Megszólaltak a Ferencváros szurkolók a milánói túra után.

Mint ismert, a hazai és külföldi balliberálisok kiakadtak a fradisták itáliai túrája után.

Most a Facebookon reagáltak a zöld-fehér fanatikusok: Amikor Lombardia dobogó szívében, a Dóm előtt álltunk, nem azért tettük, hogy bárkit megfélemlítsünk, hanem azért, hogy emlékeztessünk mindenkit arra, hogy Európa pusztítása elfogadhatatlan és a csend nem jelent beleegyezést!

Azt láttuk az elmúlt hetekben, hogy az európai városok utcáin szabadon dúlhat a rombolás.

Azt láttuk, hogy az ártatlanok megfélemlítése egyfajta politikai szentséggé vált, miközben azok, akik ezt szóvá teszik, azonnal a már jól megszokott bélyegeket kapják. .

Mi nem fogadtuk el ezt a csendet.

Kulturáltan, nyíltan, erőszak nélkül mondtuk ki: Európa védelme nem gyűlölet, hanem kötelesség!

Akik most felháborodnak, azok közül sokan hetekig vagy biztatták, vagy elhallgatták, azt az erőszakhullámot, amik ugyan azokon az utcákon mentek végbe.

Ahol kirakatokat törtek be, boltokat fosztottak ki, és a templomok kapui előtt álló hívőket gúnyoltak, miközben a város közrendjét nyíltan és hangosan semmibe vették.

Az általunk képviselt álláspont nem tetszett bizonyos Európai Parlamenti képviselőknek sem, akiknek az belfér ha felfegyverkezve, hátulról támadva, ártatlan emberek életére törnek, de az már nem fér bele ha valakik a tiszta értékek mellett, erőszak nélkül állnak ki.

Ők azok, akiknek a felfegyverzett zűrzavar még belefér, a békés kiállás viszont már nem.

Ők azok, akiknek a rombolás progresszió, a rend pedig extremizmus.

Pedig a válasz egyszerű.

A milánói pap, aki a rongálókkal szemben a középső ujját emelte, nem gyűlöletet hirdetett, hanem méltóságot.

Mi ezt a méltóságot ismertük el.

Azt az egyszerű igazságot, hogy egy város, egy nemzet, egy kontinens nem kötelezhető arra, hogy saját pusztulását ünnepelje.

A gesztusaink eredete a Ferencváros történetében gyökerezik, nem idegen ideológiákban.

Akik ezt másba szeretnék bújtatni, ők egyszerűen csak tájékozatlanok, velük nem érdemes vitatkozni.

Ők a saját narratíváik foglyai.

Megmosolyogtató számunkra, hogy a “szívtől az égig kézmozdulatot miként szeretnék tematizálni még a honi közéletben is sokan, magukat “újságírónak” titulált személyek.

Ne feledjétek, amíg azok a firkászok és az általuk futtatott megmondóemberek velünk foglalkoznak és próbálják megfejteni a szurkolói lélektan minden cselekedetét, addig mi, a saját életünket éljük.

A pályán, az utcán, a lelátón, és a családunkban.

Most és a jövőben is.

A mérkőzés vége: AC Milan 0-2 Ferencvárosi Torna Club Azonban a valódi eredményt nem volna illendő gólokban mérni.

Inkább abban, hogy egy idegen város főterén is meg lehet mutatni: Van még, aki nem hajlandó lemondani arról, amit Európa jelent!

Nem nemzetek, hanem a pusztítás ellen!

Nem gyűlöletből, hanem egy békés, élhető jövőért!

Rengeteg szervezettől, szurkolói csoporttól, civil magánembertől kaptunk köszönetet szerte Olaszországból, Franciaországból, és további európai országokból.Erre a nemzeteken átívelő összefogásra van szükség, hogy egy békés és biztonságos Európában nevelhessük gyermekeinket.