Romsics Ignác történész az M1 augusztus 20-i ünnepi műsorában Szent István történelmi örökségéről, Magyarország nyugati orientációjáról, a nemzeti identitás kérdéseiről és a jelenkor legfontosabb kihívásairól beszélt.

A történész szerint Szent István alakját a különböző politikai korszakok eltérő szempontok alapján emelték ki.

Volt, amikor elsősorban a nemzeti függetlenség védelmezőjeként tekintettek rá, máskor modernizátorként, míg egy harmadik értelmezés szerint legfontosabb történelmi tette az volt, hogy a magyarságot a nyugati kereszténységhez és Európához kapcsolta.

Romsics felidézte, hogy az ezredforduló környékén Európát két nagy hatalmi központ befolyásolta: a Bizánci Birodalom és a Nyugat-Római Birodalom örökségére épülő nyugati államok.

A magyarságon belül is jelen volt mindkét irányzat hatása, Erdély térségében például erősebb volt a bizánci orientáció.

Géza fejedelem azonban a Nyugat felé fordult, és ezt az utat követte fia, István is.

A történész szerint ez a döntés alapvetően meghatározta a magyar nemzet fennmaradását.

Rámutatott, hogy a Kárpát-medencében a magyarok előtt megtelepedő népek, például a szkíták, a hunok vagy az avarok etnikai közösségként idővel eltűntek és beolvadtak más népekbe.

Véleménye szerint, ha Géza és István nem a nyugati kereszténységhez való csatlakozás mellett dönt, a magyarság sorsa is hasonló lehetett volna.

Hozzátette, hogy más európai népek, köztük a vikingek és számos szláv közösség is hasonló utat választott saját államiságuk megszilárdítása érdekében.

A nyugati orientáció kérdését a jelenre is kiterjesztette.

Úgy fogalmazott, hogy bár Magyarország 1945 után a szovjet érdekszférába került, a társadalom jelentős része, különösen a fiatalok, továbbra is a Nyugat felé tájékozódott.

Szerinte Magyarország számára ma is a nyugati, illetve észak-atlanti orientáció jelenti a legkedvezőbb irányt.

A szuverenitás fogalmával kapcsolatban hangsúlyozta: egyetlen ország függetlensége sem korlátlan.

Magyarország történelme során mindig egy nemzetközi erőtérben mozgott, és a hozzá hasonló méretű államok nem engedhetik meg maguknak a teljes különutasságot.

Véleménye szerint azok az országok képesek valóban önálló pályát követni, amelyek földrajzi helyzetük vagy gazdasági és katonai erejük révén nagyhatalomnak számítanak.

Magyarországnak inkább arra kell törekednie, hogy felismerje a világgazdaság fő trendjeit, és azokhoz kapcsolódjon, amelyek az ország számára előnyösek.

A nemzeti identitásról szólva kiemelte, hogy a nyelv és az arra épülő kultúra meghatározó jelentőségű, de ugyanilyen fontos a jogrend és az intézmények szerepe is.

Megjegyezte, hogy a 20. század során a magyarság több állam területére szakadt szét.

Kulturális értelemben a határon túli magyar közösségek továbbra is a nemzet részét képezik, politikai értelemben azonban már más államok polgárai.

Romsics szerint a magyar társadalom számára fontos feladat a történelmi múlt elfogadása és a veszteségek feldolgozása.

Úgy véli, Magyarországnak reálisan kell tekintenie saját helyzetére, és nem szabad a múlt nagyhatalmi korszakaihoz mérnie önmagát.

Mátyás király vagy Nagy Lajos idején az ország jelentős európai hatalom volt, de ez a korszak lezárult.

Akkorának kell látszani, amekkorák vagyunk fogalmazott.

A történész arra is felhívta a figyelmet, hogy a Kárpát-medencében időről időre újra megjelennek olyan konfliktusok, amelyek a magyar közösségek egy részét veszélyérzettel töltik el.

Szerinte ezekben a helyzetekben nem a történelmi sérelmek elmélyítésére, hanem a közös pontok keresésére kell törekedni.

Hangsúlyozta, hogy egy demokratikus társadalomban nem lehet „főbenjáró bűn”, ha valaki más véleményt fogalmaz meg.

A történelemoktatás szerepéről szólva egyetértett azzal az állítással, hogy a múlt ismerete segíthet a jelen problémáinak megértésében.

Hozzátette, hogy az iskolai történelemtanításnak állampolgári nevelő funkciója is van.

Beszélt a digitális kultúra hatásairól is, amelyet egyszerre tart pozitív és negatív jelenségnek.

Miközben mindenki számára megkönnyíti a véleménynyilvánítást, egyben a dezinformáció gyors terjedését is elősegítheti.

Ezt különösen a fiatalabb generációk szempontjából tartja jelentős kihívásnak, ugyanakkor nem kívánt határozott receptet adni a probléma kezelésére.

A jövő legfontosabb kihívásait illetően a környezetvédelem kérdését emelte ki.

Magyarország esetében ezt az energiagazdálkodás, a vízgazdálkodás és az árvízvédelem problémáira bontotta le.

Politikai szempontból pedig úgy látja, hogy az ország előtt álló egyik legfontosabb feladat helyének megtalálása és megszilárdítása Európán belül, valamint a demokratikus intézményrendszer megerősítése.

Végül megjegyezte: a jövő előrejelzése mindig bizonytalan vállalkozás, mert olyan folyamatok indulhatnak el, amelyek gyökeresen felülírják a jelenlegi várakozásokat.

Mint fogalmazott, az emberek mindig történelmi időket élnek, ezek az időszakok pedig hol konfliktusosabbak, hol békésebbek.

The post Romsics Ignác: Magyarországnak Európában kell megtalálnia a helyét first appeared on 24.hu .