Donald Trump tavaly hirdette meg a Monroe-doktrína Trump-kiegészítését, kinyilvánítva, hogy Washington – a regionális hegemón szerepében – kész mélyíteni és kiterjeszteni a befolyását Latin-Amerika felett.

A „Donroe-doktrína” jegyében az amerikai elnök egymás után emelte fel a rokon lelkű szövetségeseket a térségben, ez legutóbb Kolumbiában volt szembeötlő, amikor Trump beállt a jobboldali Abelardo de la Espriella megválasztása mögé.

Az érem másik fele, hogy a Fehér Házzal ideológiailag nem kompatibilis baloldali vezetők nem sok jóra számíthatnak: Trump az év elején elrabolta Nicolás Maduro venezuelai elnököt, azóta pedig jóformán gyarmatként irányítja az országot; míg az ugyancsak autoriter vezetésű, kommunista Kubán a szankciós nyomást csavarta feljebb, bár olykor el-eljátszadozik a katonai beavatkozás gondolatával is.

Van azonban egy baloldali diktatúra Washington hátsó udvarában, amely eddig elkerülte a reflektorfényt, pedig egyesek szerint épp most válik a „trópusok Észak-Koreájává”.

Egyszer Trump céltáblájára kerülhet még Nicaragua is?