Az Ukrajna elleni teljes körű invázió óta először rendeznek Állami Duma-választásokat Oroszországban (és a megszállt ukrajnai területeken).

Szeptember 18–20. között az orosz törvényhozás alsóházának 450 képviselőjét választják meg, finoman szólva is irányított körülmények között.

Az egyik legfontosabb kérdés nem az, hogy ki nyer, hiszen ez teljesen világos, hanem az, hogy mekkora erőfeszítésre van szüksége a Kremlnek, hogy a stabilitás látszatát fenntartsa.

Az oroszok először szavaznak úgy, hogy a társadalom egyre nagyobb része érzi a saját bőrén az Ukrajna elleni háború következményeit. 2026-ban a háború nem egy háttérben zajló esemény, amely mellett megtartják a választást, maga a választás is a háború politikai terméke: befolyásolja, kik indulhatnak, milyen politikai üzenetek jelenhetnek meg, milyen témákról folytatható diskurzus a társadalmon belül, és kik kerülnek a(z új) hatalmi elitbe.

Bár szeptember 18–20. között nem elnökválasztást tartanak, azaz papíron nem Vlagyimir Putyinról szavaz a nép Oroszországban, és előre lehet tudni, hogy az elnökhöz kötődő Egységes Oroszország párt fog nyerni – ráadásul a háborúellenes vagy rendszerszintű ellenzéki erőket rég leszedték a pályáról –, még így is csomó szempontból érdemes figyelemmel kísérni az előre lefutott versenyt.

És nem is csak azért, mert utána elvileg 2030-ig kell várnunk a következő országos szintű választásra.

A vegyes választási rendszer szerint a mandátumok fele – 225 hely – az 5%-os bejutási küszöbhöz kötött, országos pártlistás arányos képviselet útján dől el, míg a másik 225 mandátumot egyéni választókerületekben, egyfordulós, egyszerű többségi rendszerben osztják ki.

Új idegállapotban fognak szavazni...

Mi is írtunk már arról, hogy Putyin nem a legjobb állapotban fordul rá a választásokra.

Korábban a status quo megőrzésére mindig különleges hangsúlyt rakott a hatalom, de a mostani helyzet az elit és a társadalom számára is kényelmetlen.

Az elhúzódó ukrajnai háború miatt egyre nehezebb a stabilitást eredményként felmutatni, miközben a befolyásos csoportok nem kapnak kellő ösztönzést , és a választók sem kapják meg az anyagi ösztönzést, amelyet korábban a hatalom biztosított a számukra.

Ráadásul az oroszok először szavaznak úgy, hogy a társadalom egyre nagyobb része – beleértve a városi középosztály tagjait, akiknek lehetőségük van a véleményük viszonylag hangosabb kifejezésére – a saját bőrén érzi az Ukrajna elleni háború következményeit.

A háború korábban nagyrészt földrajzilag és társadalmilag elkülöníthető költségei egyre több mindenkit elérnek.

Ez változatos formában jelentkezhet: most már nem lehet nem érezni ukrán dróntámadások okozta üzemanyaghiányt , az orosz Amazonként emlegetett Wildberries raktárait érő támadásokat, amelyekben több százmillió dollár értékű áru semmisül meg, a nagykereskedelmi árak történelmi csúcsokat döntöttek a szentpétervári tőzsdén, de nehéz figyelmen kívül hagyni az esetleges újabb mozgósítás elrendeléséről szóló pletykákat is, annak ellenére (vagy pont amiatt), hogy a hatóságok újra és újra cáfolják az erről szóló híreket.

Ezzel párhuzamosan az ország gazdasági nehézségei is egyre súlyosabbak, romlott az életszínvonal, és új fejleményként a munkanélküliség is növekedésnek indult.

A Kreml számára a választás megtartása is politikai üzenet. ]]>