„Egészen magas szintről” volt olyan elvárás, hogy az uniós projektek menjenek – egyebek mellett erről beszélt a hivatali vesztegetés miatt két éve folyó korrupciós óriásper egyik vádlottja a hétfői tárgyaláson ismertetett korábbi, ügyészségen tett vallomásában.

A VI. rendű vádlott, K.

N., aki a 25 milliárd forintnyi uniós és hazai támogatást érintő kenőpénzes ügy idején a pénzügyminisztérium ellenőrzéseket végrehajtó egyik munkatársa volt, ma a bíróságon is azt mondta, voltak olyan esetek, amikor „pályázóbarát elbírálás kellett”.

Erről a fogalomról aztán Oláh Gaszton bíró, az ügyész és a védő is visszatérően kérdezte K.-t. „Kifejezetten az volt az elvárás [a minisztériumban], hogy el kellett fogadni szabálytalan pályázatot is?” – kérdezte Oláh Gaszton.

K. erre azt mondta, hogy volt ilyen, „főleg év végén, akkor, amikor el kellett számolni az EU felé, hogy pörögjenek gyorsan a pénzek”.

A vádlott szerint volt ugyanakkor ellentétes jellegű irányított ellenőrzésre utasítás is: „volt, hogy hibát kellett keresni”.

Azt is mondta, hogy egy-egy ellenőrzésre általában két nap felkészülési időt szántak, de „voltak kényes ügyek”, amikor nem két nap volt a felkészülés, akár hónapokat is foglalkoztak egy-egy olyan esettel.

Bizonyos alkalmakkor akár minisztériumi osztályvezetők is részt vettek ellenőrzéseken, így történt ez annak a két ügynek az egyikében is, ami miatt őt bíróság elé állították.

N. azt is mondta, egy támogatott projekt ellenőrzése eleve arra irányul, hogy a szabálytalanságokat keressék az ellenőrök, de a pályázóbarát ellenőrzés olyan, hogy „ha nincs hiba, nem fogunk csinálni”.

Amikor konkrét példát kértek tőle, azt mondta: ha egy dokumentum, például egy számla az ellenőrzés során nincs a pályázati dokumentációban, de ott van az ellenőrzött cég székhelyén, csak például egy másik helyiségben, akkor az ellenőr úgy is dönthet, hogy vár, amíg azt odaviszik – ez a „pályázóbarát” hozzáállás –, és úgy is dönthet, hogy azonnal hiánypótlást rendel el.

Jelentheti-e egy pályázóbarát hozzáállás azt, hogy az ellenőr kifejezetten szemet huny szabálytalanságok fölött? – kérdezte a bíró, de a vád szerint egy 2019. decemberi kecskeméti és egy 2020. januári tarnabodi ellenőrzésért a fővádlott K.

T.-től kenőpénzt kapó K.

N. szerint az, hogy ő pályázóbarát ellenőr hírében állt, csak azt jelentette, hogy „nem tolok ki senkivel, csak azért, hogy magamat szórakoztassam”.

Amikor irányított ellenőrzésre kapott utasítást, tudta-e, hogy kormánytisztviselőként kötelessége megtagadni a hivatali visszaélésre irányuló utasításokat? – erre a kérdésre is választ várt Oláh Gaszton, amire K.

N. azt felelte, hogy tudta.

Jelezte-e a feletteseknek, hogy ilyen visszaélésre utasítják, hangzott az újabb kérdés, de K. válaszaiból az derült ki, hogy aki ilyenért szót emelt, az akár az állását is kockáztatta. – Inkább bűncselekményeket kezdtek elkövetni? – Nem, ezt nem mondtam.

A határon belül maradtam, hogy ne kerüljek bajba.

De írásban soha nem tette szóvá, hogy milyen, szerinte aggályos utasításokat kaptak.

Volt azonban olyan vezetői utasítás, ami a saját mércéje szerint is szabálytalan lett volna, három olyan esetre emlékszik, amikor szerinte szabálytalanságokra akarták kötelezni, mondta a bíró kérdésére.

Végül távozott is a minisztériumból 2020 elején, később ő maga is pályázatírással kezdett foglalkozni.

Azt tagadta, hogy bárki kérte volna a két ellenőrzés bármelyikében arra, hogy törvénytelenség fölött szemet hunyjon, és azt is, hogy ezért pénzt kapott volna az I. rendű vádlott K.

T. kérdésére is elmondta, aki ezután azt kérdezte, hogyan történt 2023 nyarán K.

T. ügyészségi kihallgatása, az került-e a jegyzőkönyvbe, amit mondott (K.

N. szerint „volt olyan, ami kimaradt, kicsit kivonatolva volt a jegyzőkönyv”), amit egy eljárásjogi vita követett az ügyész és a védő között arról, miért nem volt újabb kihallgatás, de közben K.

T. már arról kezdett beszélni, hogy a tarnabodi projektek „mind mintaprojektek voltak, Pintér Sándor és a Máltai Szeretetszolgálat pilot projektjei voltak”, megkérdezte, ez most nyomozati bírósági szakasz-e az ügynek, illetve a megszólalásai során többször felemlegette Fürcht Pál nemrégiben távozott nyomozó főügyészségi főügyész nevét.

Oláh Gaszton bíró többször is rászólt, hogy fejezze be a felszólalását, és amikor nem volt erre hajlandó, ismét kivezettette a tárgyalóteremből – a két éve kezdődött büntetőper során ötödször –, majd a bíróság épületéből is távoznia kellett.

N. vallomásából az is kiderült, hogy bár az uniós projektek lezárása után mindig két ellenőr tartott helyszíni szemlét, az ellenőrzés érdemi részét, például a jegyzőkönyv vezetését csak egy ellenőr csinálta, a másik csak azt kontrollálta, hogy a jegyzőkönyvbe valós adatok és tények kerüljenek.

A vádlott mindvégig kitartott ártatlansága mellett, azt mondta, a perben tudta meg, hogy alkalmanként 3 millió forintért lehetett olyan tanúsítványokat venni illegálisan, amik hiánya miatt ő később, amikor már nem minisztériumi dolgozó volt, hanem pályázatíró, sok száz millió forintot bukott, de „ha tudtam volna róla, akkor sem lett volna rá hajlandóságom, hogy ilyet kérjek”.

Gyorstalpaló: mi ez az ügy?

Az 54 magánszemély vádlott ellen indult, cégekkel együtt már 79 vádlott ügyében folyó büntetőper 2024 őszén indult az úgynevezett előkészítő ülésekkel, azokon kilenc vádlott ismert be a bűnösségét és fogadta el az ügyészség úgynevezett mértéke indítványát.

A bírósági tárgyalásos szakasz idén szeptemberben kezdődött a vádlottak tanúvallomásával, de eddig csak a VI. rendű vádlott élt a vallomástétel jogával, K.

T.-nek például négy napja is volt arra, hogy megszólaljon, de csak két kivezettetés lett belőle.

A „széles körben kiterjedt korrupciós bűncselekmény gyanújával” kapcsolatos első hír 2022. április 20-án jelent meg, amikor a Pénzügyminisztérium igen szűkszavú közleményben bejelentette, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség hivatali vesztegetés elfogadása bűntette és más bűncselekmények gyanúja miatt őrizetbe vette a tárca három pályázatkezelő munkatársát.

Néhány nap múlva kiderült, hogy a Miniszterelnökség egy főosztályvezetője és egy pénzügyminisztériumi helyettes államtitkár is érintett lehet az ügyben.

A nyomozás során a 2015-2022 közötti időszakból több mint 300, részben uniós finanszírozású, részben hazai költségvetési forrásból finanszírozott pályázatot vizsgáltak meg, és az ügyben akkora az iratanyag – nagyjából 100-120 ezer oldalnyi –, hogy a bírósági informatikai rendszer lefagyott, amikor megpróbálták feltölteni; csak a vádirat mintegy 400 oldalas.

Az ügyészség szerint az ügy főbb szereplői egymás között tolvajnyelvet használtak, különféle álnéven vagy becenéven emlegették a többieket: Kékszakáll, Pumukli, Pulykahusi, Faszfej, Okos madár, Kudlik Juli és Görögsali.

A másodrendű vádlott az Öreg, a harmadrendű vádlott a Kedves álnevet kapta, a helyszíni ellenőrzéseket Gestapónak nevezték.

Az I. rendű vádlott a konspiráció részeként butatelefont is beszerzett, amit évente cserélt; ügyészségen tett egyik, később visszavont, illetve módosított vallomása szerint azt hitte, az ilyen telefont nem lehet lehallgatni.

A hivatali vesztegetés elfogadása és más bűncselekmények miatt indult perben múlt hétfőig úgynevezett előkészítő ülések folytak, aki azon elismerte a bűnösségét, azt az ügyészség úgynevezett mértékes indítványa alapján ítélték el.

Az eljárás, ahogy írtam, 54 magánszemély vádlott ellen indult, akik közül kilencen éltek ezzel a lehetőséggel, így a vádalkut kötött XVIII. rendű vádlottal, H.

A.-val együtt eddig tíz embert ítéltek el az ügyben jogerősen.

A per azért folyik most már 79 vádlott ellen, mert januártól változott a cégekre vonatkozó büntetőjogi szabályozás, így ez évtől a gazdasági társaságok is vádlottak a perben. ]]>