88 éves korában meghalt Szelényi Iván, a XX. század egyik legfontosabb és legsikeresebb magyar társadalomtudósa, aki nagy tudományos és oktatási sikereit jórészt Ausztráliában és az Egyesült Államokban érte el.

Az 1938-as születésű, értelmiségi családból származó Szelényi 1960-ban ugyan közgazdász diplomát szerzett, de az érdeklődése hamar a szociológia felé fordult.

Későbbi karrierje szempontjából fontos elem volt, hogy egy Ford-ösztöndíjnak köszönhetően 1964-ben Kaliforniában, a Berkeley-n tanulhatott egy évig.

Utána szépen ívelő tudományos karrierje kezdődött az MTA Szociológiai Kutatóintézetében.

De 1974-ben letartóztatták, miközben a Konrád Györggyel közösen írt Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című, betiltott könyvük kéziratát külföldre próbálta csempészni, majd 75-ben kiutasították az országból.

Ezután először a nagy-britanniai Kent Egyetem vendégprofesszora lett, majd Ausztráliába ment.

Itt ő alapította meg az adelaide-i Flinders Egyetem szociológia tanszékét.1981-ben átköltözött az Egyesült Államokba, ahol tanszékvezető lett előbb a Wisconsini Egyetemen, majd a New York-i Városi Egyetemen.

Utána a Kliforniai Egyetemen majd a Yale-en volt tanszékvezető.

A rendszerváltás után hazajött, az MTA tagja lett és a Magyar Szociológiai Társaság elnöke. 26 éve volt rendes tagja Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának (American Academy of Arts and Sciences).

Szelényi itthon főleg település- és városszociológiával foglalkozott, Amerikában a kapitalista és államszocialista rendszer társadalomszerkezeti kérdéseit is sokat tanulmányozta.

A Roma Sajtóközpont megemlékezése kiemeli , hogy „Állandó szerző- és kutatótársával, Ladányi Jánossal többek között a magyarországi, valamint a volt szocialista országokban élő roma közösségek helyzetét vizsgálta.

Kutatásaik átfogó képet adtak a rendszerváltást kísérő tektonikus társadalmi és gazdasági változásokról.

Különös figyelmet fordítottak a peremhelyzetű csoportokra, ezen belül a roma közösségekre: az egyének és közösségek lehetőségeinek drámai beszűkülésére, valamint a kirekesztés változó formáira.

Szelényi Iván nevéhez kapcsolódik az 1990-es évek végének egyik legfontosabb módszertani vitája is arról, hogy a kutatásokban kit tekintenek romának.

Ladányi Jánossal együtt azt az elvet képviselte, hogy ennek elsődleges alapja az érintettek önmeghatározása legyen.” A Tárki gyűjtése szerint „Számos, a magyar társadalommal foglalkozó könyvnek volt szerzője/társszerzője, köztük például Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz (1979), Városi társadalmi egyenlőtlenségek (1983), Szocialista vállalkozók (1988), Kapitalisták nélküli kapitalizmus (1998) és A kirekesztettség változó formái (2006).

Élete utolsó munkája a TÁRKI kiadásában jelent meg (Mihályi Péter társszerzőségével) két kötetben.

Az egyik kötet 18 eredetileg magyar nyelven megjelent tanulmányt és 2 interjút, a másik 12 hosszabb, angol nyelvű tanulmányt gyűjt össze egyetlen könnyen áttekinthető és hivatkozható könyvbe a magyar társadalom utolsó tíz évének alakulásáról.” ]]>