A mieink 20 perc elteltével veszélyeztettek először.

Jurek Gábor nem a legtökéletesebben vette át a labdát a tizenhatoson belül, de így is lőni tudott, a megpattanó próbálkozása nem sokkal szállt a jobb felső mellé.

Szoboszlai Dominik jobbról elvégzett szögleténél nyilvánult meg elsőízben igazán, mekkora hangerőre is képes a hazai tábor: a magyar válogatott csapatkapitányát fülsértő füttyszó és pfujolás fogadta.

Olyasfajta hangorkán, ami azoknak szokott járni a futballpályán, akitől talán a leginkább tart a publikum.

Bő 30 perc után négy próbálkozás szerepelt a hazaiak, kettő a Rossi-legénység neve mellett.

Míg a labdabirtoklási fölényünk főleg a saját térfelünkön, időnként a kapunktól mindössze 30-35 méterre történő passzolgatásból jött jórészt össze, addig a kontrázgatni hazai pályán sem rest zöld mezeseknek nem volt különösebb oka az aggodalomra.

A két kapus közül továbbra is Tóthnak akadt több dolga, aki a 36. percben a kapufának is hálát mondhatott, hogy Kelly újabb próbálkozása a háló helyett a kezei közt kötött ki – a keresztlécről vágódott ugyanis vissza a labda.

A hajrá kezdetén ismét Tóth Balázs kellett ahhoz, hogy ne kerüljünk hátrányba.

Egy védelmi megingást kihasználva I.

Price került ziccerbe a kapunktól mindössze nyolc méterre, ám a közelről leadott lövést oldalra tudta tolni a Blackburn Rovers légiósa.

A 29 esztendős hálóőr összességében is a csapat egyik legjobbja volt – megint.

A beíveléseknél ritkán látható magabiztossággal mozdult ki a „darálóba”, a sokat emlegetett Championship-stílussal való tapasztalatai ilyen szempontból jól kamatoztak.

A 81. percben Orbán Willi válaszolhatott volna, de hiába érkezett érzésre jó ütemben az öt és feles előterében pattogó labdára, a kapunak háttal álló Bárány Donát épp annyira zavarta meg a helyezkedésével, hogy lőni ne tudjon.

Ajtó-ablak ziccer lehetett volna.

Látva annak a módját, ahogyan végül kapura tartó próbálkozás sem lett belőle, nehéz volt egyetlen másodpercig sem engedni a csábításnak, és nem gondolni a Rossi által néhány napja szintén emlegetett balszerencsére.

A rendes játékidő utolsó percében aztán Tóth Alexnek akadt még egy ígéretes lövése, amelynél végre valódi védést is be kellett mutatnia Charles kapusnak, de gól sem ebből, sem a kipattanót követően Szoboszlai által Schäfernek lekészített labdából nem lett.

ÉSZAK-ÍRORSZÁG–MAGYARORSZÁG 0–0 (0–0) Belfast, Windsor Park, 18 ezer néző.

Vezette: Ricardo de Burgos (spanyol)