A tisztifőorvosi ajánlás szerint 11 és 15 óra között lehetőség szerint kerüljük a tartós napon tartózkodást és a megerőltető fizikai tevékenységet.

De ilyenkor valójában ennél is több ideig, kb. 10 és 17-18 óra között nagyon-nagyon szar az utcán vagy rossz klímájú lakásban lenni.

Persze vannak, akiknek muszáj, mert szabadtéren dolgoznak, mert ügyeket kell intézniük – vagy mert világot akarnak látni nyaralás alatt.

Néhány egyszerű egyéni lépéssel és munkáltatói döntéssel sokat lehetne ezeken a legjobb esetben rém kellemetlen, legrosszabb esetben életveszélyes helyzeteken javítani.

Épp csak elkezdődött a nyár, amikor a nyolcéves lányom azzal állt elém, hogy utazzunk el valahova kettesben.

Madarat lehetett volna velem fogatni.

Gyorsan megterveztük, hogy amikor júliusban Olaszországban nyaralunk családostul, két nap napra lelépünk Rómába csak mi ketten.

Le is foglaltam egy szobát július közepére.

Aztán, ahogy a lányom egyre lelkesebben várta a közeledő kiruccanást, úgy lettem egyre idegesebb attól, hogy bizony az aktuális hőhullám legrosszabb, 38-39 fokos napján érkezünk Rómába, ahol a városi hőszigetek még 6-7 fokkal tudják rontani a helyzetet.

Normál esetben elhalasztottam volna az egészet, de hát várt a szállás és várt a szuperlelkes gyerek.

Úgyhogy azt gondoltam, hogy szépen lassan, árnyékról árnyékra osonva, sok megállóval valahogy csak túléljük a városnézést.

A Termini pályudvarra érkeztünk, ettünk valamit ebédre, aztán ráérősen nézelődve, 15 perc alatt elsétáltunk a Santa Maria Maggiore-bazilikáig, ahol az amerikai őslakosok aranyával díszített kazettás mennyezet alatt bújik meg Ferenc pápa megejtően egyszerű síremléke.

Aztán tovább sétáltunk, még húsz percet kb., a Colosseum melletti helyes kis partinegyeden át a szállásig.

Nem tűnt soknak papíron, de mire odaértünk, talpig csatakosan, tompult aggyal, már teljesen kivoltunk.

Az árnyékban is rossz volt, állni is rossz volt.

Megbeszéltük, hogy a következő két-három órában nem hagyjuk el a légkondis szobánkat, és majd koraeste folytatjuk.

Őrült pazarlásnak tűnhet az aktív római óráink jelentős részét bezárva tölteni, de meghálálta magát a befektetés: este hattól éjfélig felfrissülve, fáradhatatlanul jártuk a várost, voltunk vezetett kísértetsétán, egy furcsa brazil népünnepélyen a Colosseum mellett, és néztünk meccset egy ír kocsmában.

Nem tudtam róla, hogy amit rögtönöztem, az pont passzol egy trendbe.

A BBC cikke szerint a noctourism , vagyis az éjszakai turizmus meredek felfutásban van, mert egyre többen kénytelenek belátni, hogy az európai nyári vakáció eddigi formái a klímaváltozás miatt nem csupán kényelmetlenné, hanem megterhelővé, potenciálisan veszélyessé váltak. „Jelentős átállást tapasztalunk a noctourism irányába, mivel az utazók igyekeznek elkerülni a déli hőséget és a napközbeni tömegeket” – nyilatkozta Tricia Handley-Hughes, az InteleTravel utazási iroda brit és írországi ügyvezető igazgatója.

A hagyományos, 10 és 16 óra közötti városnézést felváltják a csillagnézések és a holdfényes túrák, az éjszakai piacok és késői vacsorák.

Ezzel egyúttal elkerülik azt a túlturizmust is, amely meghatározóvá válhat az európai városnézésben - írja a lap.

Nincs új a tűző nap alatt ]]>