Máskor szellemesen kihívó sorozatod új opusát a minap így indítottad:„Hallom, neked is sikerült megfogalmazni a véleményed az Eszenyi-ügyben.

Hú, de várom!” Magadat felkonferálva a nálad 33 évvel idősebb Máté Gábornak így kezdted, s ahogy máskor szokásos fogalmazásod, hangütésed többnyire indokoltan vitriolos iróniádat idézte, ez esetben nem kíváncsiságomat keltette fel, hanem meglepődésemet.

Máté Gábor mint színész, mint rendező, mint színigazgató, mint pedagógus és mint ember vitathatatlanul egyik megbecsülésre legérdemesebb és számon tartott a színházi szakmában.

Első mondatod tónusa és fedett malíciája besorolta egy olyan körbe, amelynek máskor kizárólag gazemberekhez szólsz.

Enyhe volna ezt óvatlan szemtelenségnek ítélnem, mert ez már videód elején mentális ártalmasságra utal, amit sajnos egy mára heves politikai hátszél is gerjeszt.

Első mondatod máris jele a „győzelem” mámorában nekiszabadult gátlástalanságnak, csak ezúttal egy olyan nemzedék egyik jeles tagja ellen kezdtél vadulni, aki negyven-ötven éven át állta a sarat emberként és művészként, többnyire feddhetetlenül.