Nem készül visszavonulni a politikától, két választás van mögötte, egyet megnyert, egyet elvesztett, „mondjuk azt sportnyelven, hogy ez iksz”.

Orbán Viktorral többször beszélt a választás óta, a Fidesz elnöke megkérdezte tőle, akar-e még politizálni. „42 éves vagyok, úgy érzem, nekem még van dolgom” – mondta Menczer Tamás, a Fidesz volt parlamenti képviselője, kommunikációs igazgatója a Médiapiacnak adott közel egyórás interjúban .

A folytatásra ösztönzi az is, hogy „nekünk volt a választáson két és félmillió szavazónk, az kérdés, hogy ebből mennyi van meg, de milliós vagy akár több milliós nagyságrend”.

Az nem zavarta, hogy Orbán Viktor „tisztelettel kérte”, adja vissza a parlamenti mandátumát, és „más főnöknek” nem akar dolgozni a politikában.

Hogy máshol tudna-e? „A Menczer névvel ma nem könnyű elhelyezkedni” – mondta, és arra is panaszkodott, hogy a politikai szerepvállalásának a következményeit a családja is megérzi.

A sportriporterből lett politikusnak, Szijjártó Péter korábbi államtitkárának ez volt az első interjúja április 12. óta.

A szavaiból úgy tűnik, hogy semmit nem bánt meg abból, ahogyan politizált és amiket csinált az elmúlt években.

Példa erre, hogy úgy érzi, nincs miért bocsánatot kérnie Hann Endrétől, a Medián ügyvezetőjétől, akinek a választás előtti felmérése szinte pontosan prognosztizálta az eredményt és az új parlament összetételét.

Menczer a kampányban azt mondta, hogy a hasát fogja a nevetéstől Hann számait látva, a közvélemény-kutató az akkori szavai szerint egyszerű „politikai munkát” végez, célja a választók megtévesztése, és a kutatóintézet adatai köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.

A fideszes politikus most nem vonta vissza korábbi szavait, nem fogalmazott meg önkritikát, továbbra is vállalja korábbi álláspontját, szerinte Hann Endrének simán csak „szerencséje lehetett”.

Szintén nem érezte úgy, hogy bármit elrontott volna azzal, ahogyan Magyar Péterbe beleszállt a pécsi gyerekotthon előtt, ő ma is helyesnek tartja az akkori fellépését, ugyanis szerint ő „egy gonosz emberrel szemben” lépett fel. „Nem provokáltam, az igazságot mondtam el neki”.

Hogy mit tenne most másképp egy hasonló helyzetben? „Jobban csinálnám.” Arról, hogy a kampány idején háborúval riogatott a Fidesz – azzal, hogy a Tisza győzelme esetén magyar katonák kerülhetnek a frontra –, majd azóta erről nincs szó, azt mondta: ugyanazt gondolja ma is, mint a kampányban, de a választásnak vége, az emberek döntöttek, már nem kell naponta ismételni ugyanazt az üzenetet.

Önkritikus vagy a pártjával kritikus szava kevés volt.

Azt elismerte, hogy a politikai közbeszéd eldurvulásáért részben ő is felelős – „a közbeszéd durvulásában a politikusoknak, nyilván nekem is megvan a felelősségem” –, de szerinte a Tisza tovább rontotta ezen, „a Tisza és Magyar Péter egyre feljebb tolja a gyűlöletkeltést… kormányon is képes lehet polgárháborús állapotokat előidézni”.

A választási vereség okairól azt mondta, hogy a fideszes közösségbe bekerültek „méltatlan emberek”, és hogy a pártnak ezután jobb közösséget kell építenie.

Úgy érzi, a párt környékén felbukkanók luxuséletmódjába buktak bele, és őt is zavarta, ha „valakinek 50 milliós retikülje volt, vagy 1 milliós topánkába járkált”, de ő egyetlen lopást sem látott, csak a hírekben hallott róluk.

Hiszen ha látott volna, feljelentést kellett volna tennie, mondta.

A Fideszt utólag bírálókról, Navracsics Tiborról és Ferencz Orsolyáról azt mondta, hogy valóban nem tökéletes a közösségük, de ő óvatos azokkal, akik „egy választási vereség után megokosodnak”. ]]>