A 19. század második felében Magyarországon is, akárcsak Európa nagy részén, felvirágzott a kulturális élet, melynek keretében új színházakat és múzeumokat is alapítottak.
Ez Magyarországon egybeesett a dualista államberendezkedés utáni nemzeti „felíveléssel” is, a kor magyar politikai és kulturális elitje fontosnak tekintette a magyar kultúra felkarolását és külföldre propagálását is.
Az Iparművészeti Múzeum ötlete egészen 1864-ig nyúlt vissza, és Rómer Flóris bencés szerzeteshez, a kor tudományos életének egyik meghatározó szereplőjéhez fűződik.
Az ötletet hamar felkarolta Pulszky Ferenc régész és műgyűjtő is, aki 1866-ban tért haza a forradalom leverése utáni száműzetéséből.
Az elképzelést rövidesen tett követte: az Országgyűlés 1872-ben jelentős összeget szavazott meg iparművészeti tárgyak vásárlására, a gyűjtemény magját 1873-ban, a bécsi világkiállításon beszerzett műtárgyak képezték, így ebben az évben hivatalosan is létrejött a Magyar Iparművészeti Múzeum.
Visszafogott költségvetés Ekkor még világszinten csak két iparművészeti múzeum létezett: egy Londonban és egy Bécsben, így a magyar kezdeményezés mindenképp úttörőnek számított.
Az új múzeumnak azonban még nem volt saját épülete.
A kollekciót 1877-ig a Magyar Nemzeti Múzeumban őrizték, majd ebben az évben az Andrássy úton találtak neki új helyet, az újonnan épített Műcsarnok épületében (ma Régi Műcsarnok).
A gyűjtemény magját a Magyar Nemzeti Múzeumból „áthelyezett” régiségek, illetve a bécsi, párizsi és amszterdami világkiállításokon beszerzett műtárgyak képezték.
Később a Herendi és a Zsolnay porcelángyárak ajándékai is a gyűjteményhez adódtak.
A gyarapodó gyűjtemény azonban rövidesen kinőtte a Műcsarnok épületét is, ehhez hozzájárult, hogy hamarosan iparművészeti képzés indult, melynek szintén a Műcsarnok adott helyet.
Ezért új épületre volt szükség.
Az új múzeumépülethez a magyar kormány méretes telket biztosított az Üllői úton, majd pályázatot írt ki az épület tervezésére.
A pályázat a lehető legszűkszavúbb volt, legfontosabb elemként a „visszafogott költségvetési tervezést” határozták meg a résztvevőknek: a tervezetekben a takarékosság lehetőleg szem előtt tartandó, minthogy a megnevezett intézetek ideiglenes helyiségeinek mostani bérösszege tőkésítve 400 000 forintot tesz ki, ez az összeg tehát a tervezésben kiinduló pontul szolgáljon.
A befutó végül a Lechner Ödön és Pártos Gyula által benyújtott, kissé meghökkentő fantázianevű „Keletre magyar!” pályázat lett.
Ez jól illeszkedett a korban divatos turanizmus eszmeköréhez.
Lechner Ödön maga szándékosan választotta ezt a „csatakiáltást”, ugyanis meg volt győződve a magyarság ázsiai eredetéről.
Úgy gondolta, hogy, amennyiben meg akarja teremteni a sajátos, egyedi magyar nemzeti építészeti stílust, akkor nem a nyugati historizáló formákat kell másolnia, hanem Kelet felé kell fordulnia.
Keletre magyar!
A jelige egyfajta programadó felhívás volt arra, hogy a magyar néprajzi kincseket (hímzéseket, faragásokat) ötvözni kell az indiai, perzsa, arab művészet elemeivel.
Úgy gondolta, hogy a magyar népművészet formavilága a keleti stílusokkal van rokonságban.
A döntésnek azonban politikai vetülete is volt: a „Keletre magyar!” projekttel Lechnerék hadat üzentek a „bécsi befolyásnak” tekintett historizáló stílusnak.
Az eredmény kétségtelenül egyedi, szecessziós építészeti alkotás lett.
A bírálók a következőképpen indokolták a projekt kiválasztását: „Az architektúra tekintetében elismerést érdemel, hogy nem valamely történelmi stílus merev szabályait alkalmazta, hanem »szabad, egyéni felfogást mutat«, az épület jellegéhez nagyon is illő, fejlett magyar színes agyagipar gyártmányainak hasznosításával.” Lechner hagyaték / Fortepan Lechner Ödön A biztató kezdetek azonban hosszas bürokráciával folytatódtak.
A konkrét építkezés megkezdéséig még több mint két év telt el.
Ebben belső intrikák is szerepet játszottak, melyek következtében 1891-ben kis híján a teljes projekt borult.
Időközben pénzhiány miatt a terveken is módosítani kellett, melynek máig kiható eredménye, hogy az eredetileg teljes telek beépítésére irányuló épület „csonka” maradt.
A kivitelezés végül 1893 őszén indult meg, ebben magyar és külföldi, főként osztrák és angol vállalatok is szerepet kaptak.
A burkolatot és díszítményeket, valamint a mázas tetőcserepeket a pécsi Zsolnay Porcelángyár készítette.
Zsolnay Vilmos a nagyszabású megrendeléshez kénytelen volt két-három új égetőkemencét felállítani, és szakértőt is delegált az építkezés helyszínére.
A legalább 17 kivitelező cég bevonása azonban ahhoz is vezetett, hogy a munka összehangolása igencsak döcögőssé vált, a kormány számára azonban presztízskérdés volt a határidő betartása.
Ferenc József nyitotta meg Így Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1895. december 6-án miniszteri biztost nevezett ki az építkezés felügyeletére Fittler Kamill személyében.
Fittler kidolgozta a hátralévő feladatok sorrendjét, és árgus szemekkel őrködött, hogy a kivitelezők véletlenül se lépjék túl a rendelkezésre álló anyagi keretet.
Az épület ünnepélyes átadását az 1896-os millenniumi ünnepségek idejére, október 11-re tervezték.
Az építkezés csúszása miatt azonban ezt el kellett halasztani.
Mivel azonban az ünnepségsorozat október 31-én lezárult, az épület ünnepélyes felavatására október 25-én mégis sor került, holott ekkor a világítás, a belső festés és a berendezés még teljességgel hiányzott.
Maga Ferenc József avatta fel a múzeumot városi és egyházi elöljárók, illetve a tábornoki kar társaságában.
A magyar kormány részéről Wlassics Gyula üdvözölte az uralkodót, aki aláírta az alapító okmányt, majd megtekintett egy sebtében összedobott magyaros kiállítást.
Valószínűleg nem véletlen, hogy az ünnepséget követően az addigi igazgató, Ráth György azonnal benyújtotta lemondását, a múzeum épülete pedig csak a következő év során nyílt meg a nagyközönség számára.
Az új igazgató, Radisics Jenő több mint 20 évig vezette az intézményt, és sokat tett a gyűjtemény európai szinten is jelentőssé tételéért.
A múzeum épületét 2017-ben renoválás címén bezárták.
A felújítás helyett azonban elhagyatottan áll és folyamatosan pusztul, az elmúlt években pedig felmerült a több mint százéves múzeum gyűjteményének teljes felszámolása, „szétosztása” is más gyűjtemények között.
Jóval jobb sorsot érdemelne. 16 fotó A cikk szerzője Kovács Szabolcs történész.
The post Alighogy felavatták, be is zárták az Iparművészeti Múzeumot first appeared on 24.hu .
Vélemények és hozzászólások
Vitatkozz a témáról kulturáltan. A hozzászólásokra a közösségi irányelveink és az adatvédelmi tájékoztató vonatkozik.