Az elmúlt évek hazai beruházáspolitikai gyakorlatát elemző cikksorozatunk első részében megállapítottuk: a beruházáspolitikai fordulathoz a közszféra és a magántőke szoros együttműködésére van szükség.
Ezt követően feltártuk , miért vallott sok helyen kudarcot a hazai gyakorlat: jó példák ugyan akadtak, de ma zömmel elszigetelt beruházások épülnek valódi városrészek helyett.
Az állam rosszul és hatékonytalanul használja fel szűkös erőforrásait, a piaci tőkét és a fejlesztői kapacitást pedig gyakran rosszkor és rossz helyen vonja be.
Adódik a kérdés: hogyan tovább?
Ha nem akarunk kizárólag állami forrásból építeni és emiatt a végtelenségig emelni az adókat, de a gyeplőt sem akarjuk a lovak közé dobni, vagyis nem engedhetjük, hogy kontroll nélkül bárkit bármit építhessen, akkor érdemes megnézni, máshol mi és hogyan épül.


Vélemények és hozzászólások
Vitatkozz a témáról kulturáltan. A hozzászólásokra a közösségi irányelveink és az adatvédelmi tájékoztató vonatkozik.