajdonosokat, hogy küldjenek be olyan hangfelvételeket, amelyeket egy laboratóriumban soha nem lehetne rögzíteni: elégedett sóhajokat, álmos szaglászásokat, valamint azokat a halk hangokat, amelyeket a kutyák elalvás közben adnak ki.

Mit jelent ez a számunkra?

A beszéd eredetének vizsgálatán túlmenően a kutatásnak gyakorlati haszna is lehet. „Az egyik lehetséges alkalmazási terület olyan intelligens eszközök kifejlesztése, amelyek a kutyák hangadása alapján képesek felismerni az érzelmeiket” – magyarázza Dr.

Sándor Sára.

A mesterséges intelligenciát már most is vizsgálják mint a hangadásból a kutya érzelmi állapotára való következtetés egyik módját.

A kutyák vokális kommunikációjának részletesebb tudományos megértése segíthet a gazdiknak abban, hogy felismerjék a félelmet, a stresszt vagy a frusztrációt, mielőtt a viselkedési problémák súlyosbodnának, javítva ezzel az állatok jólétét és erősítve az emberek és háziállataik közötti kapcsolatot.

De a leglényegesebb kérdés ennél sokkal távolabbra nyúlik vissza.

A kutyák évezredek óta az ember mellett fejlődtek, ezért az együttműködés és a tolerancia terén ugyanazokhoz a társadalmi nyomásokhoz alkalmazkodtak, amelyekről egyes kutatók úgy vélik, hogy az emberi nyelv kialakulását is elősegítették.

Ha a háziasítás révén a kutyák hangja rugalmasabbá vált, akkor ők jelenthetik az emberi beszéd kialakulása rejtélyének egyik hiányzó darabját.

Kapcsolódó Olyan képességet azonosítottak a kutyáknál az ELTE kutatói, amiről eddig azt hitték, csak embereknél jelenik meg Magyar kutatók bizonyították, hogy a kutyák még okosabbak, mint hittük.

The post Az emberiség legnagyobb rejtélyének megválaszolásában segíthetnek a kutyák first appeared on 24.hu .