Sok országban kezdtek el foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy hogyan szabályozzák a fiatalok jelenlétét a közösségi platformokon: a szigorú tiltástól az enyhébb korlátozásokig rengeteg intézkedésről és tervről hallani.

Mit látni a rengeteg vonatkozó kutatásból, és mi történt ott, ahol tényleg szigorú tiltást vezettek be?

És mit hozhat magával az EU törvénytervezete?

Miben más a lányok és a fiúk helyzete?

És melyik lenne az az irány, ahonnan tényleg érdemi előrelépéseket lehetne elérni?

Sok minden más mellett ezekről a kérdésekről beszélgettünk Timár Borbála digitális gyermekvédelmi szakértővel.

Világszerte hatalmas vitákat vált ki, hogy mit kezdjünk a fiatalok és a közösségi média viszonyával.

Az okostelefonok és nyomukban a különféle közösségi platformok másfél évtized alatt teljesen letarolták az életünket, gyökeresen átalakítva a mindennapjainkat, és igazán csak az utóbbi pár évben indult meg annak a vizsgálata, hogy mit is tesz ez a fiatalokkal.

E kutatásokkal párhuzamosan sokfelé különféle szabályozási próbálkozások is elkezdődtek: kis túlzással hetente lehet újabb iskolai telefonkitiltásokról, új törvényekről, életkori határokról hallani.

Az elmúlt években mi is aktívan követtük ezt a vitát, írtunk többek között a rendkívül népszerűvé vált tiltáspárti könyvről, és bemutattuk azt is, hogy mit lehet kiolvasni az iskolai mobilkitiltások hatásait vizsgáló kutatásokból.

E cikkek megjelenése óta pedig az Európai Bizottság beterjesztette az EU KIDS Act törvénytervezetet , ami 13 év alatt teljesen tiltaná, utána pedig csak fokozatosan engedné a fiataloknak, hogy megjelenjenek a közösségi oldalakon.

Arról, hogy miért jelent előrelépést az uniós törvénytervezet, hogy miért nem tűnik hatékonynak a sima tiltás és hogy miért lenne fontos, hogy már akár az óvodától kezdve tanuljanak a gyerekek az online médiáról Timár Borbála digitális gyermekvédelmi szakértőt kérdeztük, aki évek óta fejleszt médiatudatosságra nevelő oktatási anyagokat, és tart a témában tanárképzéseket, gyerekeknek és szülőknek szóló workshopokat.

Miért most jutott el oda az EU, hogy szabályozni akarja a fiatalok közösségimédia-használatát?

És mi került be végül a törvénytervezetbe?

Az Európai Unió már jóideje foglalkozik azzal, hogy a digitális környezetet valahogy szabályozza.

Van ebben egy folyamatos megkésettség, nagyon nehéz megfogni, hogy ezt a folyamatosan változó világot és környezetet hogyan lehetne szabályozni.

Először erre volt válasz a GDPR, ami a személyes adatok védelme felől próbált meg fogást találni, majd jött a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet, a DSA, ami meg a nagy platformokat célozta.

Ez már nagy figyelmet fordított a kiskorúak online védelmére, szigorúan megtiltja a kiskorúak profilalkotáson alapuló, célzott hirdetéseit, szigorúbb adatvédelmet és az online zaklatást és megfélemlítést célzó tartalmak kiszűrését írja elő.

És ezekkel párhuzamosan, ahogy a gyerekek életét, mindennapjait is egyre jobban meghatározza az online jelenlét, megjelent a társadalmi igény, hogy kifejezetten a gyerekek védelmével (elsősorban az okostelefon-használat és a közösségi média korlátozásával) is kezdjen el az EU is foglalkozni.

Más országokból ugyanis lehetett látni hasonlót: létezik a brit irány, ahol egy önszabályozó jellegű törvényt hoztak, számos országban elkezdték korlátozni az iskolai mobiltelefonhasználatot, és egyes országokban pedig már a közösségi média használatát is, melyek közül a legismertebb az ausztrál tiltás.

Ezek után jött az EU szabályozástervezete, aminek jelenleg zajlik a vitája.

Ez a tervezet annyiban előrelépést jelent a korábbi szabályozásokhoz képest, hogy a megalkotói tanultak az ausztrál közösségimédiás tiltás hibáiból, és nem pusztán életkori korhatárt szabnának meg, hanem a tervezési megoldásokkal is foglalkoznának.

Ebben kicsit hasonlít a nemrég Brazíliában bevezetett törvényre, amiben kifejezetten azokat a tervezési megoldásokat célozták, melyek a felhasználókat függővé tehetik.

Elképesztő mennyiségű kutatás zajlik jelenleg is a világban, ami a közösségimédia meg az okostelefonok fiatalokra kifejtett hatását vizsgálja, és szinte átláthatatlan mennyiségű tanulmány és cikk születik.

Van-e már olyan megállapítás, amit nagy bizonyossággal lehet kijelenteni ebben a témában? ]]>