A vereség okairól, a sokat mobilozó fiatalokról, a Tisza-kormány vártnál gyorsabb összeomlásáról és mozaikjobboldalizás értelmetlenségéről beszélt Orbán Viktor Kötcsén zárt ajtók mögött.

Ez úgy derült ki, hogy Orbán igeforrása, a Vadhajtások megosztott a Fidesz elnök beszédének hangfelvételét.

Az elhangzottak egy részét Orbán nyilvánosan is elmondta Kötcse másnapján a Bayer Show-ban, ilyen volt a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal leendő munkatársainak megfenyegetése is.

És Bayer vendégeként is elmondta a nézőknek, hogy a Tisza Brüsszel gyarmatává akarja tenni Magyarországot és összeszövetkeztek ellene, titkosszolgálati eszközöket is bevetve.

Ezekre most bővebben nem térnénk ki.

A kötcsei eligazítás egy sajátos felméréssel indult.

Orbán azt mondta, azt kérte a szervezőktől, hogy azokat hívják meg, akiket tavaly. „Akkor látjuk, hogy mekkora az élőerő veszteség.

És jelentem, az élőerő veszteség minden várakozást alulmúló.

Úgy látjuk, hogy 5 és 10 százalék között van.

Tehát akik tavaly itt voltak, azok 90 százalékukban ma is itt vannak”.

A választási vereség feldolgozásához a következő útmutatót adta: „Először is a halottakat el kell temetni, mert a földrengés már csak ilyen, ez egy földrengésszerű vereség, úgy kell eljárni, mint a földrengés idején szoktuk.

A halottakat el kell temetni.

A ténylegeseket ténylegesen, akik pedig elárultak bennünket, azokat meg a lelkünkben kell eltemetni.

Ha ezen túl vagyunk - ezek fájdalmas veszteségek, mert minden temetés fájdalmas, de át kell rajta esni -, akkor a sebesülteket el kell látni.

Ki kell menteni a romok alól és el kell őket látni.

Ha ezen is túl vagyunk, akkor a kárt fel kell mérni.

Ott vagyunk nagyjából itt.

És ha a kárt felmértük, akkor tervet kell készíteni a jövőre”.

A választási vereség okairól röviden akart beszélni, és leginkább csak azért, mert „itt érzek zavart az erőben”.

Szerinte el kell választani az elmúlt 16 év értékelését a választási vereség értékelésétől. „2010 és 24 között a választók jóváhagyták, amit csináltunk.

Ezt nem lehet utólag megkérdőjelezni. (…) Megengedni a baloldalnak, hogy a 16 évünket megkérdőjelezze, ez egy politikai marhaság.

Butaság, önsorsrontás és intellektuális silányság”.

A politikai feladvány, amibe belebukott a Fidesz Orbán szerint azt kell megtalálni, hogy mi volt más 2024 után, mint az előtte lévő kampányokban „Luxizás akkor is volt, amikor nyertünk.

A luxizásra vonatkozó vád akkor is volt, amikor nyertünk.

Akkor is volt simicskázás, amikor nyertünk.

Úgy is nyertünk választást, hogy mészárosoztak.

Úgy nyertünk választásokat, hogy végig korrupcióról volt szó.

Mégis nyertünk.

Olyan is volt, de megnyertük a választást, hogy a miniszterelnök öreg, kövér és fáradt.

Kellene egy fiatal is, változtatni kellene.

Ilyen is volt.

Mégis nyertünk.

Ha tehát ezek mellett tudtunk nyerni, akkor nem ezért veszítettünk.

Ezek nem feltétlenül jó dolgok, sőt bztosan nem, de nem ezért veszítettünk.” Az okok között talált egy nagy nemzetközi összeesküvést: „A választási vereségnek az az oka, hogy volt egy politikai feladvány, amit nem tudtunk megoldani.

A politikai feladvány az úgy hangzott, hogy 16 év kormányzás után kormányzati pozícióból, növekedés, gazdasági növekedés nélküli Európában, gazdasági növekedés nélküli hazai gazdasági környezetben korábban nem kormányzó kihívóval szemben Brüsszel zsarolása alatt német, francia és brit titkosszolgálati beavatkozás mellett a Soros-hálózattal szemben kormányzati pozícióból hogyan lehet választást nyerni?

Ez volt a feladvány.

Ezt kellett volna megoldani”.

Megvédte Orbán Balázst Aztán megvédte - az Orbán helyett is sokat kritizált - Orbán Balázst, akit ő nevezett ki kampányfőnöknek.

Itt még önkritikus is volt. „Hálával tartozunk az egyébként sokszor méltánytalanul és túlzó mértékben kritizált Orbán Balázsnak, hogy ilyen körülmények között, miközben senki nem tudta a választ a feladványra, elvállalta a kampányfőnökséget, hogy megpróbálja megtalálni a választ.

Jelentem, nem sikerült neki megtalálni.

De ennél van egy nagyobb baj is.

Mert mi van akkor, ha egy kampányfőnök nem találja meg a választ, és a helyére hozott kampányfőnök se találja meg a választ, itt a baj, akkor az elnöknek kell megtalálnia a választ.

De sajnos a miniszterelnök sem találta meg a választ.

Ezért nem nyertük meg a választást.

Ezért veszítettük el.” Nem volt gazdasági növekedés Egy konkrét okot is említett a vereségre: „Nem tudtuk, hogy hogyan kell gazdasági növekedés nélkül a mindennapi gazdasági életben, a fejlődés jelei nélkül, a mindennapi gazdasági életben jelentős számú társadalmi csoport számára nehezülő életkörülmények között hogyan lehet választás nyerni.

Nem találtuk meg a választ.

Ezért veszítettünk.” (Bayernél másnap a nem tudtukot nem tudtamra változtatta.) Az elrontott kampányról Orbán beszélt arról is, hogy milyen sok szinten volt elhibázott a kampány.

A stratégiai válaszuk a fenti feladványra az volt, hogy „a veszélyek korában élünk.

És ezért a biztonság mindent megelőz”.

Orbán nem mondta, de ezt lehetne rettegtetésnek fordítani, azt viszont mondta, hogy „a választópolgárok többsége ezt a választ nem fogadta el.

Vonzóbbnak találta az ellenfélnek a válaszát”. „Nem tudtuk megtalálni a választ taktikai szinten sem, ahol mi azt mondtuk, hogy a változás veszélyes.

Az ellenfél pedig bebizonyította, vagy legalábbis elhitette az emberekkel, talán ez a fontosabb megfogalmazás, hogy a változás jó, és a változás esélyt jelent.” „Aztán nem találtuk meg az itt ismertetett feladványra a kommunikációs választ sem, mert a válaszunk az volt, hogy a miniszterelnököt nem a szokásos rövid kampányba küldtük bele, hanem beleküldtük egy hosszú országjárós kampányba, de sajnos ez sem hozott eredményt.” „És nem találtuk meg a technológiai választ sem digitális polgári köröket hoztunk létre, de ez hatékonyságában messze elmaradt az ellenfél digitális képességeitől, tehát nem találtuk meg a technológiai várost sem.” „Tehát a választási vereségnek az az oka, hogy egy sajátos, nehéz politikai helyzetben egy nagyon nehéz feladványra nem találtuk meg a jó választ, sem a stratégia szintjén, sem a taktika szintjén, sem a kommunikáció szintjén, sem a technológia szintjén.

Ez a valóság.

Mi következik ebből?

Majd kell egy új kampánycsapat, aki megtalálja.” Aztán gyorsan le is zárta az önkritikus részt ezzel a fordulattal: „Most ha a vereség okairól folytatott vitákat követjük, akkor azt tudom mondani, hogy minden elhangzott már, ami egyáltalán elhangozhat.

De ha már minden elhangzott, akkor mi a fészkes fenéért beszélünk ennyit a választási vereségről?

Ahelyett, hogy az ellenfélről beszélnénk.

Az ellenfél be nem tartott ígéreteiről, az ellenfél gyenge pontjairól, az országról, arról, ami van, meg ami előttünk van.” A mobilizó fiatalokról De mielőtt a Tiszáról kezdett volna beszélni, még kitért a fiatalokra is, akik elutasították a Fideszt.

Orbán szerint szembe kell nézni azzal, hogy „belépett és a következő négy évben megint belép négy évnyi generáció, aki nem egyszerűen másképpen gondolkodik, mint mi, hanem akinek a felnevelkedése egészen más volt, mint a mienk”.

Orbán erről olvasott is angolszász szakirodalmat a nyaralása alatt, a lényeg, a mostani fiatalok nem játékalapú gyermekkorban nőttek föl, hanem telefon alapú gyermekkorban, egészen kicsi kortól elhagyták az emberi felnövekedés és felnevelődés addigi színtereit, a kis közösségeket és elhagyták a személyes érintkezést. „Ezek a fiatalok nem mást gondolnak, hanem máshogy van huzalozva az agyuk. (…) Ők rendszerszintű változásokat akarnak, két dolgot akarnak olyan változásokat, akármit is jelentsen az, hogy a világ igazságosabb legyen és gondoskodóbb.

És ha a politikában nem kapják meg azt az ajánlatot, ami szerintük a világot igazságosabbá és gondoskodóbbá teszi, a gondoskodóbb afféle kevesebb munkával jobban kell élni”.

Orbán szerint nem jutott el a fiatalokhoz semmilyen üzenetünk, „és a rossz hír, hogy ezeknek a típusú embereknek a száma a következő választáson magasabb lesz, mint most volt”.

Romfelmérés Orbán aztán tartott egy olyan helyzetértékelés hadvezérként, ami kevéssé lehetett lelkesítő.

Ő ezt a jobboldal hatalmi rendszerének állapotának felmérésének nevezte, és ebben Sulyok Tamásról és az alkotmánybírók egy részéről is úgy beszélt, hogy cserbenhagyták a Fideszt. . „Mi fölépítettünk egy nemzeti rendszert, amelynek a középpontjában a szuverén magyar állam állt.

Ennek védvonalai voltak.

A hatalmi rendszer az egy védvonal rendszer, van egy szándékot megtestesítő központi akarat, amelyet védvonalak vesznek körül.

Ennek a nemzeti rendszernek az első védvonala az maga az alkotmányos intézményrendszer volt.

Ezt a védvonalat szétverték.

Az elnök, aki ennek a védvonalnak fontos szerepe volt, elmenekült.

Az alkotmánybírók egy része, akik szintén ennek a nemzeti rendszernek a védvonalához tartoztak, első védvonalához, a Mérei-Szabó paktum eredményeképpen becstelenül átálltak.

Egy másik részét eltávolították, a becsületesebbjét és maradt egy-két becsületes ember, aki ott van, de már kisebbségben.

Ezért az alkotmányos védvonalunkból az elnök is és az alkotmánybíróság is kiesett.” A jogállamiság már nem fog számítani Ezen a ponton Orbán kiszólt, hogy szerint a jogállamiságra már nem lesznek tekintettel, ha visszatérnek. „Itt halkan csak annyit kell mondani, mert nem erről szól most ez az előadás, hogy ellenjavallt minden alkotmányos okoskodás, nekünk csak annyit kell magunk között rögzíteni, hogy ezeket mind úgy fogjuk kitenni, ahogyan kitették az elődjeiket.

Ez nem egy nehéz feladat, mert a cselekvési terünket az ellenfelünk kitágította.

Mert ha mindent csak jogállamilag csináltak volna, akkor most szűkebb lenne a visszacsinálás lehetősége.

De miután jogállamisági kereteket szétrúgták, ezért szabad a párt.

Csak szavazattöbbség kell hozzá, meg erős szív, meg erős elszántság.

Utóbbi az van, szavazatról meg majd mindjárt beszélünk.” Megszűnt egy intellektuális hátország Visszatérve Orbán állapotfelmérésre, amiből kiderült, hogy a gondosan felépített szellemi hátterük romokban van: „A jobboldal hatalmi rendszerének második védelmi vonala az a civil elemekből állt.

Ide tartoztak az alapítványok, kutatóintézetek, egyetemek.

Ezeket fölszámolták.

Ez a védvonal nincsen többé.

Nem volt nehéz dolguk a fölszámolással, mert egy kompromisszumos megoldást hoztunk létre.

Ennek a vitáját most nem idézem föl, mert korábbi kötcsei találkozókon többször is beszéltünk róla, hogy mi ezeket az intézményeket nem privatizáltuk.

Tehát mi nem hoztunk létre magánegyetemeket, hanem közérdekű alapítványi egyetemeket hoztunk létre, és miután közérdekűek, sajnos nem áll módunkban megkérdőjelezni a kormánynak azt a jogát, hogyha kétharmad van, akkor ezt visszacsináljuk.

De mindegy, hogy ezt most le kell-e nyelnünk jogilag vagy nem, a lényeg most az, ez a védvonal nincs.

Megszűnt emberek százainak állása, megszűnt egy intellektuális hátország, itt megszűnt egy hatalmas beszélő fejeket magába foglaló médiaképes világ.

Ezek mind-mind elvesztek, és egzisztenciálisan felszámolták őket.” Arról, hogy a fideszes média finanszírozása összeomlott, csak röviden beszélt: „Harmadik védvonala a jobboldal hatalmi rendszerének az a média.

Óriási technológiai változás megy, amely nemcsak a nemzeti médiát tizedeli, hanem a teljes médiavilágot alakítja át jobb és baloldalon egyaránt, és ez nagyon komoly kihívás azoknak, akik ezt a szakmát művelik.” A mentelmi jog oda „A negyedik védvonala a jobboldal hatalmi rendszerének a politikusaink személyes védettsége volt.

Ez megszűnt.

A politikusainkat magamat is beleértve talán szerénytelenül, de miután negatív kontextusról van szó, ezért tán helyesen, első helyen említve, semmi sem védi.

A mentelmi jog az az intézmény, amit az elmúlt néhány száz évben használtak arra, hogyha az egyik politikai tábor a másik politikai tábor politikai embereit ki akarja csinálni, akkor a mentelmi jog intézményén keresztül ez elé korlátokat állítanak.

De a mentelmi jog az kétharmadhoz van kötve, az meg most odaát van, ezért gyakorlatilag minden politikusunk védtelen.

És mindegyikre vadásznak is, attól függően, hogy milyen szerepet játszott.

Ezért elsősorban rám vadásznak, de vannak itt még néhányan, akik ebben a vadászparkban vannak.

Ez a realitás, amivel számot kell vinni, és ez a védvonal nem fog bennünket megvédeni.

Ezért a politikusok jóval tudják, hogy nem csak sikerből áll az élet, hanem van ilyen is.” Mi van a NER-milliárdosokkal? „A következő védvonalelem az a jobboldali hatalmi rendszer anyagi alapjainak a kérdésköre.

Most azt tudjuk mondani, hogy minden keresztény nemzeti elkötelezettségű üzleti csoport támadás alatt van, ezek a védvonalak csak részlegesen vagy egyáltalán nem működnek.

Na, ez az, ami elveszett. ” Mi maradt? „Ami van, az a következő.

Először is van az úgy hívnak, hogy Fidesz, és van, amit úgy hívnak, hogy Mi Hazánk.

Van két pártja a jobboldalnak, mind a két párt mögött van frakció, mind a két párt mögött van alapítvány, mögötte költségvetés, nem kevés, sok, sok és adatbázis, ami a politikai munkának a kiindulópontja.

Van ezen kívül az európai képviselői rendszer, a képviselőink és az ő kapcsolatrendszere, van még az önkormányzatok rendszere, vannak a megmaradt túlélő és önmagukat reményeink szerint ügyesen átszervező médiaműhelyek rendszere és vannak a harcosok”.

A 7 pontos visszatérési terv Orbán szerint ahhoz, hogy ellenzékből ismét kormányra kerülhessenek, hét lépést kell megtenni.

Ezt hét lépésben kell elvégezni. 1.

Romeltakarítás, ezen nagyjából túl vagyunk. 2.

Leltár, hogy mi marad?

Ezen is nagyjából túl vagyunk. 3.

Stabilizáló döntések a szervezeteinkben. 4.

Stabilizálni kell a jobboldali szavazók körében a pozícióinkat. 6.

Meg kell szerezni a társadalmi többséget a közvéleményből.

Ettől most nagyon messze vannak. 7.

A társadalmi többséget át kell fordítani szavazattöbbséggé.

Ez az utolsó feladat, ez a hetedik.

A sorrend bármilyen megsértése súlyos következményekkel jár.

Igen, ötödik pont nem volt, ezt vagy kivágták a felvételből, vagy Orbán átugrotta.

A Fidesz elnök azt is felvázolta, hogyan omlik majd össze a kormányzás: „Első helyen az önkormányzati csődök következnek majd.

Második helyen az agrárcsődök következnek.

Harmadik helyen a KKV csődök, negyedik helyen a nyugdíjasok problémái, és összességében a végén egy teljesen leblokkolt és makrogazdasági mutatóiban is megrendült gazdaság.

Ez a forgatókönyv, ami előtt állunk.

Nem azért, mert kívánjuk, nem azért, mert mi idézzük elő, mert sajnos ezt ha akarnánk se tudnánk előidézni, ráadásul nem is akarunk rosszat hazánknak, egész egyszerűen ez a folyamatok előre jelezhető dinamikája.” Korrupció az nem volt Azt is mondta, hogy ki fog derülni, hogy „korrupciót kiáltottak mindenhol, de nincs.

Egymás után fogjuk megnyerni a tereket.

Ezt a kormányt én vezettem.

Ebben a kormányban nem voltak korrupciós ügyek”.

Orbán szerint nekik az a feladatunk, hogy „az első számú téma a magyar közbeszédben a gazdaság legyen.

Minden vita, ami a gazdaságról szól, jó, és minden, ami nem a gazdaságról szól, az nekünk rossz.

Tehát azért is keltünk a kelleténél gyengébb benyomást vagy a valóságosnál gyengébb benyomást, mert komolyan vesszük a miniszterelnököt.

Tehát van egy magyar hagyomány.

A magyar emberek úgy tudják és a magyar újságírók is, még a magyar jobboldali újságírók is, hogy a miniszterelnök per definíció nem komoly ember.

Ezért amit mond, azzal kell foglalkozni.

Micsoda hülyeség!” Ezt elég hosszan fejtegette, és tanácsokat is adott az újságíróiknak/szakértőiknek: „Miniszterelnököt nem szabad komolyan venni, mert össze-vissza beszél.

Minden nap van egy színházi előadás, pont annyi figyelmet is érdemel.

Ezzel szemben itt van a valóság, arról meg beszélni kellene.

Azt javaslom tehát a saját médiaembereinknek, tanácsadóknak, szakértőknek, újságíróknak, hogy próbálják magukat hozzáigazítani az új helyzethez.

Nincs jelentősége annak, hogy mit mond a miniszterelnök.

Egyetlen dolognak van jelentősége.

Mi történik?

Az történik, hogy 700 forint a gázolaj, az egy valóság.

Az, hogy az agrárium tönkrement és nincsen semmilyen segély.

Az, hogy a forint árfolyama az megerősödött és az exportra termelő kis és középvállalkozók semmilyen támaszt nem kaptak.

Ez a való, erről kéne beszélni.

Nem arról, hogy a megyei közgyűléseket majd fölszámoljuk.

Ugyan, és még hagyjuk is, erről beszélünk.

Segítjük őket.

Azzal, hogy nem vagyunk elég okosak és dörgöltek, segítjük őket.

Ezt nem kéne csinálni.

No, summa.” A mozaikjobboldalról Végül a mozaikjobboldalról, amit Békés Márton dobott be, és emlegette eddig áhítattal a fideszes közeg. „Semmi értelme spekulálni a jobboldalon belüli különböző arányokról.

Semmi értelmét nem látom úgy beszélni mozaikellenzékről, hogy nem tisztázzuk, hogy a szavak mit jelentenek.

Most látom, hogy divatos ez a szó.

Vagyunk itt, akik már láttunk mozaikképet, ugye?

Tehát mozaikkockának önmagában semmi értelme nincs.

Minden mozaik egy képhez tartozik, és ezek a mozaikkockák össze vannak illesztve.

Rendezetten, fegyelmezetten, jól illeszkednek, hogy megtartsák a képet.

Ez a mozaikkép.

A mozaik az nem szétesettséget jelent, meg különbözőséget, meg szétválást.

Pont fordítva fegyelem, összehangoltság, összeműködés.

Mindig is mozaikközösség volt a jobboldal.

Mi itt a jobboldalon csinálnánk egy tesztet, ezt írásban is meg tudnám támasztani, csak három dologban értettünk mindannyian egyet, csak háromban.

Az egyik, hogy a hazának szuverénnek kell lennie.

A második, hogy szabadság nélkül nincs élet.

S a harmadik, hogy az örökség meg a hagyomány, amit kaptunk, az érték, amit tovább kell vinni és arra kell építeni.

Ebben a három dologban értünk el.

Minden másban nem.

Minden másban biztosan van közöttünk valaki, aki a gazdaságról, a szociális igazságról, a vagyonról, a vállalkozásokról, az adórendszerről, a külpolitikában biztos mást gondol, mint a többiek.

Mindig is mozaikközösség voltunk.

És mindig azt az embert kerestük, ez volt az elnökünk, akinek az volt a dolga, hogy a három elvet tiszteletben tartsa és az összes kis mozaikkockát úgy illessze össze, hogy abból egyensúly legyen és egy kék, akcióképesség és győzelem.

Ez volt a munkám.

Most utoljára nem sikerült, ilyen van.

De ettől még ez a feladat.

Nem szétszaladni és a mozaikkockákat széthajigálni.

Hogy lesz abból mozaikkép?

Úgyhogy ezt hagyjuk abba, azt javaslom.

Esetleg beszéljünk értelmesen.

Ha bevezetünk egy szót, akkor tisztázzuk, hogy mire gondolunk, mert egyébként az ellenfél fogja magyarázni.

És abból nem fogunk jól kijönni.

És ahelyett, hogy megújulásról beszélnénk, majd ők beszélnek a mi széthullásunkról.

Micsoda marhaság ez!

Úgyhogy mindenkinek azt javaslom, hogy nyelvileg átgondoltan és összességében az együttműködés iránya próbáljon beszélni arról, hogy hogyan érdemes a jobboldalnak szerveződnie.” Azt közölte, hogy „a Fidesz a nemzeti ellenállás vezető ereje ma a Fidesz, és úgy látom, hogy az is marad. „Ebben a pillanatban csak egyetlen olyan helyet látok, ahol van tudás, szervezettség, erőforrás, vezetés, parlamenti képviselet, ahonnan egyáltalán ezt a nemzeti állást meg lehet csinálni.

A Fidesznek meg azt kell megértenie, hogy az a tény, hogy a nemzeti ellenállásnak ő a vezető ereje, az nem jelent kizárólagosságot.

És aki ezt így értelmezi, akkor azonnal rá kell ütni a kezére.

Az felelősséget jelent.

Mindenkit támogatni kell.

Az a lényege, a Fidesznek az a dolga, hogy aki az önkény ellen hajlandó felemelni a hangját és hajlandó harcolni, azt nemzeti alapon, még a baloldalt is ideértve, azt támogatni kell, és aki egy másik jobboldali csoport ellen harcol, azt tilos támogatni.

Egy fillért nem lehet adni, semmilyen erőforrást nem lehet neki adni, mert az kártékony.

Orbán a végén bedobott egy jóslatot is a gyors gazdasági összeomlásról: „Ami jön az ősszel is, amiről még két mondatot mondanom kell, az az, hogy a kormányzati felelősség elől való menekülés lehetőségei korlátozottak, a gazdaság szereplőitől kapott információk szerint biztosnak mondhatjuk, hogy ha valami csoda nem történik, a gazdaság az falnak megy.

Ennek eredményeképpen a kormány dezintegrációja sokkal gyorsabb lesz, mint