A vadászat, illetve a vadásztrófeákkal való versengés a 19. században, illetve a 20. század első felében leginkább a fejlett országok felső tízezrének kedvelt szórakozása volt, a kalandokról szóló híreket, illetve az ezzel foglalkozó könyveket pedig embertömegek követték szoros figyelemmel.

A témában Magyarországon leginkább Kittenberger Kálmán (1881-1958) és gróf Széchenyi Zsigmond (1898-1967) neve ismert, hiszen a főleg Afrikába utazó, természettudományi íróként is aktív vadászok legalább két generáció a fekete kontinenshez fűződő viszonyát határozták meg.

José Fénykövi , azaz Fénykövi József neve ezzel szemben csak a vadászat világát igazán jól ismerők, valamint a zoológusok számára ismert, a Horthy-kor hajnalán Nyugat-Európába távozó férfi ugyanis legnagyobb sikerét csak a Kelet-Európát a világtól elválasztó vasfüggöny megszületése után aratta, így a róla szóló hírek egyáltalán nem jutottak el a Kárpát-medencébe.

Az 1891. február 11-én, egy tokaji zsidó családban született Fénykövi a Magyar Királyság egyik legfontosabb bányavárosa, Selmecbánya evangélikus gimnáziumában, majd az onnan rövid sétatávolságra lévő bányászati akadémián folytatta a tanulmányait.

Vallását itt sem titkolta, sőt, a tandíjtartozásait több szemeszteren át csak az Országos Magyar Izraelita Ösztöndíjegylet támogatásával tudta kiegyenlíteni.

A fiatal férfi végül bányamérnökké vált, és az intézmény tanársegéde lett, rövidesen kitört azonban az első világháború, ami mindent megváltoztatott. 1914 karácsonya előtt bevonult a hadseregbe, alig három hónappal később, a 10-es miskolci honvédgyalogezred tagjaként pedig 1915. március 17-én az orosz harctérre vezényelték.

Az ekkor már hadapródőrmesteri rangot viselő Fényköviről itt pillanatok alatt kiderült, hogy a hazájáért bármire képes, bátor katona, hiszen „az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért” egy hónappal később első osztályú ezüst vitézségi éremmel ismerték el.

A történet részleteit az Egyenlőség (1915. aug. 29.) írta meg: eszerint egyszer néhány emberével felkúszott az orosz állásokig, kikémlelte az oroszok ágyuelhelyezését, még támadás előtt berajzolta az ütegparancsnok térképébe, ugy, hogy egyetlen lövéssel az oroszok összes ágyui megsemmisültek.

Hamarosan vaskeresztre is felterjesztették, ezt azonban már nem kapta meg, mert a háború legnagyobb magyar sikerét jelentő gorlicei áttörésnél, május elején orosz fogságba esett, a következő öt évét pedig a többek közt magyarok ezreivel megtöltött krasznojarszki fogolytáborban töltötte.

Szekeres-Varsa Vera visszaemlékezése szerint a tiszti táborban nem uralkodtak épp jó viszonyok, a foglyok ruhái gyakran tetvesek voltak, egyszer tífuszjárvány tört ki, sőt, az élelmezés is el-elmaradt.

Fénykövi egy alkalommal épp ezért saját egy szem kockacukrát felezte meg a nő első férjével, aki szintén igyekezett vigyázni a társára.

The post A világ legnagyobb elefántjának kilövése tett világhírűvé egy magyar mérnököt first appeared on 24.hu .