Szerdán éjjel nem alszunk a zárt ablak mellett is pumpáló Nemzeti Veretéstől .

Csütörtökön reggel nagy bögre kávék után azt tesszük, amit Szent István ünnepén minden felelős budapesti állat- vagy embertartó: elmenekülünk a gyerekkel a balatoni rokonokhoz.

A közeli megyeszékhelyről is jön több generációnyi vendég, estére így, egy nappaliba zsúfolódva olyan, mint a nagycsaládos karácsony: a vacsora egyben székfoglalós játék, utána hárman kérdezik meg egy perc alatt, kérek-e ugyanabból a fagyiból, a szőnyegen aznap találkozott gyerekek sakkoznak, egyszerre négyen.

Amikor Baka András tűnik fel a tévén, az őt észlelő egyik felnőtt megkérdezi: miben is játszott? ( Pályája itt. ) Ilyen körülmények között indul a központi tűzijáték közvetítése ezredéves államiságunk közismert szimbólumával, az Északi Jégtündérrel ( Szász Júlia érett, részletgazdag alakítása).

A show-t már őszinte érdeklődéssel figyelik legalább a felnőttek: azért nem minden nap jelenik meg a Duna fölött, drónfüzérekből kirakva Franco Nero , de ha legközelebb elvisszük Dsida Jenőt a magyar nappalikba, javaslom, feliratozzuk a sorokat, talán máshol sem pisszenés nélkül, vigyázzban állnak közben.

A vége felé, a Parlamentre vetített nyomdagépek körül ötlik fel valakiben, hogy kötelező-e mindenkinek, aki rászabadul az ünnepre, röviden summáznia a teljes magyar történelmet.

És tényleg, egyszer lehetne csak Mazsola és Tádé, kézen fogva Jászai Marival és Sinkovits Imrével , tavakban állva, amikben van víz.

A végén az Északi Jégtündér mintha elkezdene Budapestre hullani, aznapi ismerőseink sietve gyűjtik a hónuk alá a kókadozó kölyköket, „most fog elindulni mindenki egyszerre, azért”, felmerül a kérdés, hogy akkor miért rendeznek bárhol máshol az országban tűzijátékot.

Tíz perccel később megtudjuk: hárman fekszünk egy kétszemélyes vendégágyban és épp nagy nehezen leragasztjuk a gyerek szemét, amikor nagy durrogással rázendít a tizenöt kilométerre rendezett citromossör-fesztivált megkoronázó körzeti mutatvány.

Ki szereti a tűzijátékokat? — hangzik elhalóan a hatéves aznapi utolsó mondata.

Tíz perccel később, 22:20 eljövetele alkalmából a helyi mólón is felenged valaki percenként öt gyámoltalan petárdát, csak hangjuk van.

A nyitott ablaknál arra gondolok, hogy ki rajong ezért, fogalmam sincs, de idén folytatjuk a magyar történelmet: ez lesz az első, hogy valakit a mólón agyoncsapnak egy félig leeresztett SUP-pal.

Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz.

Itt iratkozhatsz fel , ha jövő héten már te is kéred!

The post 24/7: Ott nyilaz hátrafelé a repülő Szent István! first appeared on 24.hu .