Három évtizede fekszik a hóban a „Zöld bakancs” néven ismert holttest, nem messze az Everest csúcsától.

Az 1996-ban elhunyt indiai hegymászó által viselt neonzöld lábbeli azóta számos hegymászó számára szolgált útjelzőként a világ legmagasabb csúcsára vezető úton.

A BBC azt írja , India elkötelezett a test hazaszállítása mellett, és az akciót mihamarabb, ha lehet, már szeptemberben megejtenék.

A rendkívül összetett és kockázatos küldetéshez most egy speciális, magashegyi mentőcsapatot keresnek.

Kicsoda „Zöld bakancs”?

Feltételezések szerint a holttest – amely egyike annak a több száz holttestnek, amelyeket a hegyen hagytak, és amely talán a leghíresebb mind közül – a 48 éves Dorje Morup őrvezetőé.

Az India és Kína közötti határ nagy részét őrző Indo-Tibeti Határrendőrségnél dolgozott, és munkája révén nem volt ismeretlen számára a himalájai túrázás.

Morup a határrendészet hatfős expedíciójának tagjaként indult csúcstámadásra.

A többség a nepáli oldal felől próbálja meghódítani az Everestet, Morup és társai azonban történelmet akartak írni: ők lehettek volna az első indiai expedíció, amely a jóval veszélyesebb kínai oldalról jut fel a csúcsra.

Hárman hóvihar miatt visszafordultak, Morup és két társa azonban tovább haladtak, egészen a 8849 méteren lévő csúcsig.

Szerencsétlenségükre, ereszkedés közben egy hóvihar csapott le rájuk, és mindhárman életüket vesztették.

Kettőjük földi maradványait soha nem találták meg, a harmadik holttest – „Zöld bakancs” – azonban azóta ott fekszik a hóba fagyva, mintegy 8500 méteres magasságban.

Évekig úgy vélték, hogy a „Zöld bakancs” az expedíció egy másik tagja, Tsewang Paljor lehet.

Az 1996-os expedíció túlélőinek beszámolói, valamint a hegymászókkal folytatott utolsó rádiókapcsolat helyszíne alapján azonban a hatóságok ma már úgy gondolják, hogy a maradványok valójában Moruphoz tartoznak.

Több nehezítő tényező is van Az Indo-Tibeti Határrendőrség sosem feledkezett el Morupról: halála óta tervezik, hogyan hozhatnák haza bajtársuk földi maradványait.

A hegyen életüket vesztett hegymászók holttestének lehozatala azonban rendkívül veszélyes és embert próbáló feladat, ezért ez még az elmúlt évtizedig is ritkaságnak számított.

Sok holttest – köztük Morupé is – az úgynevezett halálzónában található, ahol a hőmérséklet akár mínusz 40 Celsius-fokig is süllyedhet, az oxigénszint pedig mindössze a tengerszinten mérhető érték körülbelül egyharmada. „Az időjárás és a hóviszonyok döntő fontosságúak lesznek” – mondta a neves nepáli hegymászó, Tshiring Jangbu Sherpa , aki korábban több hasonló mentőakcióban is részt vett. „Az északi oldalon kevesebb a hasadék, ugyanakkor veszélyesebb.

Ha a nepáli oldalról történik valami baj, helikopterrel gyorsan kimenekítik az embert.

A kínai oldalon azonban nincs ilyen lehetőség” – nyilatkozta a BBC Hindinek.

A hegycsúcs kínai oldala – ahol a „Zöld bakancs” holtteste is található – meredekebb, és nem rendelkezik a déli oldalhoz hasonló kiépített infrastruktúrával, ami tovább nehezíti a mentőakciót.

Még a kedvezőbb tavaszi időszakban is rendkívül nehéz lehozni onnan egy holttestet, az ősszel pedig, amikor az időjárás kiszámíthatatlanabb, még inkább.

Ez az egyszerű oka annak, hogy ennyi éven át ott maradt.

Legalább 10–12 olyan hegymászóra lenne szükség, akik képesek feljutni a csúcsra, már csak azért is, hogy rögzítsék a köteleket, amelyekkel el lehet jutni addig a pontig – mondta Pemba Ongchu Sherpa hegymászóvezető. „Zöld bakancsot” ezt követően fizikailag le kell juttatni arra a magasságra, ahová már helikopterrel – vagy akár jakokkal – el lehet érni, majd onnan a repülőtérre kell szállítani.

Ehhez szintén rengeteg emberi erőforrásra van szükség.

A serpák szerint a jégbe fagyott, mászófelszerelést viselő holttestek súlya gyakran többszöröse egy átlagos férfi súlyának, ráadásul sokszor nehezen mozdítható, természetellenes helyzetben fagynak meg, ami még veszélyesebbé teszi a lehozásukat a nehéz terepen.

Az is problémát jelent, hogy ahogy alacsonyabb magasságba kerülnek, a maradványok olvadni és bomlani kezdhetnek.

Dorje Morup leszállítása tehát felettébb kockázatos vállalkozás lesz a meredek, sziklás terepen.

Kuntal Joisher indiai hegymászó szerint a holttesttel való leereszkedés kezdete lesz a legnehezebb és az első ezer méter is hatalmas kihívást jelent majd. „A legfontosabb, hogy egy holttest miatt ne tegyük kockára a serpák életét” – fogalmazott Joisher.

Várják a jelentkezőket A felsoroltak miatt a mentési akció rendkívül költséges lehet: szakértők szerint még a legegyszerűbb esetek is 40–80 ezer dollárba (12,5–25 millió forintba) kerülnek, ami a legtöbb család számára megfizethetetlen összeg.

Éppen emiatt bevett szokás, hogy a helyi csapatok a hegy egy kevésbé szem előtt lévő részére helyezik át az elhunytakat.

Így történt például Francys Arsentiev esetében is, akit az Everest „Csipkerózsikájaként” emlegettek: a hegymászónő holttestét 2007-ben, csaknem egy évtizeddel a halála után helyezték át a hegy egy eldugottabb pontjára.

Az akciót finanszírozó Indo-Tibeti Határrendőrség azonban azt szeretné, ha Morup holttestét már szeptemberben visszaszállítanák Indiába, ezért olyan hegyimentő serpacsoportokat keresnek, amelyek vállalnák a feladatot.

Ha sikerül hazaszállítani, DNS-vizsgálatnak vetik alá a maradványokat.

Amennyiben a teszt megerősíti, hogy valóban Morupról van szó, a földi maradványokat átadják a családjának.

Morup felesége a BBC-nek azt mondta, bár az expedíció előtti éjszakán rossz előérzete támadt, hogy soha többé nem látja a férjét, azóta sem adta fel a reményt, hogy a férfi egyszer hazatér.

Mint mondta, azért is esik nehezére elhinni, hogy férje meghalt, mivel nem látta a holttestét.

The post 30 év után hamarosan lehozhatják az Everestről a hegy leghíresebb holttestét first appeared on 24.hu .