Az elmúlt években a vállalati kockázatkezelés fókusza látványosan eltolódott a kiberfenyegetések irányába.

Naponta olvashatunk váltságdíjat követelő támadásokról (ransomware), adatszivárgásokról, informatikai rendszerek leállásáról vagy éppen online csalásokról.

Könnyen kialakulhat az a benyomás, hogy a digitalizáció korában ezek váltak a vállalatok első számú veszélyforrásává.

A valóság azonban ennél árnyaltabb.

A kiberkockázatok nem váltották le a hagyományos kockázatokat, hanem sajnos még egy új dimenzióval bővítették azokat.

Egy gyártó vállalatnak ma ugyanúgy számolnia kell egy tűzesettel, géptöréssel vagy egy felelősségi kárral, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt.

Emellett azonban megjelent egy olyan kockázati kategória is, amely nem az épületet, a gépsort vagy a készletet veszélyezteti közvetlenül, hanem az adatokat, az informatikai rendszereket és végső soron az üzletmenetet.

A kérdés ma már nem az, hogy a vállalatokat fizikai vagy digitális veszélyek fenyegetik-e, hanem az, hogyan lehet ezeket együtt kezelni.