Az AstraQua , az a startup, amelyet az emberiség történetének első marsi helikoptere, az Ingenuity vezető villamosmérnöke, Loay Elbasyouni alapított, éppen most zsebelt be egy 1 274 990 dolláros (kb. 465 millió forintos) Phase II szerződést a NASA -tól.

A cél ezúttal nem az, hogy a robotporszívónknak egzisztenciális válságot okozzanak, hanem az, hogy megtanítsák a gépeknek az önfenntartás művészetét, amit a cégnél csak „operatív öntudatnak” (operational self-awareness) neveznek.

A technológia, amely az AstraSense nevet kapta, messze túlmutat a műszerfalon felvillanó egyszerű „check engine” lámpán.

Ahelyett, hogy csak egy bináris hibaüzenetet dobna, a rendszer képes valós időben diagnosztizálni saját hardverének amortizációját, és mérlegelni, hogy mire képes még biztonságosan.

Ez nagyjából a gépi megfelelője annak, amikor tudjuk, hogy kificamodott a bokánk, ezért a sprintelés helyett inkább az óvatos sántikálást választjuk.

Ahogy Loay Elbasyouni vezérigazgató fogalmazott: „Egy robotnak tudnia kell, mikor kell lassítania, nem csak azt, hogy mikor tört el benne valami.” A NASA Small Business Innovation Research (SBIR) programja keretében odaítélt támogatás első körben az elektromos és hibrid-elektromos repülőgépek hajtóműveire fókuszál.

Ez kulcsfontosságú eleme az űrügynökség Advanced Air Mobility (AAM) víziójának.

Ahhoz ugyanis, hogy az autonóm légitaxik valaha is realitássá váljanak, szinte paranoiás szintű megbízhatóságra van szükségük.

Egy olyan rendszer, amely intelligensen képes alkalmazkodni egy meghibásodó alkatrészhez – ahelyett, hogy egyszerűen feladná a harcot a levegő közepén –, alapvető követelmény.

Ez a mostani, második fázisú projekt a sikeres első szakaszra épít, amely már bizonyította az alapvető diagnosztikai képességek létjogosultságát.

Miért akkora szám ez?

Ez a kutatás az autonómia egyik legkeményebb dióját próbálja feltörni: hogyan lépjünk túl a merev automatizáláson a rugalmas, ellenálló rendszerek irányába.

A legtöbb mai robot meglehetősen törékeny; egyetlen váratlan hiba képes az egész küldetést romba dönteni.

Az AstraQua megközelítése olyan gépeket ígér, amelyek képesek az „emelt fővel való visszavonulásra”, azaz saját fizikai állapotuk finomhangolt ismeretében módosítják terveiket.

Bár az első állomás a NASA futurisztikus repülőgépei, a technológia hatása az ipari robotokra, a hosszú távú drónokra és a következő generációs marsi roverekre is sorsfordító lehet.

Ez egy alapvető lépés afelé, hogy olyan autonóm rendszereket építsünk, amelyekben akkor is bízhatunk, amikor a dolgok elkerülhetetlenül elkezdenek félremenni.