Van valami megnyugtató a „zéró tolerancia” kifejezésben.
Nem kell hozzá hosszan magyarázni a magyar addiktológia állapotát, a szociális ellátórendszert, a gyermekvédelem hiányosságait, esetleg azt, miért jelennek meg új pszichoaktív szerek egy leszakadó településen vagy Budapest belvárosában.
Zéró tolerancia van.
Az állam fellép.
A rendőr elviszi a dílert.
A törvényhozó szigorít.
A politikus kijelenti: megvédjük a gyermekeinket.
A kábítószer előállításának, használatának, terjesztésének és népszerűsítésének tilalmával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2025. évi XIX. törvény indokolása maga is ezt a nyelvet használja: a kormány „ zéró toleranciát ” hirdetett, a cél pedig a kábítószerek és illegális tudatmódosító szerek használatának, terjesztésének és népszerűsítésének „teljes felszámolása”.
A szigor retorikája persze nem 2025-ben jelent meg.
A 2012-ben elfogadott új Btk.-t már a kezdetektől „Európa legszigorúbb büntető törvénykönyveként” mutatta be az akkori kormány, ami azóta számtalan alkalommal tovább szigorodott .
Rend lesz Gönczöl Katalin a büntető populizmus lényegét abban ragadja meg, hogy a politikai elit összetett társadalmi konfliktusokra leegyszerűsítő, látványos és gyors sikert ígérő büntetőpolitikai válaszokat ad.
A társadalmi okok kezelése helyett kiterjeszti a kontrollt, szigorít, büntet – és mindezt politikai tőkévé alakítja.
Lévay Miklós még beszédesebb kifejezést használ: „szavazat-maximalizáló büntetőpolitika”.
Ilyenkor a szakmai és kriminológiai szempontok mellé – vagy helyükre – odakerül az a kérdés is: mi felel meg a választók feltételezett igazságérzetének, és miből lehet politikai támogatást építeni?
The post Dr.
Bátki Pál: Kit akarunk ma börtönben látni? – A büntető populizmus csapdája first appeared on 24.hu .
Vélemények és hozzászólások
Vitatkozz a témáról kulturáltan. A hozzászólásokra a közösségi irányelveink és az adatvédelmi tájékoztató vonatkozik.