Magyar kutatók megfejtették, miért produkál szélsőségesen erős kitöréseket a KIC 2852961 jelű vörös óriáscsillag.

A Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet munkatársai új tanulmányukban három tényező kölcsönhatásával magyarázzák a jelenséget.

A KIC 2852961 több mint 2500 fényévre található a Földtől, és messze a legaktívabb csillagnak számít, amelyet a Kepler űrtávcső valaha megfigyelt.

Rendszeresen produkál úgynevezett szuperflereket, amelyek jóval felülmúlják a Nap legerősebb kitöréseit is.

A Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet kutatói még 2020-ban hívták fel rá a figyelmet , hogy ennek a vörös óriásnak extrém erősségűek a kitörései a környező csillagokéhoz képest.

A szakértőket azóta foglalkoztatja, hogy mi táplálhatja ezeket a szuperflereket, és most úgy tűnik, választ találtak a kérdésükre.

Azt szerettük volna kideríteni, mitől ennyire szélsőségesen aktív ez a csillag.

A közelében lévő kísérőcsillag gravitációs hatása teszi (…) vagy valami egészen más történik a csillag mélyén?

Kiderült, hogy a válasz árnyaltabb annál, mint amit bármelyik magyarázat önmagában kínál – idézi Kővári Zsolt csillagászt a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont közleménye , amely a csillagaszat.hu-n jelent meg.

A kutatóknak sikerült bizonyítaniuk, hogy a KIC 2852961 nincs egyedül: egy halvány törpecsillaggal alkot kettőscsillag-rendszert.

A két égitest meglehetősen közel van egymáshoz, így kísérője jelentős árapályerőket fejt ki a vörös óriásra.

Kővári Zsolt Ennek eredményeként a vörös óriás keringése és forgása elkezdett szinkronizálódni, miközben keringési pályája egyre inkább kör alakúvá vált, forgása pedig felgyorsult.

Ezzel olyan körülmények jöttek létre, amelyek kifejezetten kedveznek a mágneses energia felhalmozódásának.

A szilárd bolygókkal ellentétben a csillagok különböző területei nem ugyanazzal a sebességgel forognak – az egyenlítő környéke például foroghat gyorsabban, mint a pólusoké –, ezt nevezzük differenciális rotációnak.

Ez a jelenség az előbb már ismertetett körülmények között kifezetten erőteljes mágneses dinamót működtet a vörös óriásban, ami folyamatosan mágneses mezőt hoz létre és erősít fel.

A csillag felszínén ennek hatására hatalmas, sötét csillagfoltok jelennek meg, amelyekben rengeteg mágneses energia halmozódik fel.

Minél nagyobb felületet borítanak a foltok, annál több mágneses energiát tárolnak, és annál nagyobb energiájú kitöréseket produkálhatnak.

Kővári Zsolt A vörös óriáscsillagokat többnyire mágnesesen nyugodt objektumoknak tekintik, amelyek aktivitása a kor előrehaladtával fokozatosan lecsökken.

A mostani kutatás eredményei azonban bizonyítják, hogy ha forgásuk gyors marad, akár környezetük legaktívabb csillagává is válhatnak.

Az eredmények a Naprendszeren kívüli csillagok környezetében zajló űridőjárás megértése szempontjából is jelentősek.

További csillagászati híreink alább olvashatók: Galaxisuk közepéről kilökődött fekete lyukakat azonosítottak magyar kutatók Először sikerült kimutatni egy ritka molekulát az űrben Bolygóütközések nyomait figyelték meg magyar kutatók a James Webb űrtávcsővel Megtalálták a Tejút leggyorsabb csillagát Eddig teljesen ismeretlen típusú objektumokat talált a NASA űrtávcsöve The post Magyar kutatók fejtették meg a szupererős csillagkitörések titkát first appeared on 24.hu .